A Republikon Intézet 2025. április 15-én konferenciát tartott „A liberális politika kilátásai egy illiberális világban” címmel, ahol számos érdekes felismerés és vita született arról, hogy liberálisokként hogyan tovább.
Az első, nemzetközi panelben négy liberális politikai szereplő vitatta meg a témát: Ailbhe (Alva) Finn, az Európai Liberális Fórum (ELF) ügyvezető igazgatója; Cseh Katalin, volt magyar európai parlamenti képviselő; Jeannette Baljeu, holland EP-képviselő, a konzervatív-liberális VVD (Szabadság és Demokrácia Néppártja) tagja; és Jan-Christoph Oetjen, német EP-képviselő, a német liberális párt, az FDP tagja. A panelbeszélgetést Ranschburg Zoltán, a Republikon politikai elemzője koordinálta.
Az első panel
Először a résztvevők röviden reflektáltak a liberális politika helyzetére saját országukban. Oetjen Németországgal kapcsolatban megjegyezte, hogy a szélsőjobboldal a közelmúltbeli választásokon történelmi sikert aratott, míg az FDP vesztett; ugyanakkor optimista volt, hogy a jövőben lesz liberális visszatérés, a liberálisoknak csak azon kell dolgozniuk, hogy megfeleljenek a lakosság elvárásainak. Baljeu szerint Hollandia összességében még mindig liberális ország, de a liberális VVD-nek kényszerből együtt kell működnie a parlamentben a PVV-vel (Szabadságpárt), a Geert Wilders által alapított és vezetett nacionalista, jobboldali populista párttal. Finn hangsúlyozta, hogy az Európai Liberális Fórum feladata ebben a pillanatban az, hogy jobb politikát folytasson, és biztosítsa, hogy a liberalizmusnak legyen jövője; ehhez a liberálisoknak univerzális választ kell adniuk a jobboldali nacionalista világképre. Végül Cseh Katalin a magyarországi helyzetről elmélkedett: pártja, a Momentum feladata szerinte az, hogy segítsen a rendszerváltásban, miközben kiáll a liberális értékek mellett, és biztosítsa, hogy ami az Orbán-rezsim után következik, az magában foglalja a liberalizmust.
A következő kérdéskörben a központi téma a „cordon sanitaire” és a szélsőjobboldali fenyegetés volt. Baljeu szerint a cordon sanitaire nem működik, ehelyett a populista jobboldal leleplezésének különböző módozatain kell dolgoznunk, de hozzátette, hogy minden ország más lesz ebben a tekintetben. Oetjen egyetértett azzal, hogy a kontextus számít: az EP-ben a konszenzusra való törekvésnek van értelme, de egy olyan országban, mint például Franciaország, ahol a szélsőjobboldal már erőre kapott, talán nincs. Ebben a kontextusban talán jobb lenne, ha a szélsőjobboldalra hagynánk, hogy egyedül bizonyítsák inkompetenciájukat. Hozzátette, hogy az emberi jogok olyan dolgok, amelyekben nem köthetünk kompromisszumot, ezért a liberálisok nem működhetnek együtt olyan pártokkal, amelyek alapvetően nem tisztelik az emberi jogokat. Finn azt is hangsúlyozta, hogy a liberálisok nem tükrözhetik egyszerűen a szélsőjobboldali narratívákat; olyasmire van szükségünk, ami összhangban van az értékeinkkel, de ugyanakkor meggyőző is, és nem szabad elfelejtenünk, hogy a gazdasági szabadság ugyanolyan fontos, mint az emberi jogok. Cseh Katalin hozzátette, hogy a demokrácia visszafejlődése nem Magyarország-specifikus kérdés, és sokan túlértékelik a demokrácia és a liberalizmus ellenállóképességét.
