A Republikon Intézet december 11-én tartotta "Megfizethető lakhatás – Álom vagy realitás” című rendezvényét, amelyben a budapesti lakhatás kérdéskörét járták körbe egy politikusi és egy szakértői panelbeszélgetés keretében.
Nyitóbeszéd: Horn Gábor (a Republikon Intézet kuratóriumának elnöke)
Politikusi panel
Baranyi Krisztina Ferencváros polgármestere: Szerinte a lakhatási válság a hátrányos helyzetűeket érinti, akiknek a jövedelemszerzési képességiek alapvetően korlátozottak voltak. Illetve, a fiataloknak nagyon nehéz megoldani a lakhatási kérdést, mivel egy szoba bérlése is már 100 ezer forint. Önkormányzati feladatként a szociálisan rászorulók lakhatási problémájával foglalkoznak. Ebben eltérő a helyzetük, anno a 9. kerület nem privatizálta az állami lakásállományt, ehelyett a leromlott állapotú lakásokat az önkormányzat próbálta felújítani és bérbeadni a lakóknak. Emiatt itt sokkal nagyobb arányban vannak önkormányzati bérlakások. A kerület forrásainak nagy részét ezen házak rehabilitálására fordítják. Az önkormányzati törvényben nem elegendőek a biztosított eszközök arra, hogy a problémákat megoldják, viszont kötelessége az önkormányzatnak segítenie azokon az embereken, akik nem tudnak normális lakhatást piaci áron megfizetni. A szociális bérlakásokkal és lakáspályázatokkal lehet segíteni a hátrányos helyzetűeken, fiatalokon. Kiemelte, hogy Magyarországon mindenki inkább szeretne ingatlantulajdonhoz jutni, ez kulturális tendencia, viszont Budapesten ez a piaci árak mellett nehéz. Az Airbnb Terézvárosi szabályozással nem ért egyet – szerinte ez a jelenség nem kapcsolódik a lakhatási válsághoz, a szabályozás nem fogja csökkenteni a hosszútávú bérbeadás árát, szerinte több a kára, mint a haszna. Egyetlen másik kerület sem élt se tiltással, se korlátozással. A szabályozás szerinte nem önkormányzati, hanem központi törvényalkotási feladat lenne.
Niedermüller Péter Erzsébetváros polgármestere: A lakhatási válságot folyamatként írta le, ahol 2010 óta semmi nem történt – régi házakban (több mint 100 éves házak) embertelen állapotok uralkodnak, ezzel kapcsolatban semmiféle kormányzati program nem született. 2019-ben amikor átvették az önkormányzatot, 500 lakhatatlan lakás volt a kerületben, amiből közel 200-at az elmúlt öt évben rendbe tudtak rakni. A másik része a problémának, hogy sok család nagyon kis négyzetméteren lakik, emberi méltóságnak nem megfelelően. Nekik kell jobb lakhatást biztosítani. Szerinte az önkormányzatok ezt önmagukban nem tudják megoldani, ehhez nagyobb koncepciók kellenek. Abszolút prioritásnak kell lennie, hogy megelőzzék azt, hogy valaki elveszítse a lakhatását. Van ehhez viszonylag jól működő adósságkezelő rendszerük, mentorálási programjuk. Szerinte a kormány azokat a rétegeket segíti, akiknek alapból van viszonylagos anyagi biztonságuk, eközben minden évben elvesznek pénzt az önkormányzatoktól pl. iparűzési adó befagyasztása. Ezt szerinte a lakáspolitika fenntartására az önkormányzatoknak kellene adni. Enélkül az önkormányzatok nem tudnak igazi intézkedéseket hozni. Mivel nem csak a hátrányos helyzetűekkel kell foglalkozni, hanem félre kell tenni lakásokat, például védett lakásokat olyanoknak, akik családi erőszak elől menekülnének, vagy fogyatékossággal élnek. Az Airbnb- tiltás kérdésről nem tervez népszavazást Erzsébetvárosban, nem látja, hogy ennek lenne értelme, pedig itt a legmagasabb az Airbnb-k száma. Szerinte akkor kezdődött a témával kapcsolatban a foglalkozás amikor már kicsit késő volt. Ahelyett, hogy a kormány felvállalná, hogy szabályozási keretet mutat, az önkormányzatokat hibáztatja. Szabályozáspártinak gondolja magát, de nem érti, miért kellene betiltani, mivel az Airbnb-k betiltása nem fogja levinni a lakások árát, szerinte ez nem kezeli a lakhatási problémát.
