A Republikon – az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének támogatásával – január 23-án konferenciát szervezett "Álmainkban Amerika" címmel. Az esemény első szekciójában Haraszti Miklós, Hodosán Róza és Vágvölgyi B. András beszélgetett a Szamizdatok és az USA szerepéről a rendszerváltásban. A második szekcióban Diószegi-Horváth Nóra, Kaló Máté, Lakatos Júlia, és Pető Péter vitatták meg a Fake Newsok hatását a politikára és az újságírók felelősségét a XXI. században. A konferenciát Mikecz Dániel és Király Dávid moderálta.
Az eseményt Horn Gábor, Alapítványunk kuratóriumi elnöke nyitotta meg, aki elmondta, hogy különösen fontos, hogy megemlékezzünk a rendszerváltásról, és azokat a szegmenseket is világítsuk meg, amelyekkel kevésbé foglalkozunk mamár. Kiemelte, hogy az USA akkor is sokat tett a régióért, és kifejezetten jó, hogy a Nagykövetséggel közösen került megszervezésre a konferencia, így olyan szegmenseket is figyelembe tud venni az esemény, amelyeket nem kerültek volna feltárásra máskülönben.
Horn köszöntője után, kollégánk, Hann Péter olvasta fel az Amerikai Nagykövetség levelét, amely a szólásszabadság fontosságáról, és a rendszerváltás sikereiről és kihívásairól szólt, kiemelve, hogy milyen fontos volt az ellenzéki sajtó a szocialista rendszerek megdöntése során.
Az első szekcióban a szamizdatok létéről, kiadásáról és szerepéről esett szó volt szamizdat-szerkesztőkkel. Vágvölgyi B. András a beszélgetés során azt hangsúlyozta, hogy igen nehéz volt a rendszerváltás idején az indulása egy újságnak: nagyon kevés tényleges tapasztalata volt a szerkesztőségnek, különösképp a szamizdatok munkatársainak, akik lelkesedésből és nem megélhetésből kezdtek el dolgozni a lapoknál.
Hodosán Róza kiemelte, hogy a 80-as években a szamizdat „mozgalmárok” kiemelt szerepet kaptak az amerikai külpolitikában: attól kezdve, hogy Követség folyamatosan tartotta velük a kapcsolatot, anyagbeszerzésen át, egészen addig, hogy hivatalos diplomáciai csomagokban jutottak ki egyes nyomtatványok, az Amerikai Nagykövetség számos módon segítette a rendszerkritikus gondolkodókat Magyarországon.
Haraszti Miklós a mai állapotokra utalva azt fejtette ki, hogy szerinte nem lenne értelme újra Szamizdatot kiadni. Ennek oka, hogy véleménye szerint bár van média ma Magyarországon,de nem megfelelő a médiapluralizmus: szerinte ma a kormánykritikus lapoknak az online-only szegmensben lehet tényleges súlyuk, a többi szegmensben nem tudnak megfelelő súllyal jelen lenni. További gondot jelent szerinte, hogy az MTI ingyen adja minden sajtónak a híreket, amely szembe megy az európai jogokkal.
Az első rész visszatekinthető itt:
A második szekcióban szerkesztők és politikai elemzők beszélgettek az álhírek jelentőségéről és a hírek hamisításának következményeiről. Diószegi-Horváth Nóra arra hívta fel a figyelmet, hogy napjainkban a közösségi média a politika egyik fegyverévé vált: mivel nem tud mindent ellenőrizni, ami kikerül hozzá, nem tudja kiszűrni az álhíreket is, vagy csak nagyon lassan. Emiatt sok politikai entitás kamuoldalakat, kamuhíreket tud létrehozni, amelyekkel befolyásolják a választókat, mindenféle következmény nélkül, hisz nem lehet visszahivatkozni rájuk.
Kaló Máté az amerikai elnökválasztás kapcsán kifejtette, hogy bár az akarat megvan az álhírek szabályozására, sok problémát felvet a gondolat: hogyan lehet definiálni a fogalmat, kinek a tisztje valamiről eldönteni hogy álhír-e, milyen következménye van, ha egy cég korlátozza emiatt a szólásszabadságot?
Lakatos Júlia úgy fogalmazott, hogy „Nemcsak tudatos online-fogyasztásra van szükség, hanem tudatos médiafogyasztásra is.” Szerinte az emberek elfelejtettek újságot olvasni és hírt elemezni. Ma mindenki késznek tekinti a híreket, nem gondolkodnak el rajtuk, csak elfogadják, mint tényeket. Hiányzik a kritikus gondolkodásmód. Végső soron az olvasónak kell rájönnie, hogy az adott hír amit olvas, az igaz vagy hamis.
Pető Péter arra világított rá, hogy mamár egyre kevesebb erőforrásból gazdálkodik egy újság, amiatt egyre kevesebb ideje és ereje van a hírek szelektálására, ami hibákhoz vezethet. Erre a megoldás az lenne, ha fizetnének érte az emberek, azonban ez Magyarországon nem megoldható, mert nincs beleépítve a média-struktúrába, hogy az emberek pénzt adjanak ki az online médiumokért. Ez a fizetési kultúra egyébként nem régióspecifikus, hisz más V4-országban sokkal nagyobb akár a print akár az online előfizetők száma.
A második rész az alábbi videón nézhető vissza:
A Republikon működését 2018-20 között az Európai Unió
„Europe for Citizens" programja támogatja.
