Jogbizonytalanság, kiszámíthatatlanság, államkapitalizmus: ezek a magyar gazdaság főbb jellemzői a szakértők szerint. A magyar gazdaság helyzete és kilátásai címmel rendezett konferenciát a Republikon Intézet, ahol két szekcióban vitatták meg gazdasági szakemberek előbb általában a magyar gazdaság állapotát, makroadatait és lehetőségeit, majd kifejezetten az idei év költségvetésére koncentrálva fogalmazták meg szakmai álláspontjukat. Az első szekcióban Csillag István (egyetemi docens, Óbudai Egyetem), Mellár Tamás (egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem) és Török Zoltán (vezető elemző, Raiffeisen Bank) prezentáltak és beszélgettek, a második szekcióban pedig Bokros Lajos (elnök, Modern Magyarország Mozgalom), Duronelly Péter (senior portfóliómenedzser, Aegon Befektetési Alapkezelő Zrt.) Palócz Éva (vezérigazgató, Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet) és Vértes András (elnök, GKI Gazdaságkutató Zrt.) cseréltek eszmét egymással és a közönséggel.
Csillag István prezentációja ide kattintva letölthető
Török Zoltán prezentációja ide kattintva letölthető
A szakemberek leginkább a kiszámíthatatlanság kritikájában jutottak konszenzusra: Csillag István szerint a mai szabályozási környezet "nem a törvény erején, hanem az erő törvényén alapul". Példáiban sorra vette az 2010 óta elfogadott, "személyre szabott", és ezért a gazdasági tervezést, a kiszámítható, piaci elvekre épülő vállalkozást szinte lehetetlenné tevő intézkedéseket, a trafikoktól egészen a közelmúlt, kereskedelmet felforgató változtatásaiig. A tervezést gyengítő elem szerinte az adórendszer folyamatos, korábbi vállalásokkal ellentétes átalakítása - mint arra a rámutatott, a Fidesz 2010-ben az akkor hatályos 53 adófajtát is sokallta, ehhez képest mára 87 adófajta létezik. Prognózisa szerint bárki kövesse a Fideszt a hatalomban, gazdaságpolitikáját ahhoz kell igazítani, hogy csak "romokat fog találni".
Mellár Tamás áttekintése a 2010 előtti időszak kritikájával kezdődött: szerinte a Fidesz fontos kérdéseket tett fel kormányra kerülésekor, és azokra rossz válaszokat adott - "de attól a kérdések még ott vannak". Választ kell adni a piacgazdasági modell működési hibáira, de erre nem a Fidesz államkapitalista, piackorlátozó válasza a megfelelő. Felül kell vizsgálni azokat a túlzó pozitív elvárásokat is, melyeket önmagában a külföldi tőke beáramlásától vártunk, de erre sem az a jó válasz, amit a magyar kormány tesz, amikor "harcolunk a külföldi tőke ellen". Mellár Tamás nyitottságra hívta fel a kormányt gazdaságpolitikai értelemben is, valamint annak felismerésére, hogy a rövidtávú előnyök mentén specializálódó gazdaság hosszabb távon pont ezért fog hátrányba kerülni.
Végül pedig a kormány egyik "büszkeségét", a gazdasági növekedést vette górcső alá, rámutatva: gyenge multiplikátor-hatás működik a magyar gazdaságban, évente 5-% extra keresletre lenne szükség a mai növekedési üem fenntartásához (a 2014-es év vonatkozó adatait Csillag István pedig "kakukktojásnak" minősítettet).
Török Zoltán visszafogott prognózisa is egy, a mainál alacsonyabb, 2% körüli növekedést tart inkább csak elképzelhetőnek, megjegyezve: ez egyúttal azt is jelentené, hogy a régiós versenytársak elhúznak mellettünk. "Szigetszerű" a külföldi tőke pozitív hatása Magyarországban, egy autógyár, az esetleg erre épülő kapcsolódó szolgáltatók által megteremtett munkahelyek száma alacsony. Általában is a foglalkoztatottsági adatok pontos értelmezését ajánlotta: az impozánsnak tűnő növekedésből a mintegy kétszázezres közmunkást, és százezernyi külföldi munkavállaló levonva alig harmincezer fő a növekmény - és ennek is csak egy része a versenyszférában. Ő is a kiszámíthatóságot, a jogbiztonságot növelné a gazdaságpolitikában, de legalább ilyen fontosnak tartaná az oktatáspolitika átalakítását, ugyanis e téren is komoly versenyhátrányt kell egyre inkább elszenvednünk.
A második szekció előadói közül Bokros Lajos arról igyekezett meggyőzni a hallgatóságot, hogy igen, lehet "nagy szerkezeti átalakításokat végrehajtani az államháztartásban akár egyik évről a másikra is". A 2015.év költségvetéséről szólva a folyó költségvetés és a tőkeköltségvetés közti különbséget próbálta megvilágítani, az Amerikai Egyesült Államok példáját hozva, ahol szerinte a folyó költségvetés kétharmada (szociális transzferek, ellátások stb.) determinált, megváltoztatása nagyon nehéz. A tőkeköltségvetés, például az állam beruházásokon keresztül pedig igen fontos eszköze az anticiklikus gazdaságpolitikának, a növekedés elősegítésének. Magyarországon ez sem megy.
Duronelly Péter üdvözölte, hogy a magyar politika rövid megingástól eltekintve mára elismerte, hogy kiemelten fontos az államadósság mértéke. E tekintetben az idei költségvetés is viszonylag szigorú, ami mögött a következő preferencia-sorrendet véli: a legfontosabb a kormánynak a hitelező, mint preferált partner, kevésbé törődik a választóval, és a legkevésbé a "részvénytulajdonosnak" (vállalkozó, beruházó) akar megfelelni.
Vértes András szegényedést, rossz gazdaságpolitikát, 2009 óta zajló tőkevesztést lát az országban, a képzett munkaerő kiáramlása és az "öncsalástól hazudozásig" jutó kormány rontja tovább a helyzetet. Szerinte egyetlen cél immár a túlzott deficiteljárás elkerülése a költségvetési tervezéskor, ami a közeljövőben szigorodó szabályok miatt egyre nehezebben lesz megoldható. A gazdasági jogalkotás folyamata Vértes szerint egyéni érdekekhez igazodik, a dohányipari különadót például két cégre "optimalizálták", hasonló célja lehet a banki államosításoknak is. Eközben a salátatörvényekben olyan hibák csúsznak át, mint a napelemek környezetvédelmi termékdíja.
Palócz Éva szerint nehéz egyik évről a másikra komoly, szerkezeti változásokat végrehajtani a költségvetésben; e tekintetben a 2015-ö büdzsé nem tekinthető rendkívülinek. MIközben több, a kormánnyal szemben megfogalmazott kritikában is osztozott, fontosnak tartotta, hogy az eredményeket is kiemeljük: ilyen például a pénzügyi egyensúly megteremtése. Palócz Éva kiállt a mindig tényeken alapuló, árnyalt megközelítés relevanciája mellett.