Soproni Tamás Terézváros polgármestere: A panelbeszélgetés elején kiemelte, hogy ahhoz, hogy az esemény után visszakerüljünk a karácsonyi hangulatba, nagyon sok Mariah Carey-t kell még hallgatni, mivel a lakhatási válság nagyon borús jövőképet fest elénk. Egyetértett azzal, hogy ezt a problémát az önkormányzatok nem tudják egyedül megoldani. Szerinte a bérleti díjak Európa-szerte megemelkedtek, viszont a belvárosok drágulása öngerjesztő folyamat, kihat a külső kerületekre is. Ami be fog gyűrűzni az Egyesült Államokból, az az, hogy a különböző tőkebefektetők felvásárolnak kész háztömböket, negyedeket, és monopolhelyzetből tudják verni az árakat. Nyugatra érdemes nézni, hogy mi vár ránk, megoldást is lehetne keresni, például Bécs példája, de ez állami segítség nélkül nem fog menni. Az emberek kiszorulása a belvárosból pedig a társadalom szövetének sem tesz jót. Az Airbnb- tiltásról az a véleménye, hogy az önkormányzat alapból nagyon sok dolgot tilt (pl kocsma nyitás egy társasház 2. emeletén). Az Airbnb-k megnövekedett száma pedig kiszorítja a helyi lakókat, de szerinte sem a tiltás a végleges megoldás, országos szinten például helyes lenne, ha egy magántulajdonos egy lakást adhasson ki. A döntéshozóknak ezt hamarabb fel kellett volna ismerniük és szabályozniuk. Örül annak, hogy a Terézvárosiak így szavaztak, hogy pontot kell tenni a befektetési ingatlanvásárlásnak, mert nem egészséges közösséget hoz létre.
Pikó András, Józsefváros polgármestere: Nem tudott olyan elemet mondai a lakhatási válság kérdéskörében, ahol ne lenne katasztrofális a helyzet. Szociális, társadalmi összetételből fakadó keresleti oldalról egyre mélyül a válság. Belső Józsefvárosban bővül az a kör, akiket érint a lakhatási válság. A kínálati oldalon, infrastrukturális válság – 130 házból rengeteg felújíthatatlan. 2019-ben több, mint 800 üres önkormányzati lakás volt, ezeket újítják fel. Az előző önkormányzat arra játszott, hogy el elehessen őket adni, társadalompolitikai cél nem volt. Józsefváros abból a szempontból felzárkózott, hogy a hosszútávú lakásbérlet ugyanannyi, mint más belvárosi kerületekben. A másik probléma, hogy rengeteg 100 év fölötti ház van, amelyek felújítása rendkívül nagy összegeket igényel. A minőségi vetület pedig az, hogy elképesztő körülmények között laknak emberek, harminc négyzetméteren 5-6 ember, akár komfort nélküli lakásokban. A lakások felépítése múlt századiak, nem lehet komfortosítani. Ha csak a volumenét nézi, hogy hány embert juttatnak lakáshoz, és hány embernek lenne rá szüksége, az nagyon kevés, a társadalmi probléma kezeléséhez ez nem elegendő. Az Airbnb tiltást érdekes kísérletnek tartja, a kerületükben sokkal több Airbnb lett azóta. Szabályozáspártinak gondolja magát. Józsefvárost színes közösségnek tartja, de nem látja azt a problémát, amit az Airbnb-k okoznának szociálisan. Sokkal több viszont a keresleti nyomás, még hogyha a főváros összes Airbnb-jét betiltanák és ez átmenne hosszútávú lakásfeljóhasználáshoz, még mindig csak az igény fele lenne kielégítve. A közgazdasági alap az, hogy a tiltás nem fogja csökkenteni a hosszútávú lakáskiadás árát.
Szakértői panel
Székely Gáborné Judit (KSH): Lakásszükségletet csak a piacról lehet kielégíteni, ha ez nem megy, akkor kompromisszumokat kell hozni, mint például a méret, vagy a lakás minősége, vagy a lakó a fekvésben tesz engedményt és kiköltözik az agglomerációba vagy külvárosba. A legutóbbi népszámlálás során hihetetlen arányú üres lakásról tettek jelentést a lakók, a belső kerületek lakottságát 50% alá hozták ezek a számok. Ezek már gyakorlatilag nem hihető arányok, és nagyon magas a csak idényszerűen lakott lakások aránya is.
Amikor a kovid alatt nagyon sok ember felmondta a lakását nagyon lassan jöttek vissza a bérszintek. Most körülbelül 20%-al magasabbak a bérszintek mint 2015-ben voltak, és a bérleti árak nem nőnek olyan meredeken mint a tulajdonlakások árai, ahol megjelent egy olyan réteg, aki egyre többet és többet hajlandó adni egy lakásért hogy megvegye.
