Az Athenaeum Kiadó és Republikon Intézet kerekasztal-beszélgetést rendez Jamie Susskind „Politika a jövőben – Életünk a technológia átformálta világban” című, most megjelent könyve kapcsán. A beszélgetést Bíró Marianna, a telex.hu újságírója moderálta.
A beszélgetés résztvevői Filippov Gábor (politológus, a könyv szerkesztője), Nagy Zsolt (politológus) és Rab Árpád (kulturális antropológus, jövőkutató) voltak.
Az eseményt Hann Péter, a Republikon Intézet ügyvezetője és Dian Viktória, az Athenaeum Kiadó igazgatója nyitották meg. Nyitó gondolataikban mindketten kifejezték örömüket afelől, hogy még mindig jelen van a társadalomtudományi könyvkiadás Magyarországon, még ha csak egy nagyon szűk mezsgyén is. Hann emellett azt is kiemelte, hogy nagyon fontosnak tartja, hogy ez a könyv felhívja a figyelmünket a távolabbi jövőre, mivel itthon most a közeli jövővel foglalkozunk a legtöbbet.
Rab Árpád egy nagyon jól, szisztematikusan felépített könyvként jellemezte a kötete. A jelenből indul ki, számba veszi, hogy most milyen világban élünk, hol tartunk a fejlődésben, mely technológiákat használjuk már napjainkban is. Elmondta, hogy ő úgy látja, hogy a technológia már beszivárgott a mindennapjainkba, és alapvető változásokat indított- indíthat útjára. Megváltoztatja a döntéshozatalt, az irányítást, és olyan alapvető fogalmakat definiálhat újra, mint a demokrácia vagy a kormányzás, s nem utolsó sorban a közösségek együttélésére is nagy hatást gyakorol. A könyv ennek megfelelően forgatókönyveket vet fel a jövőre vonatkozóan, amely forgatókönyvek, Rab szerint, inkább egy társadalmilag, mint technológiailag távoli jövőt vázolnak fel.
A rendelkezésünkre álló technológiák nélkül már elképzelhetetlen az élet, azonban jelen pillanatban a technológiai fejlettséghez képest a tudatosság lemaradásban van, még nem tudjuk, hogyan lehet a legjobban felhasználni az elérhető technikákat. Bíró a technológia és az etika kapcsolatáról is kérdezte a meghívottakat. A jövőkutató álláspontja ebben a kérdéskörben az volt, hogy etikus fejlesztőkre van szükség, tehát a fejlesztésbe nem csak programozókat kell bevonni, hanem más tudomány területek művelőit is, hiszen egy programozó nem feltétlenül látja a mindennapok problémáit, a fejlesztés társadalomra gyakorolt lehetséges hatásait.
A technológia szabályozásával kapcsolatban elmondta, hogy a törvényeket másodlagosnak tartja, a legfontosabb az lenne, hogy célokat fogalmazzunk meg társadalmi szinten, és a szabályozást arra használni, hogy ezeket a célokat elérjük. Az utolsó érintett téma az egészségügy digitalizációja, fejlesztése volt. Rab úgy látja, hogy az egészségügy már nem korlátozódik szigorúan a kórházakra, a technológia lehetővé tette, hogy a páciensek aktív szereplő váljanak, és egészségi állapotukat saját maguk is nyomon követhessék a nap 24 órájában. Ilyen módon tehát, a digitális és a fizikális lét összemosódni látszik, egyik a másik nélkül elképzelhetetlen lesz.
Filippov Gábor szerint a könyv közérthetően és rendkívül izgalmasan beszél a laikusnak egyébként bonyolultnak tűnő témákról. A kötetben megfogalmazott egyik legfontosabb gondolatnak azt tartja, hogy a technológia fejlődésében semmi sem lezárt történet, a fejlődés rendkívül sok mindenre használható, és csak rajtunk múlik, hogy milyen irányba visszük a saját jövőnket. A könyv meglátása szerint nem a távoli jövőről beszél, a leírt technológiák jelentős része már ma is létezik és használatban is vannak. Ezek az újítások a demokráciára is hatással lesznek, például azzal, hogy a közvetlen demokrácia megvalósítása, minden korábbinál könnyebbé fog válni. Ugyanakkor a könyvben is felmerül kérdésként, hogy biztos az-e a cél, hogy mindenről mindig a többség döntsön? Mely területeken használják ki ezt a lehetőséget, és melyeken ne?
A szabadság fogalma is átértelmeződhet, ugyanis eljöhet az a pont, amikor, az algoritmusoknak köszönhetően a bűnözés fogalma értelmetlenné válik, mivel még azelőtt meg fogják tudni állítani a bűnt, hogy az elkövetésre kerülne. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy milyen lesz az ember bűn nélkül. Az egészségüggyel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy két fejlődési utat kínál fel a technológia: az egyik a ma létező egyenlőtlenségek felszámolása, a másik pedig a társadalom soha nem látott szétszakadása az egészségügyi szolgáltatások elérhetősége mentén. Felmerül tehát a hozzáférési igazságosság kérdésköre, amely a könyv egyik kulcs gondolata.
Nagy Zsolt a könyv egyik nagy erényeként jellemezte azt, hogy gondolkodásra késztet, nem egy kérdéskör kész levezetését kínálja, hanem gondolatfoszlányokat, amelyekből az olvasó tovább tud gondolkodni, és kialakíthatja saját véleményét. Politológusként úgy látja, hogy a kötetben felvázolt jövőkép erősen határok közé szorítja a demokráciát, a technológiára való hagyatkozással korlátok közé szorítja az egyik legfontosabb jellemzőjét, az adaptációs képességét. Nagy azt is kiemelte, hogy a társadalom hozzászokik a változásokhoz, és csak rajtunk múlik, hogy ezekhez a változásokhoz milyen normavilágot alakítunk ki, s épp ezzel is foglalkozik ez a könyv. Filippov gondolatához- a bűn megszűnéséről- hozzátette, hogy a bűn lehetőségének kiiktatásával együtt a szabad akarat egy része is eltűnhet, hiszen nem lesz meg a lehetőség, hogy valaki az utolsó pillanatban meggondolja magát. A szabad akarat megszűnése, pedig az emberi lét gyökeres megváltozását hozhatja.
A technológiai fejlődés egyik legnagyobb kihívásának a social mediat tartja, amely a közbeszéd egyik kulcsplatformja lett. Az elkövetkezendő évek kérdése az, hogy az állam mit tud ezzel a jelenséggel kezdeni. Korlátozza, teljesen szabadjára engedi, vagy pedig bekebelezi, megszünteti. Mindhárom kimenetelre van már példa, a kérdés, hogy melyik lesz domináns.
Zárókérdésként Bíró arról kérdezte a meghívottakat, hogy a személyes életüket hogyan érinti az egyre gyorsabb technológiai fejlődés. Mindhárman elmondták, hogy látják a kihívásait, veszélyeit a technológiának, és életük bizonyos területein küzdenek is vele, ugyanakkor abban egyetértettek, hogy annak ellenére, hogy vanna negatív példák is, több pozitív hatása van.
A Republikon működését 2018-22 között az Európai Unió
„Europe for Citizens" programja támogatja.
