A Republikon Intézet 2023. január 25-én megtartotta évadnyitó konferenciáját a Magvető Caféban. A „Sapkát minden fázós árnak?! Az állami szerepvállalás határai” címet viselő esemény, melynek moderátora Szöllősi Györgyi volt, az állam gazdaságpolitikai beavatkozásáról és feladatkörének határairól szólt.
Az első kerekasztal-beszélgetés elején felmerült a rendszerváltás idején végrehajtott gazdaságpolitika. Schiffer András, ügyvéd, volt LMP-s országgyűlési képviselő véleménye szerint a ’90-es években téves volt a kapitalizmus piaccal, a szocialista diktatúra állammal történő végletes azonosítása, ez vezetett szerinte az illuzórikus piacpártisághoz: a „szolgai mintakövetéshez”, a túlzó privatizáláshoz és az állam közösségi funkcióinak a feladásához. Röviden szerinte szükség van egy olyan hatékony és erős államra, amely a tőkét ellenőrizni tudja.
Magyar Bálint, korábbi SZDSZ-es oktatási miniszter nem gondolta túlzónak a rendszerváltás piacliberalizációját, mivel a tervgazdaság után „szomjazott” az ország a szabad versenyre. Szerinte elsősorban az akkor létrehozott közjogi keretrendszer vezetett (pl. aránytalan választási rendszer, indirekten választott államfő) a jelenleg kialakult, bűnszervezethez hasonlítható kormányzati rendszerhez, amelyet szerinte a patrónus-kliens viszony határoz meg.
Kiss Viktor, politológus, egyetemi oktató a 2002 óta történő eseményekre reflektálva kiemelte, hogy szerinte nem elegendő ideológiamentes bűnszervezetként leírni az Orbán-rendszert, hanem fontos megérteni annak szándékait és céljait. Kiss Viktor centralizált modernizációs államként definiálta az Orbán-rendszert, amely a neoliberális korszak ellenpólusaként jött létre, ugyanis 2008-ban szerinte egy teljes politikai, gazdasági és államszervezeti modell került válságba.
Petsching Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. közgazdásza a 2010 óta fennálló rendszert „one-man showként” írta le, amelynek nem a jó kormányzás a célja, hanem a választások megnyerése. A magyar gazdaság lemaradásának okaként „az állam csápjainak túlterjeszkedését” nevezte meg, viszont hiányolta a humántőkébe történő hosszútávú befektetést.
A második panel során a résztvevők külön szakpolitikai területekről érkeztek. Kóka János, volt szabaddemokrata gazdasági és közlekedési miniszter, a Doktor24 Medicina Zrt. elnöke bevezetőjében elmondta, hogy a magyar egészségügy finanszírozási problémákkal küzd, illetve GDP-arányosan relatíve kevés a ráfordítás. A magyarok egészségügyi állapotát összegezve hangsúlyozta az alapellátás és a megelőzés elégtelenségét, ami a magánellátásba kényszerít sokakat. A magánegészségügy azonban szerinte kiegészítő szerepet tud csak játszani, hiszen például a sürgősségi ellátásra jórészt alkalmatlan, viszont támogatná a magánbiztosítás kiterjesztését.
Radó Péter, oktatáskutató állítása szerint a magyar kormány felszámolta a közpolitikát, továbbá szerepzavarral küzd az oktatásban, és olyan ügyekkel foglalkozik kiemelten, amikkel nem kellene, és olyanokkal nem, amivel viszont kellene (pl. erkölcstan- és hittanoktatás, mindennapos testnevelés, szexuális nevelés). Emellett felhívta a figyelmet a „középosztály exodusára” az állami oktatásrendszerből, ami egyfajta oktatási kasztrendszert hoz létre, így a családi és etnikai háttér már kisiskolás korban meghatározza a tanulmányi kimenetelt. Főbb problémakörként a centralizációt, az eltérő és ösztönzők nélküli finanszírozást, valamint a minőségi oktatás elemi feltételeinek és az alkalmazkodóképesség hiányát említette.
Király Dávid, a Republikon Intézet Budapest Műhelyének vezetője a városfejlesztés modelljének megváltozásáról beszélt, amely során Tarlós István főpolgármestersége alatt magáncégek is beszálltak a szolgáltatásnyújtásba, és létrehozták a BKK-t a koordinációs feladatok ellátására. Továbbá említette a brit vasút példáját, ahol fordított folyamatok zajlanak: a teljes privatizációt váltja fel a vegyes szolgáltatás.
Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója a civil szféra és az állam kapcsolatát úgy írta le, hogy se nem túl elzárkozó, se nem hátráltatóan beavatkozó, azaz egyfajta partnerség lenne ideális a két oldal között. Szerinte az állam kivonult bizonyos területekről, mint például a szegények vagy a romák felzárkóztatása, amit a civilek önállóan kényszerülnek betölteni. Móra Veronika a civil szervezetek működéséhez szükséges demokratikus gyakorlatot és az állampolgári nevelést is hiányolta, valamint kritizálta a kormány NGO-k mikromenedzselésére tett próbálkozásait.
Nemes Csaba, klímapolitikai szakértő, korábban a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal főosztályvezetőjének értékelése alapján Magyarország környezetvédelmi állapota az Európai Unióban átlagos, a légszennyezettség azonban a legnagyobb problémakör. Megújuló energiák terén szintén nem áll rosszul az ország szerinte, az állam fő feladatát pedig a piaci kudarcok orvoslásában, a szubszidiaritás érvényesítésében és a nemzetközi együttműködésben látta.
A Republikon működését az Európai Unió támogatja. Az eseményen kifejtett nézetek és vélemények nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szervezet nem tehető felelőssé.
