A Republikon Intézet 2026. április 14-én konferenciát tartott „Magyarország döntött - egy sorsdöntő választás tapasztalatai” címmel, ahol szakértők elemezték a 2026-os országgyűlési választásokat megelőző kampányt és a választás eredményeit.
A beszélgetést Virág Andrea, a Republikon Alapítvány stratégiai igazgatója moderálta.
Panelisták:
- Horn Gábor, a Republikon Alapítvány elnöke
- Kiszelly Zoltán, a Századvég politikai elemzési igazgatója
- Somogyi Zoltán, a Political Capital társalapítója
- Szabó Andrea, társadalomtudós, a választói magatartás kutatója
A beszélgetés első blokkja a meglepően magas, közel 80%-os részvételi arányt vizsgálta. Horn Gábor kiemelte, hogy a rendszerváltás óta először jelentek meg tömegesen a fiatalok a szavazófülkékben, amiért elsősorban Magyar Péter mozgósító erejét tartotta felelősnek. Szabó Andrea tudományos kontextusba helyezte a jelenséget, kifejtve, hogy egyfajta „háromszintű lázadás” tanúi lehettünk: a fiatalok mellett a csalódott, városias vidéki rétegek, a gyermekeik és szüleik gondjai közé szorult „szendvicsgeneráció”, valamint az állami dolgozók is a változásra szavaztak. Kiszelly Zoltán árnyalta a képet, hangsúlyozva, hogy a Fidesz részéről is komoly mozgósítás történt, ugyanakkor elismerte, hogy a korábban „biztos” bázisnak számító vármegyékben (például Szabolcs-Szatmár-Beregben) ez a gépezet akadozott. Horn Gábor hozzátette, hogy a választás egyik nagy tanulsága a korábbi tézis megdőlése, miszerint a vidék egyértelműen a Fideszé; erre saját kutatási eredményeikkel is hivatkozott. Somogyi Zoltán a Fidesz vereségét súlyosabbnak ítélte, mint valaha, amit a párt belső, kritika nélküli politikai kultúrájának és a rosszul megválasztott külpolitikai fókuszoknak tulajdonított.
A szakértők vitáztak arról, mennyiben befolyásolta az eredményt a kormány oroszbarát retorikája. Szabó Andrea szerint a fiatalok számára az Európai Unióhoz való tartozás már nem külpolitikai, hanem identitáskérdés, és a Fidesz nem tudta őket kényszeríteni, hogy saját európaiságukkal szembeforduljanak. Horn Gábor rámutatott, hogy bár a Fidesz a törzsszavazóit megtartotta, az utolsó két hétben kicsúszott a kezéből a kampány irányítása. Orbán Viktor „Zelenszkij vagy én” dilemmájával szemben Magyar Péter egy új Magyarország ígéretét kínálta, amit a nyilvánosság elé álló volt hivatalnokok megszólalásai is erősítettek. Somogyi Zoltán élesen bírálta a kormányzati propagandát, úgy vélve, hogy valódi politikai ígéretek helyett csupán a félelemre építettek. Erre reagálva Kiszelly Zoltán visszautasította, hogy a kormánypárti szavazókat „megtévesztettnek” nevezzék, ugyanakkor elismerte, hogy az Erasmus-ügy és az uniós programok körüli bizonytalanság a fiatalok körében presztízsveszteséget okozhatott a kormánynak.
A konferencia egyik legfeszültebb pontja a közvélemény-kutatások hitelessége volt. Somogyi Zoltán és Szabó Andrea is élesen kritizálta a kormányközeli intézetek (például a Nézőpont Intézet és a Századvég Intézet) méréseit, amelyeket „hazugságnak” neveztek. Szabó Andrea hangsúlyozta, hogy a tudomány szabályai szerint végzett kutatások nem térhetnének el radikálisan egymástól; a hibákat pedig hárítás helyett fel kellene vállalni. Kiszelly Zoltán a mérési különbségeket a különböző módszertanoknak tulajdonította és emlékeztetett korábbi évek téves méréseire is. A szakmai hitelesség kérdése személyes feszültséget is szült: Kiszelly azzal érvelt, hogy ő értelmiségiként a legjobb tudása szerint végezte a kutatásait, amire Somogyi Zoltán a módszertan éles kritikájával reagált. Somogyi szerint a kormányközeli intézeteknek nyitottabban kellene kommunikálniuk politikai hovatartozásukról, mert szerinte nincs olyan tudományos módszertan, ami az általuk közölt eredményeket igazolta volna. Szabó Andrea hangsúlyozta, hogy a tudomány szabályai szerint végzett közvéleménykutatások nem térhetnék el radikálisan egymástól. Érvelése szerint a valóságban nem létezik olyan, hogy „más módszertan” a szakmán belül, amely legitimálná az egymásnak élesen ellentmondó eredményeket. Saját szakmai múltjára hivatkozva hangsúlyozta, hogy a hiteles kutatás alapja a tudományos irányelvekhez való ragaszkodás, és elengedhetetlen a mérési hibák őszinte beismerése a felelősség hárítása helyett. Horn Gábor szerint azonban itt nem módszertani kérdésről, hanem önbecsapásról van szó: a rendszer romlottsága oda vezetett, hogy senki nem merte szembesíteni a miniszterelnököt a valósággal, így a Fidesz a választási hajrában, voltaképpen már csak egy buborékban kampányolt.
A jövőre vonatkozóan Szabó Andrea úgy vélte, a Fidesznek szembe kell néznie az „Orbán-problémával”, mivel a leköszönő miniszterelnök felelősséghárító magatartása hosszú távon fenntarthatatlan. Somogyi Zoltán szerint a politikai kultúra megújulása várható, ahol a gyűlöletkeltés helyét a felelősségteljesebb kommunikáció veszi át. Meglátása szerint Orbán Viktornak nincs esélye a visszatérésre, mivel egy új generáció nőtt fel, amelynek alapélménye a kormányfő bukása. A Tisza Párt kampányát illetően Kiszelly Zoltán „posztmodern” jelzőjét a többiek vitatták. Horn Gábor és Somogyi Zoltán szerint az olyan eszközök, mint az ablakokba tett plakátok, klasszikus elemek, a siker valódi titka az emberek lelkesedése és a „pozitív identitás” felépítése volt. Somogyi ugyanakkor felhívta a figyelmet a választás hónapjában tapasztalt soha nem látott költségvetési hiányra és az üzemanyaghiányra, ami azonnali kihívás elé állítja az új vezetést. Horn Gábor szerint az intézményi reformoknál (oktatás, egészségügy) eleinte a szakmai „becsület” helyreállítása lesz a legfontosabb, amihez nem is feltétlenül kellenek azonnali hatalmas összegek."
A záró gondolatok a parlamenten kívüli vagy meggyengült pártokról szóltak. Szabó Andrea szerint a párt minden erkölcsi tőkéjét elveszítette azzal, hogy a nyomás ellenére sem lépett vissza, és „elveszítette a humorát”. A DK sorsát illetően mondhatni konszenzus volt arról, hogy vezetési válság és belső átrendeződés várható. A Mi Hazánk helyzetéről a szakértők megosztóbb véleményeket képviseltek. Míg Szabó Andrea szerint a csalódott fideszesek felszívásával komoly ellenzéki erővé válhatnak, Horn Gábor szerint a párt megmarad egy korlátolt népszerűségű szélsőjobboldali szubkultúrának.
