Nyitóbeszéd: Horn Gábor (a Republikon Intézet kuratóriumának elnöke)
Előadások:
Jobbra át? – Ranschburg Zoltán
Az előadás fókuszában a 2024-es EP választás eredményei álltak, a fő kérdés pedig az volt, hogy a szélsőjobb látszólagos előretörése a valóságban milyen jelentőséggel bír. Habár a választások egyértelmű vesztesei a zöld és liberális pártok voltak, ez nem a liberalizmus európai szintű hanyatlását tükrözi, mert mindössze négy tagállam pártjainak köszönhető a liberális frakciók létszámcsökkenése. Ami a rendszerkritikus, szuverenista, jobboldali pártokat illeti, a korábbi ID frakciót felváltó Patrióták Európáért és Szuverén Nemzetek Európája – habár jelentős létszámmal rendelkeznek, és a 19 ide sorolható pártból 14 erősödött az előző választások óta – továbbra is akadályoztatva lesznek a centrista frakciók cordon sanitaire-je által, és a természetükből fakadó belső ellentétek is minden bizonnyal hátráltatni fogják az agendájuk érvényesítését.
Készen állsz, Európa? – Dr. Arató Krisztina
A második előadás az EU aktuális belső és külső kihívásait mutatta be. Arató Krisztina a külső tényezők között említette Donald Trump elnökségét, amely az EU és az Egyesült Államok közötti kapcsolatot kiszámíthatatlanná és konfrontatívvá teszi, főként a kereskedelem, a védelem és az energia területein. Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban az előadó kiemelte, hogy az EU elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy határozottan fellépjen az agresszió ellen, és ezáltal annak ellenében határozza meg saját magát. További külső kihívást jelent, hogy a Kínával való kapcsolatok az együttműködés helyett egyre inkább a versengés irányába tolódnak el, a migrációs válság pedig továbbra is komoly politikai feszültségeket szül a tagállamok között. Belső szinten a gazdasági problémák dominálnak, amelyeket a Draghi-jelentés szerint a csökkenő versenyképesség, túlszabályozás és az EU világgazdasági jelenlétének zsugorodása jellemez; ezek orvoslására több befektetésre és szorosabb együttműködésre lenne szükség a jelentés szerint. A védelempolitikában szintén megosztottak a tagállamok, és az euroszkeptikus pártok előretörésével egyre mélyülnek a szupranacionalisták és a „Nemzetek Európája” koncepciót támogatók közötti ellentétek. Konklúzióként elhangzott, hogy az EU-nak rugalmasabb válaszokat kell adnia a problémáira, mert jelenleg a megszokott gazdasági és jogi válaszok háttérbe szorítják a politikai válaszokat, az EU alapszerződéseihez pedig senki nem akar hozzányúlni.
Panelbeszélgetés
Techet Péter a tavaly szeptember végi osztrák választásokról és az osztrák politikai életről beszélt. A választásokat az Osztrák Szabadságpárt, az FPÖ nyerte meg 29%-kal. Legfontosabb kampánytémáik a Covid-19 miatti lezárások és az oltások kritizálása volt, amelyet főként a párt vezetője, Herbert Kickl emelt be a közéletbe, illetve a migráció. A második helyen az Osztrák Néppárt (ÖVP), a harmadik helyen pedig a baloldali osztályharcos retorikára építő szociáldemokrata párt (SPÖ) végzett. A Zöldek (Die Grünen) visszaestek, a liberálisok (NEOS) viszont tudtak erősödni. A választások után az ÖVP, az SPÖ és a NEOS elkezdtek tárgyalni a kormányalakításról, azonban erős nézeteltérések miatt a kormánykoalíció végül szétesett. Van der Bellen államfő ezután Herbert Kickl-t kérte fel