A Republikon Intézet előválasztási javaslatát 2015. május 27-én mutatta be a nagyközönségnek, azonban az előválasztásról szóló diskurzusok - ahogy ezt Madlovics Bálint a kötetben olvasható tanulmánya is szemlélteti - már korábban, nagyjából a 2010-14-es ciklus félidején megkezdődtek. A Republikon Intézet javaslata hasznosíthatta azokat a tapasztalatokat, amelyek a 2014-es országos és a későbbi időszaki választások eredményei mutattak. Mindemellett javaslatunk - és általában az előválasztásról szóló gondolkodás - számol a civil kezdeményezések bevonásának igényével is. Javaslatunk szorosan kapcsolódik a politikai cselekvés kérdésköréhez, amit gyakran azonosítják leszűkítve a politika kommunikálásával. A diskurzus valóban a politika része, azonban az nem merülhet ki abban. A választók meggyőzéséhez, a képességek és az elkötelezettség felmutatásához a kommunikációs cselekvésen túlmutató akciókra van szükség. Ebben a tekintetben a mindenkori ellenzék hátrányban van a kormánypártokkal szemben, hiszen nem rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, amelyek a politikai cselekvés feltételei. Az előválasztás tulajdonképpen egy olyan eszköz az ellenzék kezében, amivel megvalósítható a sajtótájékoztatókon és vírusvideókon túlmutató politikai cselekvés, a szimpatizánsok, választók mozgósítása.
Az előválasztás mellett szóló egyik érv szerint az képes felkelteni a közvélemény figyelmét az ellenzék körül történő eseményekre, valamint az eredmények után fel lehet mutatni egy demokratikusan létrehozott egységet is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az állandó kormányzati kommunikációs offenzíva árnyékában az előválasztás a leginkább tárgyalt, vitatott, kritizált és magasztalt ellenzéki eljárási, stratégiai iránynak bizonyult. Jelen kötet célja éppen az előválasztás intézményére, programjára és az egyes konkrét javaslatokra vonatkozó reflexiók bemutatása, valamint ezek továbbgondolása. A kötet első felében két kutatás eredményei olvashatóak. Madlovics Bálint már idézett tanulmányában egy kvalitatív tartalomelemzési módszer, az argumentációs logika alapján mutatja be az egyes előválasztás-diskurzusokat. Zádor Zsófia kutatása az egyes előválasztási javaslatok, így a Republikon Intézet, Tóth Zoltán választási szakértő, a Szalay-kör, valamint az Párbeszéd Magyarországért tervezetét hasonlítja össze.
A kötet második felében az előválasztási javaslatokra, az előválasztásra, mint ellenzéki stratégiára vonatkozó reflexiókat olvashatnak ismert hazai elemzőktől. Boros Tamás, a Policy Solutions stratégiai igazgatója a szavazatmaximalizálás felől közelíti meg az előválasztás intézményét. Hasonlóan tesz Ceglédi Zoltán, akinek véleménye szerint először azt a stratégiát kell meghatározni, aminek a segítéségével a legtöbb szavazat nyerhető, majd ahhoz kell igazítani az előválasztási eljárást. Keszthelyi András politikai szakértő alapvetően szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az ellenzéki pártok tartanak-e végül előválasztást, hiszen hiányoznak annak politikai feltételei. Böcskei Balázs politikai elemző az egyéni jelöltek szerepét emeli ki, valamint megállapítja, hogy az előválasztás nélkül az ellenzéki győzelem csak valamilyen kormányzati botrány vagy külsőleg előidézett sokk következtében képzelhető el. Lakatos Júlia, a Méltányosság Intézet nemzetközi igazgatója úgy véli, hogy az előválasztás nem Orbán Viktor legyőzése szempontjából fontos, hanem a baloldal megújításának eszközeként szolgáló innováció. Soós Eszter Petronella politológus, Franciaország szakértő írásában úgy fogalmaz, hogy a sikeres előválasztás egyik lényeges feltétele az ellenzék részéről a választási győzelem akarása, a kormányalakítás világos célként való megfogalmazása. Unger Anna írásában olyan, az előválasztási diskurzusokban elhanyagolt témákkal foglalkozik, mint a jelöltállítás demokratikusságának axiómája, valamint az előválasztás finanszírozásának kényes kérdése. A kötet ismerteti továbbá Tóth Zoltán választási szakértő előválasztási javaslatát is, amely szerint az eljárás célja a demokratikus választás lehetőségének, a pártok nyitottságának megőrzése, valamint társadalmi párbeszéd kezdeményezése. A kötet mellékletében az előválasztás nemzetközi gyakorlataira vonatkozó kitekintő, valamint Tóth Zoltán részletes előválasztási javaslata olvasható.
A kötet írásai az alábbi linkekről tölthetőek le:
Soós Eszter Petronella tanulmánya
A kötet A Friedrich Naumann Alapítvány támogatásával készült.