Ezután Zoli kérdése a liberalizmus és Európa jövője közötti kapcsolatra vonatkozott. Finn kiemelte, hogy az EPP jobbra tolódhat, ami kihívást jelent az európai politika jövője szempontjából; ennek fényében az ELF megpróbál a kiegyensúlyozott, centrista elem lenni az európai politikában. Oetjen hozzátette, hogy liberálisokként nem beszélünk elég nyíltan az EU-val kapcsolatos elképzeléseinkről; az embereket nem érdeklik a részletkérdések, és olyan válaszúthoz érkeztünk, ahol bátornak és előrelátónak kell lennünk, hogy egy erősebb, összehangoltabb Európa vízióját mutassuk be. Cseh Katalin hangsúlyozta, hogy miközben az uniós polgárok leginkább az EU-ban élés kényelmi szempontjait emelik ki, például azt, hogy nem kell útlevelet vinniük a határátlépéskor, valójában az EU a legbiztonságosabb és legdemokratikusabb hely az egész világon. Kitart amellett, hogy mi, európai liberálisok a világ legnagyobb egységes piacaként értékeinkre és gazdasági erőnkre alapozva vezető szerepet vállalhatunk ezekben az új időkben. Ehhez azonban radikálisan új jövőképre van szükségünk Európáról, és le kell mondanunk az egyhangúság szükségességéről is.
Végül Zoli megkérdezte, hogy van-e valami az illiberálisok játékkönyvében, amit a liberálisok felhasználhatnának. Cseh Katalin szerint nagyon fontos az emberek félelmeinek és szorongásainak megértése és az alulról jövő kezdeményezés; az európai mainstreamnek meg kell értenie, hogy teljesen érthető, hogy az emberek biztonságra és védelemre vágynak, ezért szavaznak végül olyan populista pártokra, amelyek ezeket ígérik nekik. Oetjen hozzátette, hogy a liberálisoknak nem szabad az illiberálisokat másolniuk, hanem inkább érzelmekre van szükségünk, mint túlzottan racionális vagy technokrata megközelítésre, reményt kell adnunk az embereknek, és pozitív érzelmekre kell építenünk. Finn egyetértett ezzel, mondván, hogy az illiberálisok gyakran sokkal bátrabb kommunikációs stratégiával rendelkeznek, mint a liberálisok; hozzátette: „létre kell hoznunk a saját Joe Rogan-podcastunkat”.
A második panel
A második panel magyar nyelven zajlott, és a belpolitikáról szólt. A panelbeszélgetés résztvevői Sebők Éva, a Momentum országgyűlési képviselője, Ranschburg Zoltán, a Republikon már említett politikai elemzője, Magyar Bálint szociológus, az SZDSZ volt képviselője, volt oktatási miniszter, valamint Somogyi Zoltán szociológus, üzletember, szintén volt SZDSZ-es képviselő. A panelbeszélgetést Horn Gábor koordinálta.
Először is a résztvevők a liberalizmushoz fűződő személyes viszonyukról, valamint a liberalizmus tágabb értelemben vett jelentéséről elmélkedtek. Sebők szerint a liberalizmus 15-18 százalékos támogatottsága az emberek liberálisnak való önazonosítása alapján valószínűleg nem fog növekedni Magyarországon, mert az államszocializmus tönkretette a magyar nemzet lelkét, amely azóta is tekintélyt keres. Szerinte a liberálisok nem tudtak ilyen paternalista tekintélyfigurát kínálni, de ez nem feltétlenül baj. Zoli hozzátette, hogy a liberálisoknak különböző típusai vannak, amit a Republikon saját kutatásai is megmutattak: egyesek az emberi jogi liberálisok, mások a gazdasági liberálisok, megint mások az önmagukat liberálisnak azonosítók közé sorolhatók, és ezekben a csoportokban nincs jelentős átfedés. A probléma Magyarországon azonban az, hogy a Fidesz a saját szavazói számára definiálta a liberalizmust, másképpen fogalmazva, a liberálisok hagyták, hogy a Fidesz definiálja a liberalizmust anélkül, hogy konkurens definíciót adtak volna. Magyar szerint a liberalizmus magyarországi marginalizálódásának oka az volt, hogy a liberális szervezeteknek nem volt társadalmi víziójuk vagy politikai stratégiájuk, csupán a liberális értékeket próbálták számon kérni a társadalmon. Hozzátette, hogy ha mi liberálisok nem lépünk túl azon az igényünkön, hogy erkölcsileg felsőbbrendűek legyünk, akkor csak a jelenlegi panaszkultúrát tarthatjuk fenn. Somogyi szerint a kormány antiliberalizmusát a liberálisok számára lehetőségként kell felfogni; hozzátette: minél erősebb a piacgazdaság, annál jobban meg tudjuk védeni magunkat az államhatalommal szemben, és annál inkább érvényesülnek az emberi jogok is.