kormányalakításra. Meglepő módon a Néppárt igent mondott az FPÖ-vel való kormányalakításra, pedig a párt egészen addig Kickl-t nemzetbiztonsági kockázatnak állította be. A tárgyalások folynak, nagyjából február közepére állhat fel a kormány; mindenesetre az egyértelmű, hogy Ausztriának szélsőjobboldali kancellárja lesz. A választások hátteréről annyit mondott Techet, hogy a politikai polarizáció sokkal erősebbé vált az utóbbi időben: míg az SPÖ elment egy radikálisabb, osztályharcos irányba, addig az FPÖ jobbratolódott, és a felsőbb osztályok érdekeit igyekezett reprezentálni, így a Szabadságpárt másképpen lett „osztályharcos”. Az FPÖ nem ment be középre, de a többi párt nem is állított fel vele szemben ún. „cordon sanitaire”-t. A panelbeszélgetésben résztvevők között kialakult egy vita azzal kapcsolatban, hogy egy szélsőséges pártnak be kell-e mennie középre ahhoz, hogy sikeres legyen, illetve, hogy ez szükségszerűen mérséklődéshez vezet-e. Techet az osztrák választások példáján úgy érvel, hogy nem szükséges a középre bemenetel a széles választóbázis kialakításához, de ha meg is történik, az sem garancia a szélsőséges ideológia és retorika mérséklődésére. Bár Ausztria jómódú ország, mégis jól érzékelhető düh tapasztalható az elittel szemben, ezt a migráció narratívája jól ki tudja használni. Techet szerint a legfontosabb kérdés az, hogy mit tudunk kezdeni a modernitással.
Szűcs Anita a 2024-es előrehozott választásokról beszélt Franciaországban. Szerinte Franciaország történelmi válaszút előtt áll, mondhatni egy alkotmányos vagy értékválság előszobájában találja magát: a választások eredményeképp 3-osztatú parlament született Franciaországban, ami példátlan. A szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés diktálja a politikai programot és a napirendet: a korábbi, 2022-es 8 mandátumát a párt 2024-re 126 mandátumra tudta növelni. A legtöbb mandátumot a négy pártot tömörítő baloldali pártcsalád szerezte meg (Új Népfront); itt van a Mélanchon-vezette radikális baloldali párt is. A második helyen Macron elnök pártja, a Renaissance, a harmadik helyen a Le Pen- és Jordan Bardella-vezette Nemzeti Tömörülés, a negyedik helyen pedig a jobboldali-konzervatív tömörülés végzett, ez utóbbi soraiból választott kormányfőt Macron. A parlament viszont gyenge, senki nem tud többséget alakítani. Macron az EP-választások után döntött az előrehozott választások mellett, mivel az európai választás a szélsőséges pártok győzelmét hozta, ez pedig legitimációs válságot teremtett. Szűcs rámutatott a különböző belső és külső okokra, amelyek a politikai válsághelyzet kialakulásához vezettek. Belső okként említette Le Pen és Bardella erőteljes középre politizálását, és az általuk hangsúlyozott nosztalgikus, köztársasági eszme elleni, antiliberális, antimodern narratívát, ami nagyon sikeresnek bizonyult. A külső okok közül elsősorban a modernitás új szakaszának nevezhető tömegfogyasztást emelte ki, amelyre szerinte a többi párt nem tud választ adni. Szűcs szerint két út áll a szélsőjobboldali erők előtt a hatalomba kerülést követően: a megszelídülés (Meloni), vagy a demokratikus intézmények fokozatos leépítése (Bardelláék). Szerinte a megoldás az lenne, ha a modernitáson belül gondolkozó bal- és jobboldalnak lenne egy élhető, érthető receptje a fogyasztói társadalom kihívásaira.
