A Republikon Intézet és az Európai Liberális Fórum által szervezett konferencia célja, hogy bemutassa, hogyan segíthet a modern állam a többszörös válságok idején, milyen új gazdasági szerepek várnak az államra, elemezze a válság utáni gazdaságélénkítő politikákat és állami beavatkozásokat, és liberális válaszokat találjon a feltárt kihívásokra. Először egy cseh, osztrák és magyar kutatókból álló panel vitatta meg az állam szerepét európai perspektívából. Később két neves magyar közgazdász vitatkozott az állam szerepéről.
Megnyitójában Milosz Hodun kijelentette, hogy a liberálisok történelmileg nem támogatták az állami beavatkozást, de ma a liberálisoknak meg kell érteniük annak fontosságát az olyan válságokban, mint a COVID-19 vagy az orosz invázió Ukrajnában. Ez abból is látszik, hogy még az önmagukat liberáliskét definiáló pártok és kormányok is támogatták az állami beavatkozást. Milosz szerint ez azt mutatja, hogy a liberalizmus alkalmazkodik.
Később Virág Andrea bemutatta, hogyan látja a magyar közvélemény az állam szerepét a gazdaságpolitikában. Virág kimutatta, hogy a magyar lakosság nagy része egy bal-jobb skálán jobbra hajlónak, egy liberális-konzervatív skálán pedig konzervatívnak vallja magát. Másrészt a megkérdezettek több mint fele a magasabb adókat választaná, hogy az állam többet költsön a jólétre. Míg a megkérdezettek 63%-a úgy gondolja, hogy "csak kis jövedelemkülönbségeket kellene megengedni az állampolgárok között", és csaknem 80%-uk szerint a túlzott vagyont megkellene megadóztatni. A következtetés az, hogy a kapitalizmussal szemben erős kritika fogalmazódik meg az országban. Virág úgy véli, hogy a magyar lakosság az ország szocialista öröksége miatt támogatja jobban az állami beavatkozást.
Ezt követte Lukas Sustala, a NEOS LAB igazgatójának videója, aki nem tudott részt venni a konferencián. Lukas szerint a kormányzati beavatkozásoknak vannak jó okai, de vannak rossz okok is, amelyeket a populizmus táplál, és vannak csúnya okok, mint például a korrupció. Lukas szerint az első dolog, amit a polgároknak válság idején a kormánytól elvárniuk kellene, az a felkészültség. A második a válságkezelés, mint például az információgyűjtés, az információk kommunikálása és az erőforrások biztosítása. Végül a polgárok elvárhatják a politikai vezetést. A tanulmányok azonban azt mutatják, hogy a rossz válságkezelés az államba vetett bizalom csökkenéséhez vezet, ami Kelet-Európában is megfigyelhető. Lukas négy olyan pontot is felsorol, ahol az állami beavatkozás hatékonysága megkérdőjelezhető, és megállapítja, hogy egyes esetekben a kormányok csak pazarolják a szűkös erőforrásokat.
„Az állam szerepe - példák Európából” – panelbeszélgetés Palócz Éva, a Kopint-Tárki igazgatója és Michael Fanta, a CETA kutatási igazgatója között, Bucsky Péter moderálásával
Palócz elmondta, hogy a második világháború után, a jóléti államok korában az állami kiadások megduplázódtak. Majd 1990-től a GDP 50 százaléka körül ingadozott, míg a világjárvány idején az egekbe szökött. Palócz azonban úgy véli, hogy csökkenni fog. Később bemutatja, hogy Magyarországon milyen magas a kormányzati beavatkozás, és azzal érvel, hogy ebben nagy szerepe lehet a korrupciónak.
Michael Fanta hangsúlyozta, hogy a rászorulók megsegítéséhez új eszközökre van szükség. A digitalizáció segíthet ebben. Fanta úgy véli, hogy a több kiadás több korrupciót jelent, és a támogatások leállítását sürgeti. Szerinte az állam szerepe az, hogy ösztönzőkkel segítse a vállalkozásokat. Továbbá azt állítja, hogy uniós szinten erőfeszítéseket kell tenni a félretájékoztatás elleni küzdelem érdekében. Az államok a vállalkozásokkal együtt dolgozhatnának hosszú távú stratégiai célokon, például az infrastruktúra fejlesztésén.
Vita Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem docense és Mihályi Péter közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja között.
Mihályi azt állítja, hogy bizonyos értelemben a jelenlegi állam úgy jár el, mint 1989 előtt, az államilag finanszírozott egészségügyi rendszerrel. Azt állítja, hogy a Kádár-korszakban az állami vállalatok vezetői 15-20 évig maradtak posztjukon, így stratégiai célokat tudtak elérni. Ma ezek az igazgatók szinte évente cserélődnek. Mihályi egyetért Pogátsával abban, hogy 1989 után a kormányok szabad kezet adtak a multinacionális vállalatoknak, ami miatt a nemzeti vállalatok olyan ágazatokba költöztek, ahol fontosak az interperszonális kapcsolatok, ezért hajlamosabbak a korrupcióra is. Mihályi emellett azzal érvel, hogy ma Orbán Viktor miniszterelnök hatalma megkérdőjelezhetetlen, és azt csinálhat, amit akar. Az, hogy egy embernek ekkora hatalma van, egyedülálló Magyarország történetében. Mihályi ugyan nem ért egyet Pogátsával abban, hogy a magánszektor volt az, aki elfoglalta az államot, de azt állítja, hogy a magánszektor minden szereplőjét személyesen Orbán nevezi ki.
Pogátsa azzal az humoros megjegyzéssel kezdte, hogy örül annak, hogy a liberálisok végre elfogadják az állami beavatkozást, de miután elfogadják, már nem liberálisok, hanem szociáldemokraták. Később kifejti a Fidesz érvelését, hogy 1989 után Magyarország túl barátságos volt a multinacionális cégekkel szemben, ezért a hazai cégek nem tudtak megfelelően fejlődni. Hogy ezt a történelmi hibát helyrehozzák, most egy nemzeti burzsoáziát akarnak létrehozni, és a legjövedelmezőbb ágazatokba a saját embereikkel törnek be. Miközben ezek az emberek Pogátsa szerint sokkal profibbak, mint egyes esetekben az említett iparágakért felelős miniszterek. A monetáris politikára rátérve azt állítja, hogy a jelenlegi infláció nem a COVID-19 járvány idején történt túlköltekezéssel magyarázható, hanem a kínálati oldalon jelentkező problémákkal, például az energiaárak emelkedésével és a globális ellátási láncok összeomlásával. Másrészt azt állítja, hogy válságok idején, mint például a 2008-as pénzügyi válság vagy a COVID, az államok mesterségesen megmentik a magánvállalatokat, hogy megakadályozzák a gazdaság összeomlását, és egészen odáig megy, hogy azt állítja, ez a kapitalizmus természetéből fakad.
