Bevezető
A Republikon Intézet február 26-i „Berlin felett az ég” című konferenciáján Szent-Iványi István és Mráz Ágoston Sámuel a német választásokról beszélgettek.
Elsőként a Republikon vezető elemzője, Ranschburg Zoltán mutatta be az eredményeket, és a legfontosabb szempontokra hívta fel a közönség figyelmét. A német választók problématérképén az látszik, hogy a bevándorlás és a gazdaság messze felülmúlja a többi probléma jelentőségét, így a kampányt is főként ez a két téma határozta meg, illetve az AfD-hez való viszony. A CDU januárban megpróbálta szigorítani a bevándorlást az AfD támogatásával, ennek viszont nagy politikai visszhangja lett, Olaf Scholz erre építette fel a kampányhajráját. A Linke nagyot nyert a politikai botrányon: a „náciveszélyre” építve rengeteg fiatalt tudott megszólítani a TikTokon, főként a frakcióvezető, Heidi Reichinnek szenvedélyes stílusának köszönhetően.
A választási eredmények értékelése
A beszélgetést Mráz Ágoston kezdte. Először is fontosnak tartotta leszögezni, hogy a CDU önmagához képest meglepően rosszul szerepelt: a lélektani határ a párt számára a 30% volt, ezzel szemben csak 28,5%-on teljesítettek. A Linke kampánya szerinte profi volt, a vagyonadó tematikája, illetve Heidi Reichinnek személye sok fiatalt be tudott vonzani a TikTokon keresztül. Hozzátette, az AfD gyakorlatilag egész Kelet-Németországot megnyerte – és a mandátumok 24%-át –, ez pedig azt jelenti, hogy néppárt lett. Szent-Iványi István emellett a magas részvételt tartotta fontosnak: a 83%-os részvétel 1990 óta a legmagasabb arány, ez az AfD népszerűségéhez is hozzájárult, mert 1,8 millió ember szavazott rájuk, akik a korábbi választáson nem szavaztak. Mrázhoz hasonlóan hangsúlyozta: itt két ország van, Kelet-Németország kék (AfD), Nyugat-Németországban viszont sokkal inkább a CDU/CSU tarolt. A korosztályt is kiemelte Szent-Iványi: a 18-30 évesek közt nyert az AfD, mögötte a Linke végzett, míg 2021-ben a Zöldek és az FDP voltak a legnépszerűbbek ebben a korosztályban.
Mráz ezután rátért arra, hogy mi következik most. A CDU/CSU és az SPD között fog valószínűleg nagykoalíció alakulni a két párt összessített 52%-ával, így nem kell majd bevenniük a Zöldeket a kormányzásba. Az adósságfék továbbra is problémát fog jelenteni, azonban március 25-ig, az új kormány beiktatásáig a 2/3-os alkotmányozó többség átírhatja az alaptörvényben az adósságfék intézményét. Ezután a kormánykoalíció már nem lesz egyedül képes erre, hiszen nem lesz 2/3-uk a Bundestagban. Szent-Iványi hozzátette, ez volt a CDU második legrosszabb választási eredménye a megalakulása óta (a legrosszabb 2021-ben volt). A Linke visszatérése pedig meglepő ahhoz képest, hogy az 1 évvel ezelőtt a pártból kiszálló BSW mintha a párt végét vetítette volna előre. Összefoglalásképp azt mondta, a Linke és az AfD destruktív tényezők lesznek a kormány számára, mert nem terveznek a kormánypártokkal együttműködni. Az AfD, a BSW és a Linke a szavazatok harmadát szerezték meg összesen a választáson, ami hosszú távon kockázatos a német demokráciára nézve, emellett viszont a Zöldek a konszolidált ellenzéket testesítik meg, így ennek megfelelően erősödhetnek is. Az adósságfék problémájáról annyit mondott, hogy mind Merz, mind az SPD el akarják törölni az intézményt, az előbbi a katonai kiadások, az utóbbi a szociális juttatások megemelése miatt.
Mráz szerint Alice Weidelnek az a feladata, hogy koalícióképessé tegye az AfD-t, így a szélsőségesekkel le kell számolnia; ezt nem teheti meg középről, hiszen azt a teret már a CDU tölti be, így radikális nyelven fog beszélni a radikálisokkal való leszámolásról. Szent-Iványi ezzel egyetértett: szerinte Weidel Le Pen vagy Meloni útját követheti. Hozzátette, Weidelnek komoly feladat a szélsőségesek kiküszöbölése, mert helyi együttműködések korábban nyíltan neonáci szervezetekkel is létrejöttek.
