A panelbeszélgetést Horn Gábor és Polyák Gábor előadása előzte meg. A konferencia záró panelbeszélgetése azt a kérdést járta körül, hogy szükség van-e közszolgálati médiára Magyarországon, és ha igen, milyen feltételek mellett töltheti be demokratikus funkcióját. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a közmédia normatív értelemben nélkülözhetetlen intézmény, ugyanakkor a jelenlegi magyar közmédia működése súlyosan eltér ettől az ideáltól.
Kert Attila amellett érvelt, hogy soha nem volt akkora szükség valódi közmédiára, mint napjainkban, amikor a dezinformáció, a szuverenitás és az identitás kérdései meghatározóvá váltak. Ugyanakkor hangsúlyozta: a jelenlegi magyar közmédiát nem lehet megvédeni, azt ebben a formájában meg kell szüntetni, mivel nem a közszolgálati feladatokat látja el, hanem a politikai hatalom kiszolgálója, és a korrupciós rendszer egyik kulcsszereplője.
Bognár Éva a közmédia demokratikus funkcióira helyezte a hangsúlyt: ideális esetben olyan feladatokat lát el, amelyeket a piaci média nem tud vagy nem akar. Ilyenek az általános hozzáférés biztosítása, a kulturális és kisebbségi tartalmak, az archívumok fenntartása és az újságíró-utánpótlás. Ugyanakkor kiemelte, hogy a közmédia és a társadalom viszonya „tyúk-tojás” probléma: tartós bizalom csak hosszú távon, politikai beavatkozástól mentes működéssel építhető fel.
Martin József Péter a közmédia pénzügyi és korrupciós aspektusait emelte ki. Rámutatott, hogy az MTVA rendkívül nagy összegből gazdálkodik, működése mégis átláthatatlan, és több ponton törvénysértő. Konkrét példákkal illusztrálta, hogy a közpénzek felhasználása nem a közjó szolgálatát, hanem a szervezett közpénz-kivonást szolgálja, miközben a közmédia formálisan is megsérti az átláthatósági kötelezettségeit.
Kozák Márton történeti és normatív megközelítésből kritizálta az MTVA működését. Felidézte, hogy a közszolgálati média eredeti célja a szabad politikai verseny megalapozása volt, amit a magyar közmédia ma nem teljesít. Hangsúlyozta, hogy nemcsak az intézmény, hanem a médiahatóság is elmulasztja ellenőrző szerepét, és példaként említette, hogy még autoriter rendszerekben is nagyobb politikai hozzáférés volt az állami médiához, mint a mai Magyarországon.
A panelbeszélgetés összegzéseként a résztvevők abban megegyeztek, hogy a közmédia válsága nem pusztán szakpolitikai, hanem mély társadalmi probléma. A megoldás feltétele a stabil és politikailag nem zsarolható finanszírozás, az átláthatóság, valamint a társadalmi bizalom újjáépítése – még ha ez hosszú és bizonytalan folyamat is.
