A Republikon Intézet a Friedrich Naumann Stiftung támogatásával, a Budapest Pride eseményeihez kapcsolódóan július 8-án konferenciát rendezett "LMBTQ jogok és politika" címmel a G3 Rendezvényközpontban.
A konferencia első szekciójában ellenzéki politikusok vitáztak a kérdésről. A résztvevők egyetértettek abban, hogy végcélként megfogalmazható a teljes jogegyenlőség és társadalmi igazságosság elérése, ám az utak és a módszerek annál különbözőbbek voltak. Ugyancsak tényként állapították meg, hogy ameddig a demokratikus jobboldal képviselői nem akarnak érdemi vitában bocsátkozni a kérdésről, addig igen kicsi az esélye bármilyen eredmény elérésének.
Bárándy Gergely (MSZP) szerint hosszútávon egy olyan igazságos társadalom kiépítése lenne a cél, ahol az ehhez hasonló kérdésekről már az evidencia szintjén lehetne beszélni, ehhez pedig elsősorban az össztársadalmi szintű esélyegyenlőség és tolerancia szükségesek, melyhez hozzátartozik egy ezeknek megfelelő politikai közösség is.
Schiffer András (LMP) ugyanakkor úgy vélte, hogy a témában elsődleges a morális szempont, hiszen helyes viselkedés, ha nem jogi eszközökkel akarjuk megnevelni a társadalmat, hanem a jog eszközeit alakítjuk a társadalom fejlődéséhez.
Bősz Anett (MLP) több példával is alátámasztotta, hogy milyen elemi szintű még mindig a társadalmi kirekesztés és előítéletesség, ugyanakkor lát esélyt arra, hogy ezen lehessen változtatni. Hozzátette, az LMBT emberek elfogadása és egyenjogúsága liberális alapelv, aki ezt nem fogadja el, az nem liberális.
Sebián-Petrovszki László (DK) felhívta a figyelmet arra, hogy a jogkiterjesztés folyamatában nem a legfontosabb szempont a jogalkotás, a társadalmi elfogadás sokkal jelentősebb, még ha annyira nem is kézzelfogható, mint egy jogszabály. Kitért arra is, hogy pártjában nem tűrik a homofób megnyilvánulásokat, utalva egy baranyai DK-s politikus kizárására a pártból.
Tordai Bence (PM) jelezte, hogy még mindig nem történt meg a szubkultúrákból való kirajzás, valamint többekkel egyetértve, a szerves társadalomfejlődés kapcsán a társadalmi edukálódás és a társadalmi érzékenyítés elkülönítése, de kölcsönös fontosságára is felhívta a figyelmet.
Szigetvári Viktor (Együtt) szerint a fő töréspont az LMBTQ-jogok kapcsán a populizmus és a nem populizmus szembenállása, a társadalmi egyenlőség és a megosztás politikája, ezzel utalva a kormány több témára is jellemző politikai kommunikációjára.
A konferencia második részében szakértői és elemzői előadásokra került sor.
Waliduda Dániel (Humen magazin) elsősorban történeti áttekintés útján mutatta be a világ országainak különböző formájú jogkiterjesztését és intenzitását, kezdve az üldöztetéstől, majd a dekriminalizáláson át, a bejegyzett élettársi kapcsolatig, egészen a házasságig. Elmondta, hogy jelenleg 22 országban házasodhatnak össze azonos neműek, és ez a szám folyamatosan növekszik.
Léderer András (nemzetközi kapcsolatok szakértő) negatív képet festett fel a hazai politikai pártok LMBT-hez való viszonyaiban. Szerinte a pártok a „Pride-ot leszámítva sose próbáltak igazán közeledni az LMBTQ szervezetek felé”, hiszen nincsen érdemi munka, mert a társadalom nagy része által marginalizált és megvetett kisebbség melletti kiállás nem hoz politikai hasznot, ezért gyáván viselkednek a témában.
Reiner Roland (Republikon Intézet) prezentációjában empirikus adatokkal támasztott alá több olyan tézist, melyet mindkét szekció résztvevői felvetettek, ilyen például az LMBT emberek társadalmi elfogadottságának utóbbi években tapasztalható változatlansága, a vallásosak körében tapasztalható legnagyobb elutasítottság, valamint az ismeretség pozitív hatása az elfogadásra.
Sánta Mária (genderszakértő, LMBTQ-aktivista) előadásában a rendszerváltás óta eltelt időszak LMBTQ szervezetek által elért eredményekről, illetve nehézségeikről beszélt. Kiemelte, hogy az első szerveződések, már a ’80-as években megkezdődtek, majd a kezdetben bezárkózó közösség filmfesztiválok, majd felvonulások útján jutott el a mai Pride szintjére. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a közösség heterogenitására.
Kováts Eszter (Friedrich Ebert Stiftung) rávilágított arra, hogy milyen mélyen összefonódnak az LMBTQ mozgalmak a feminista mozgalmakkal, illetve a gender ideológiával, elsősorban abból a szempontból, hogy ezek ellenzői valamilyenfajta neokonzervatív értékrend szerint intéznek ellenük támadásokat, ezzel sértve az alapszerveződések egyenjogúságának és társadalmi elfogadottságának vízióját.
A konferencia három prezentációja az alábbi linkekről tölthetők le:
Reiner Roland (Republikon Intézet):
Az LMBTQ-csoportokkal kapcsolatos attitűdök Magyarországon
Sánta Mária (genderszakértő, LMBT-aktivista):
Magyar LMBT+ aktivizmus: 25 év tapasztalatai, kihívások közösségen belül és kívül
Waliduda Dániel (a Humen magazin szerkesztője):
Barack Obamától a Pitcairn-szigetekig - törvényesített LMBTQ-jogok a nagyvilágban
Jegyzet a prezentációhoz
