A Republikon Intézet által– egy év kihagyás után - szervezett hagyományos őszi gazdasági konferencián egy rövid bevezetés után a kerekasztal-beszélgetésen a magyar gazdaságra jellemző tények és trendek elemzése állt a középpontban, ezt követően szakértők közötti vitára került sor gazdaságpolitikai kihívások és válaszok tekintetében. A beszélgetést Szöllősi Györgyi moderálta.
A konferencia résztvevői Chikán Attila (egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja), Bod Péter Ákos (közgazdász, politikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora), Király Júlia (egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Bank korábbi alelnöke), Palócz Éva (vezérigazgató, Kopint-Tárki Konjunktúrakutató), Mellár Tamás (Párbeszéd, az Országgyűlés gazdasági bizottságának alelnöke) és Pogátsa Zoltán (a Nyugat-magyarországi Egyetem docense, az Új Egyenlőség főszerkesztője) voltak.
Chikán Attila bevezetőjében kifejtette, hogy nem lehet mindent rákenni a vírusra, hiszen Magyarországot nem jellemezte a felzárkózás előtte sem, és az országot nem zökkentette ki. Szerinte ott vagyunk, ahol a pandémia előtt, a fenntarthatósági problémákat, illetve a digitalizációs nehézségeket tekintve. Hozzáteszi, hogy a kilátások bizonytalansága azért nőtt és a hangsúly azon van, hogy mit tudunk kihozni az adott helyzetből.
Bod Péter Ákos úgy látja, hogy óriási itthon a bizonytalanság, mert a magyar gazdaságpolitika irracionálisabbá vált és improvizációk sorozatából áll. Hirtelen döntések vannak, nincs stratégia: „fókuszcsoportos kormányzás” zajlik. Több a pénzköltés, ami megnöveli az aggregált keresletet, viszont a kínálatot nem ismerni. Az infláció természetére vonatkozóan kihangsúlyozta, hogy volt olyan időszak Európában, amikor egyáltalán nem volt, de ez nem igaz a perifériás részekre. Szerinte túl sok pénz került a gazdaságba és egyszerre van jelen keresleti és kínálati probléma is. A minimálbér emelésével alapvetően egyetért, de annak módjával és mértékével nem. Úgy látja, hogy a mostani költések áthúzódnak majd 2022-re is. Fontos, hogy nem szabad sokat költeni, ezért pedig a kormányok a felelősek.
Király Júlia szerint nincs keresleti válság, hanem kínálati sokk van, de a korábbi válságból tanulva az állam sokkal aktívabb válságkezelő szerepet tölt be. Megjelent az infláció, ami egy gyökeresen más helyzetet teremt, mert a keresleti buborékok megmaradtak és ez növeli az inflációt. Az EU válságkezelését példaértékűnek tartja, viszont azt nagy problémának gondolja, hogy Magyarország nem vette igénybe a Next Generation program forrásokat, hanem ehelyett drágábban hitelt vett fel, ezt egy rossz politikai döntésnek tartja. Szerinte kapkodó és rossz, a jogállamiságot lebontó kormányzás van jelenleg. A gazdaság élénkítésére szánt összegeket a NER-vállalatok életben tartására fordították.
Palócz Éva úgy gondolja, hogy a világviszonyok változtak meg. Nem tartja mintaszerűnek a kormány válságkezelését, mert nem jó helyre mentek a pénzek. A kormány próbál sok pénzt beleönteni a gazdaságba, de ez kicsapódik az infláción keresztül. Szerinte nem kellett volna ekkora hiányt csinálni. A kormány nem védte meg a munkahelyeket, hanem hagyta tönkremenni azokat, az állam megmondta előre, hogy kiket fog támogatni, tehát egy passzív támogató szerepet öltött magára. Úgy gondolja, hogy mindenhol emelkedik az infláció mértéke, viszont Magyarországon ragadósabb, ami egy átmeneti jelenség, de ebben a bizalomnak kulcsfontosságú szerepe van abban a tekintetben, hogy a jegybank miképpen reagál a piacra. Bizonytalanság van az árfolyam vonatkozásában is és úgy véli, hogy 2022 elején a termelők át fogják árazni a termékeiket. A növekedés erőltetését nem látja jónak, de hozzáteszi, hogy nem szabad sokat költeni és összességében véve nincs ok az aggodalomra.
Mellár Tamás szerint a kormány pénzosztásokkal szeretne választásokat nyerni, amivel egy olyan helyzetet próbál teremteni, hogyha elveszítik a választásokat, akkor az ellenzék találja magát szembe inflációval és adósságokkal. Költségvetésen belüli átrendezésre van szükség, a nagy beruházásokat le kell állítani, és újra kell definiálni a pályázati rendszert. A hat párt összeállított egy általános programot, amelyben szerepel a többkulcsos adórendszer, az ÁFA-csökkentés és erre jött egy olyan miniszterelnök-jelölt, aki jobboldali elképzeléseivel más súlypontokat hoz elő. Szerinte jól látni azt, hogy a Fidesz a szegényeket nem támogatja, a középosztályt is alig, de a felső-középosztályt megerősíti. Az euró bevezetése nehéz lesz, mert a versenyképességünk alacsony és ez rontja majd a külkereskedelmi mérleget. A fiskális élénkítés bűnének tartja a túlköltekezést, amivel a NER-t próbálták helyzetbe hozni, hiszen a politikai hatalom a NER vállalkozási réteg gazdasági hatalmán alapszik. Úgy látja, hogy baj van a gazdasággal, mert a hozzáadott-értéktartalom csökkent a vállalkozások részéről.
Pogátsa Zoltán azzal kezdte, hogy a hangsúly azon van, mit akar a következő kormány, de ezt nem lehet tudni program hiányában. Szerinte gyökeres költségvetés átalakításra lenne szükség, ahol nem az a lényeg, hogy mekkora a hiány, hanem hogy mire akarunk költeni. Az ellenzékiek újraelosztást, igazságot, többkulcsos adórendszert szeretnének erre rászavaztak arra, aki egy Fideszhez közeli gazdaságpolitikát folytatna. Az euró bevezetését tekintve szerinte a politikai részen túl kell lépni, mert ez egy komoly gazdasági kérdés. Az inflációt nem tartja gondnak, mert átmeneti. Szerinte nem kell fiskálisan túlköltekezni és nem lehet mindent megoldani monetáris eszközökkel. Válság alatt deficitre van szükség és rosszabb lett volna, ha egyáltalán nem költ semmire a kormány. A magyar kis-és középvállalkozásokban tényleges könyvelés nincsen, pedig ebből jönne ki a termelékenység. Szerinte nem a kormánynak kellene megmondani, hogy mennyi legyen a minimálbér, hanem a szakszervezeteknek szánna ebben nagyobb szerepet.
A Republikon működését 2018-21 között az Európai Unió
„Europe for Citizens" programja támogatja.
