Az esemény elején Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke tartott beszédet, amiben elmondta, hogy ezúttal sem érkezett olyan személy, aki kormánypártokat képviselné. Pedig korábban felmerült Varga Judit neve, de az ötlet végül nem valósult meg. Megemlítette, hogy Magyarország az egyetlen olyan Uniós tagállam, amelynek kormányában egyetlen nő sem található és az Országgyűlés is sereghajtó ebből a szempontból. Szóba került továbbá a nők alacsony részvétele a politikában és a döntéshozatalban, illetve a női kvóta kérdését is felvetette.
Prezentáció
Schlanger Márton arról beszélt, hogy egy 5000 fős kutatás eredményei szerint a nők sokkal kevésbé érdeklődnek a politikai iránt, mint a férfiak. A választási részvételre vonatkozó nagyobb hajlandóság viszont sokszor változik a két nem között, a különbség pedig igen alacsony. Az adatok alapján a nők szívesebben szavaznának egyéb, nem a fősodratba sorolható pártokra, valószínűleg azért, mert nem érzik kellően képviselve magukat a jelenlegi pártok által. A világnézeti különbségeket tekintve a férfiak inkább nemzeti érzelműek, míg a nők körében több a hívő, a nők szívesebben szavaznak zöld vagy szociáldemokrata pártokra. Illetve a legfrissebb adatok szerint több nő ért egyet azzal, hogy a pénzkeresés elsősorban a férfiak dolga, mint férfi.
Nők a politikában
Baranyi Krisztina, a IX. kerület polgármestere személyesen nem hisz a női kvótában, továbbá sokszor érezte a neme hátrányát a politikai életben. Úgy tapasztalja, hogy a nők politikai érdeklődése és politizálási hajlandósága erősen függ az adott témától. Ezek jellemzően a szociális és zöld ügyek. Véleménye szerint leginkább legtöbb „férfias” jegyet mutató nők jutnak el a politizálásig. Megemlíti továbbá, hogy sosem tartotta magát kifejezetten női politikusnak, sokkal inkább egyszerűen politikusnak.
Lendvai Ildikó az MSZP korábbi elnöke és frakcióvezetője azt veszi észre, hogy ha a politikai élet minél magasabb szintjeire jutunk (például Országgyűlés), annál kisebb a nők aránya. Arról is beszélt, hogy a férfi és női politikusok más elvárásokkal kell, hogy szembenézzenek. A női politikusok esetében például a legfontosabb elvárások között szerepel az erkölcsösség és a csinos külső. A női kvóta intézményét a politikába való bejutás tekintetében tartja igazán hasznosnak. Problémásnak tartja, hogy a legfontosabb bizottságokban továbbra is igen alacsony a nők aránya, azonban szerinte a választók egyre inkább elkezdték keresni a női jelölteket.
Szabó Tímea a Párbeszéd-Zöldek társelnöke nem ért egyet azzal a gondolattal, hogy azért ne lenne szükség a női kvótára mert azzal kompetens jelöltek elől vesznek el lehetőséget. Véleménye szerint a kvóta nem a cél, csupán eszköz a nők belépését tekintve. Úgy gondolja, hogy sok nő a politika „elférfiasodott” világa miatt fél belépni, de szerinte a politika világa sokszor a férfiakat ugyanannyira elriasztja. Megemlíti, hogy pártjában már alkalmazzák a kvótát és szerinte sok nő van jelen a közéletben, azonban jellemzően inkább a civil szférában. Véleménye szerint a nők politikába való bejutásának nem elsősorban a választók, hanem a jelölteket állító pártok az akadályai.
Orosz Anna a Momentum elnökségi tagja és országgyűlési képviselője úgy látja, hogy a nők alacsony részvétele a politikában szocializációs hatásokból adódik, mást várunk el egy kislánytól, mint egy kisfiútól. Ezeken a beidegződéseken pedig igen nehéz változtatni. Kezdetben szkeptikus volt a kvótával kapcsolatban, de nemrég bevezetésre került a Momentumon belül és azóta támogatja is. Véleménye szerint a női politikusok igenis jól felkészültek, de sokszor a bátortalanság miatt nem lépnek politikai pályára. Úgy látja, hogy a nők aktívan részt vesznek a közügyekben (csak sokszor nem úgy címkézik azokat), illetve sikeresnek tartja a női politikusokat és véleménye szerint szeretik is őket a választók.
Nők a közéletben
Kovalcsik Ildikó (Lilu) műsorvezető szerencsésnek tartja magát, hogy karrierje során semmilyen hátránya nem származott a neméből. Megemlítette, hogy az RTL-nél mindig minden támogatást megkapott gyermekei születése után és már viszonylag hamar rábíztak komolyabb munkákat is a csatornánál. Kiemelte, hogy közvetlen főnökei jelenleg többnyire nők és a saját környezetéből nem tudna példát mondani azzal kapcsolatban, hogy a nők nehezebben érvényesülnének a média világában.
Pető Andrea történész és egyetemi tanár kiemelte, hogy a történelem során a politikában való részvétel és a közügyek megvitatása szinte mindig a férfiak feladata volt. Úgy látja, hogy manapság sok nő vállal jelentős szerepet lokális témákban, mint az oktatás helyzete vagy a környezetvédelem. Az antidemokratikus pártok magas női támogatottságát abban látja, hogy az egykeresős családmodell összeomlása utáni nehéz helyzetükre (a munka mellett a családot is el kell látni) ezek a pártok tudtak választ kínálni (azzal, hogy otthonmaradásra buzdítanak). Véleménye szerint ösztönözni kell a lányokat arra, hogy minél többen lépjenek tudományos pályára és a matematikát vagy az informatikát ne tekintsék kizárólag a férfiak terepének.
Szemán Dénes szakpszichológus és pszichoterapeuta a modern társadalomban élő férfiak nehézségeiről beszélt. Hangsúlyozta, hogy praxisában a páciensek nagyjából kétharmada férfi. Ritkán érzékel reflexiót a nemi szerepek tekintetében, inkább a férfiak és nők együttélésének nehézségei köszönnek vissza (például a nők egyre nagyobb szerepvállalása az élet minden területén). Úgy gondolja, hogy az elmúlt idők, elsősorban maszkulin, politikai üzeneteinek van kereslete. Szerinte sok férfi nem jut el addig, hogy azon szorongjon vajon jó apa-e mert ezt az egzisztenciális szorongás a háttérbe helyezi. Kiemelte, hogy a bicskei gyermekotthonban történtek áldozatai sokszor fiúk voltak.
Pardavi Márta a Magyar Helsinki Bizottság vezetője úgy látja, hogy a magyar civil szférában sok nő és sok női vezető dolgozik. Véleménye szerinte sokszor a szervezet nagyságától is függhet az, hogy éppenséggel nő vagy férfi vezeti-e. Meglátása szerint a magyar vezetői és szervezeti kultúra sokszor nem igazán segíti a nőket például a szülés utáni visszatérésben. A politikai újságírás komoly hátrányának tartja, hogy a nők sem szerzőként, sem témaként nem jelennek meg elég gyakran. Szükségét érzi annak, hogy a társadalom felemelje a hangját a nők hagyományos szerepekbe való kényszerítése ellen, ehhez pedig a férfiak felszólalását is fontosnak tartja.
A Republikon működését az Európai Unió támogatja. Az eseményen kifejtett nézetek és vélemények nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szervezet nem tehető felelőssé.