Az EU és Németország
Szent-Iványi szerint most egy stabil német kormányra van kilátás, és Friedrich Merz elkötelezetten Európa-párti és atlantista, illetve Ukrajna-párti, és nem fél szembeszállni Trumppal sem. Ezzel szerinte Európa megkönnyebbülhet, mert a geopolitikai tűzviharban rendes kapitányra van szükség. Mráz egyetértett: Scholz szerinte európai politikai értelemben nem volt jó kancellár, Merz valószínűleg aktívabb Európa-politikát fog folytatni. Kiemelte még Merz életrajzának fontosságát: 1994-ig EP-képviselő volt, azóta is kiterjedt az európai kapcsolatrendszere, ez egy „weimarizálódást” jelenthet majd a francia—német—lengyel kapcsolatrendszer újjáélesztésének értelmében.
Német-amerikai kapcsolatok és az orosz—ukrán háború
Szent-Iványi felhívta rá a figyelmet, hogy Trump és Merz között nem lesz felhőtlen a kapcsolat. Az autóipar megvámolása elsősorban a németeket érinti, Merz viszont látszólag ebbe is beleáll, és remélhetőleg felsorakoznak mögötte az európai vezetők. Ez annak a stratégiai autonómiának a megvalósítása lenne, amit már Macron is akart. A Trump-adminisztráció számára se Ukrajna, se Európa nem prioritás, emiatt szerinte bele kell állnunk ezekbe az ügyekbe. Mráz ezt másképp látja, szerinte itt is Merz életrajzából kell kiindulnunk: az atlantista háttere miatt az összes nagyvállalattal kapcsolatban van, és a német gazdaság talpra állítását tartja fontosnak. Bár a német politikai elit Trump-ellenes, Merz látszólag együttműködni, tárgyalni szeretne az amerikaiakkal, Trump pedig üzletember, aki bár bejelentette az autóipart sújtó vámokat, valójában ez a nyomásgyakorlás tárgyalástechnikaként értelmezendő. Mráz arra is felhívta a figyelmet, hogy az USA Kína-fókuszú külpolitikát folytat, az a célja, hogy éket verjen Oroszország és Kína közé, ebbe pedig az is belefér, hogy Európa és Oroszország között barátibb gazdasági viszony alakuljon ki, ezért fontos neki az ukrajnai béke. Szent-Iványi ezzel az elemzéssel nem ért egyet, viszont, ha mégis így van, szerinte ez egy elhibázott taktika, mert Putyin nem megbízható szövetséges.
Német—magyar kapcsolatok
Mráz szerint Orbán és Weidel találkozója a Patrióták Európáért EP-frakció építése szempontjából volt fontos – Orbán szerint az AfD egy éven belül csatlakozhatna a frakcióhoz –, viszont Orbán azt is mondta a közös sajtótájékoztatón, hogy „az államközi kapcsolatok a legfontosabbak”, ezt pedig értették Berlinben: Orbán nyitott Merz felé. A német elit az új hatalmi konstellációban kísérletet fog tenni a Magyarországgal való együttműködésre; ez már csak azért is lesz könnyebb, mert a Zöldek ezúttal nincsenek benne a kormánykoalícióban, Orbánékat pedig leginkább az ő jelenlétük zavarta. Emellett a következő évek Európa felfegyverzéséről fognak szólni, Orbán ezt pedig már évek óta elindította itthon. Szent-Iványi szerint a Weidel-sajtótájékoztató nem volt jó lépés, provokatív volt, és ezt, illetve a Trumppal ápolt jó kapcsolatokat is följegyezték Berlinben. Emellett szerinte a magyar kormány nem akar együttműködést, hiszen saját jelszavaik szerint „Brüsszel elfoglalása” a céljuk. A pragmatikus érdek – a magyar gazdaság függése a német gazdaságtól – az együttműködést diktálná, de a magyar kormány mégsem tesz politikai gesztust Merz felé. Mráz szerint viszont Orbán „Brüsszelezése” valójában csak válasz volt az őt ért támadásra, amit még Manfred Weber, a CSU volt alelnöke 2024 őszén intézett az irányába azzal, hogy a megbuktatását sürgette. Orbán tehát Mráz szerint erre reagált később az AfD-vel való együttműködéssel az „ellenségem ellensége a barátom” logika alapján.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are however those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible for them.
The event was supported by the Friedrich Naumann Foundation.