Prőhle Gergely a németországi választásokat értékelte – kiemelte, ennek különösen nagy jelentősége van a globális, európai és magyarországi versenyképesség vonatkozásában. Prőhle hangsúlyozta, hogy a német gazdaság problémái az ún. hármas függőségből fakadnak: a biztonsági (USA), az energetikai (Szovjetunió/Oroszország), és a kereskedelmi (Kína) függésből. Az olcsó energia és a fejlett technológia együttese, amely Oroszország és Németország együttműködéséből származik, egész Európa biztonságának és fejlődésének záloga. A gazdasági sérülékenység azonban a Covid-19 alatt egyértelművé vált, amikor kínai cégek elkezdtek családi vállalkozásokat felvásárolni Németországban, ezáltal kulcsfontosságú fejlesztésekhez jutva. Az orosz—ukrán háború miatt megszűnt az energiaellátottság, a zöld ideológia térnyerése pedig az atomerőművek leállításához és a megújuló energiára való átálláshoz vezetett, viszont ez az adott politikai-gazdasági helyzetben nem volt reális. Az országban két éve recesszió áll fenn, a migráció politikai tematizálásával pedig a társadalmi integrációba vetett hit végzetesen megingott. Prőhle szerint a szélsőjobboldali AfD bázisa országos szinten nagyjából 20-22%, viszont a CDU (Kereszténydemokrata Unió) balratolódása, a gazdasági és társadalmi problémák sokasága, illetve a nemzetközi kitettség miatt az AfD ennél sokkal nagyobb társadalmi bázist tudott kiépíteni. Közben a Merz vezette CDU megpróbál olyan keményvonalas társadalompolitikát folytatni, amely az AfD támogatóinak egy részét a CDU-hoz terelheti – hogy ez sikerül-e, az február 23-án derül ki. Prőhle a középre húzó szélsőjobb kérdéskörében úgy véli, hogy a szélsőséges pártok kormányzásba való bevonása messze a legsikeresebb stratégia. Ahogyan Orbán példája is mutatja, „jobboldali értékek” mentén nem lehet többséget szerezni Európában, csak szövetségesekkel – például a keresztény-nemzeti vagy szélsőjobboldali szavazók megszólításával. Szerinte a „cordon sanitaire” sehol sem volt sikeres; mi több, a baloldal által a társadalmi párbeszédben kialakított „no-go” zónák ellehetetlenítették az értelmes diskurzust.
Bretter Zoltán az elmaradt romániai választásokról és annak politikai hátteréről beszélt. Kiemelte a TikTokon és egyéb közösségimédia-felületeken terjedő összeesküvéselméleteket, illetve a román protokronizmus fontosságát, amely egy idealizált romániai múltat képzel el legalábbis megkérdőjelezhető hitelességű nyelvészeti, régészeti, és történelmi elméletek segítségével. A román protokronizmusnak a két világháború között sok híve akadt a nacionalista és magyarellenes Vasgárda köreiben, majd Ceausescu révén a 70-es években egy egyedi „nacio-sztálinizmus” formájában éledt újjá, és váratlanul bekerült Calin Georgescu kampányába, aki megnyerte a 2024-es (mostanra érvénytelenített) elnökválasztást. Bretter szerint a felmérések 3%-ra becsülték Georgescu-t; győzelme alapjaiban rengette meg Romániát, identitásválságot és káoszt okozva. Az elnökválasztás után tartott parlamenti választásokon összeállt egy Georgescu-val szembeni Európa-párti koalíció, majd a kormány megalakulása után azonnal szétesett. Jelenleg a PSD (Szociáldemokrata Párt), a PNL (Nemzeti Liberális Párt), és az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) alkotnak kormányt. Bretter szerint a panelbeszélgetésben érintett országokban közös, hogy polarizált politikai helyzetben vannak. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: Hitler és Goebbels alapeszménye az volt, hogy ki kell üresíteni a középet, és morális választásra kell kényszeríteni az embereket. Emellett hozzátette, hogy a „digi-demokrácia” vagy pontosabban „infokrácia” azt a helyzetet szülte, hogy a közösségi médiás szubkultúrák önmagukat gerjesztik, az orosz geopolitikai érdekek ebben a közegben pedig termékeny talajra találtak, mint ahogyan az érvénytelenített román elnökválasztás példájában is láthatjuk.