Váradi Balázs (Budapest Intézet): Fontos kiemelni, hogy a lakhatási szegénység is szegénység. A lakhatási problémák direkt kezelésének jó megoldása lehetne a szociális segélyezés kiegészítése pénzbeli támogatásokkal, hogy a szegényebbeknek is több pénze legyen lakhatásra. Erzsébetvárosban készítettünk egy kutatást, amiből kiderült, a kerület saját 1600 kiadott lakásából annak csak negyedében laknak arra szociálisan rászorulók.
A piaci lakbér magas, de ott valamennyire működik a mobilitás. Akik önkormányzati vagy valamilyen nagyon olcsó lakásban laknak nem boldogok, mert be vannak ragadva, és olyan lakásban élnek amit nem maguknak akarnának, mert pici, dohos, azonban nem fogják feladni azt amit a piaci tizedéért kapnak. A lakhatásokkal is számoló támogatások számát kellene emelni.
Kovács Vera (Lakásügynökség): Nem csak anyagi kérdés, van egyfajta diszkrimináció is abban, ha a lakáspiac szabályozatlan. Diszkrimináció pl a roma lakossággal vagy a gyerekes családokkal szemben, illetve az akadálymentesség sem igazán megoldható. A CSOK keretén belül bár jelen van a közpénz ráfordítás, de a közfeladat azonosítása nem annyira sikerült. A CSOK ellentétesen kezeli a jelenlegi kérdést. A magántulajdon szerzést támogatja, ami kimegy az ellátórendszerből és a magántulajdont gyarapítja végsősoron.
Felmerül az a kérdés, hogy a lakás lakóhely vagy befektetés legyen-e. Ami befektetési eszközként kezeli a lakásokat az megdrágítja azokat.
Lakáspolitika nem régóta létezik, eddig csak családpolitika volt.
A lakásügynökség munkájának keretén belül a főváros magántulajdonban lévő lakásokat bérel valamennyivel a piaci ár alatt, amit még valamennyivel a piaci ár alatt ad tovább pályázati úton azoknak, akik jövedelemmel rendelkeznek, de nem engedhetnek meg maguknak piaci árú lakhatást. Minden lakásra több százszoros a túljelentkezés.
Somogyi Eszter (Városkutatás Kft.): A lakhatási rendszerünk felerősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket. Torz a lakásszektor szerkezete, magas a tulajdon aránya, alacsony a bérleti arány, és a megfizethető önkormányzati szociális lakhatási forrás aránya még kisebb. Bizonyos belvárosi kerületekben azért magas az önkormányzati lakások aránya, mert nagy részük ki volt jelölve rehabilitációra, ahol nem lehetett privatizálni lakásokat, így van az önkormányzatoknál egy olyan lakásállomány amit megvettek és privatizálva lettek, és azok maradtak ezekben a lakásokban akik nem tudták saját lakásukat megvenni. Ezeken a részeken lakbért sem emelhet az önkormányzat. Törvényi változtatásra lenne szükség, ami egy hatékonyabb lakáspolitikához, és lakásgazdálkodáshoz egy kulcs lenne. Fontos lenne a lakbértámogatás és az, hogy a nonprofit tulajdonban lévő lakásállományt növeljék. Hatékony lakhatási politikát nem lehet kormányzati támogatások és akarat nélkül véghez vinni. Az önkormányzatoknak jelenleg elég kevés tere van arra, hogy a magán bérlakás szektort felügyeljék, szabályozzák. Erre jó megoldás lenne, hogy a magán bérlakásokat regisztrálni kelljen, hogy legyen információ a piacról milyenek a lakbérek és milyen távokra adják ki a lakásokat.
Tóth Éva (Erzsébet Családok Átmeneti Otthona): A családok átmeneti otthonában olyanok jelentkeznek, akik vagy túlzsúfolt otthonokból jönnek, vagy még sosem laktak önállóan. Amikor kovid volt, sok RBMB lakást kiadtak családoknak, és csak miután elmúlt a kovid jelentkeztek át hozzánk. Amíg ezek a lakások ki voltak adva, addig a családok átmeneti otthonába kevesebben jelentkeztek. A programba való feltételhez nincs megszabva, hogy a jelentkező dolgozzon, ha kell akkor segítünk ebben neki. Nálunk közösen kell élni más családokkal és ez sokszor nem könnyű. Másfél évig lehetnek a családok átmeneti otthonban, ha ez az idő letelt, kiléptető lakást vehetnek igénybe, ahol újabb másfél évig lakhatnak, de kötelező takarékoskodniuk. Ez után jön a lakásügynökség.
A Republikon működését az Európai Unió támogatja. Az eseményen kifejtett nézetek és vélemények nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szervezet nem tehető felelőssé.