Sebők azzal folytatta, hogy Magyarországon szükség van az egyéni felelősségvállalásra és az egyéni szabadságjogok fontosságának felismerésére, de az elmúlt 30 év nem adta meg a társadalomnak azt a bizalmi szintet, ami ezek megvalósításához szükséges. Szerinte az oktatási rendszer az elmúlt 30 évben nem helyezte előtérbe ezeket az értékeket, ezért az emberek aggasztó mértékben hajlandóak feláldozni szabadságjogaikat és felelősségüket. Horn Gábor ezzel nem értett egyet, szerinte a polgári fejlődés hiánya Magyarországon nem az elmúlt 30 év, hanem az elmúlt 15 év eredménye. Somogyi szintén nem értett egyet, mondván, a jelenlegi ellenzék sajnos csak Budapesten látható, és nem nyitotta meg kapuit az emberek előtt, hogy párttagok lehessenek, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy a liberalizmus nem tudta bevonni a lakosság nagy részét. Sebők szerint az ellenzék az egész országban aktív, de a független média alapvetően budapesti, és csak alkalmanként tudósít az ország ügyeiről, ami korlátozza, hogy az ellenzéki pártok Budapesten kívüli tevékenysége mennyire látható a médián keresztül.
Magyarnak is voltak aggályai Sebők érveivel kapcsolatban: szerinte nem az a baj, hogy az iskolákban nem tanítják a liberális értékeket, mert az Orbán-rezsim erőszakkal teremtett patrónus—kliens-kapcsolatokat az egész országban. Kritizálta a Momentumot, azzal érvelve, hogy a párt éppen azokat nem éri el, akiket Sebők szerint az ellenzéknek el kellene érnie. Hozzátette, hogy a liberálisok többsége Magyar Péterre tervez szavazni, az átlagválasztót pedig jobban aggasztja, hogy hozzáférhet-e a közmunkához, mint a gyülekezési jog, és sajnos a Momentumnak jelenleg nincs válasza az előbbi problémára.
Végül, a heves pártpolitikai vita végére pontot téve, Horn Gábor azt kérdezte: mit tegyünk most mi, liberálisok? Zoli az előző vitát kiegészítve azzal érvelt, hogy a Momentum által jelenleg szervezett és koordinált hídfoglalásoknak nincs kimondott célja, ez igaz, de a rendszerváltás nem a Momentumon múlik. Magyar egyetértett, de ragaszkodott ahhoz, hogy például a Kutyapártnak sokkal békésebb stratégiája van a Tisza-pártiakkal való együttműködésre, míg a Momentum mintha kizárná a velük való együttműködést a jövőben. Gábor hozzátette, hogy a tüntetések erejét a kisvárosi szavazó akkor is érezheti, ha közvetlenül nem érinti őket a gyülekezési jog korlátozása. Somogyi megvédte a Momentumot, mondván, ha egy párt 2%-os támogatottságnál tart, akkor érthető módon kihasználják a jelenlegi helyzetet, és megmutatják, hogy még mindig van relevanciájuk, különben esélyük sem lenne pártként fennmaradni. Ugyanakkor szerinte a parlamenti ellenzék segíti a Fidesz hatalmát. A liberális politika jövőjét illetően elmondta, hogy egy magyar liberális párt összefoghatna egy konkrét politikai kérdés körül, vagy megpróbálhatná megszólítani a kkv-k (kis- és középvállalkozások) munkavállalóit és tulajdonosait, akik a Fidesz alatt a vállalkozói környezet kiszámíthatatlansága miatt szenvedtek. Mindenesetre jelenleg nincs olyan magyar liberális párt, amelynek politikai stratégiája vagy valamilyen szintű következetessége lenne. Sebők a kritikákra reagálva elmondta, hogy csak azokkal tudnak együttműködni, akik hajlandóak az együttműködésre, és hogy számára képviselőként az a fontos, hogy az általa fontosnak tartott ügyeket képviselje, és felelősséget vállaljon azokért a dolgokért, amiket befolyásolni tud.
