A Republikon Intézet március 25-ére, az első szabad „rendszerváltó” országgyűlésiképviselő-választás harmincadik évfordulójára konferenciát szervezett. A „Harminc év múlva: akkor és most” című rendezvényt koronavírus-járvány miatt ugyan nem tudtuk megtartani, az évfordulós megemlékezés azonban „nem maradhat el”. Ezért a tervezett konferencia résztvevőivel – „rendszerváltó” politikusokkal, illetve napjaink elemzőivel – videóbeszélgetéseket készítettünk, amelyeket a Republikon Facebook-oldalán tettünk közzé.
Ebben az összeállításban a politikusokkal készült beszélgetések összefoglalója olvasható. Szeretnénk ezzel azt is előmozdítani, hogy ma, holnap és holnapután ne csak a koronavírus-járványról szóljon az életünk.
A sorozat nyitó beszélgetésáben Horn Gáborral - a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnökével - beszélgetett Hann Péter, a rendszerváltást megerősítő első országgyűlési választások harminc éves évfordulójának alkalmából. Horn Gábor személyesen érintett volt a rendszerváltásban, többek között ő is munkálkodott az első választásokon, így érthető módon sok emlék kapcsolja az évfordulóhoz. Úgy látja, hogy a többségnek már nincsenek személyes élményei a rendszerváltásról, ezért közös feladatunk, hogy ezt megváltoztassuk, át kell adni az élményt. Véleménye szerint az egyik legdemokratikusabb időszakát élte Magyarország ebben az időszakban, amikor az értelmiségiek közösen gondolkodhattak. Ez egy nagy társadalmi, össznépi megmozdulás volt, amiben mindenki megtalálhatta a maga helyét. Kigondoltak egy európai demokratikus köztársaságot.
Pusztai Erzsébet, az MDF volt államtitkára volt a második meghívott. Rögtön egy izgalmas kérdést kapott, azaz, hogy mennyire lehetünk büszkék a rendszerváltásra. Úgy véli, nekünk magyaroknak keserves történelmünk van, viszont a rendszerváltás időszaka egészen kivételes. A térségben elsőként mentünk végig sok lépésen, ez annak volt köszönhető, hogy forradalom nélkül, békés úton sikerült elindítani és véghez vinni a rendszerváltást. Az első kormány négy évében teljesen átalakította a magyar jogrendet, ezen kívül a gazdaság szerkezetét is, piacgazdaságra tértünk át. Elmondása szerint jobban kellett volna kommunikálni az emberekkel, több mindent kellett volna mondani, közérthetően. Ez Pusztai szerint azért maradt el, mert teljesen gyakorlatlanok voltak, amikor bekerültek a politikába illetve, ennél jóval prózaibb ok, hogy rengeteg területen volt változás, és ezeket nem lehetett az áltagemberekkel megértetni. A parlament közhangulata egészen más volt, mint manapság. Volt, amikor ellenzéki képviselők nyújtottak be indítványt, amit a bizottságokban megvitattak és végül a kormánypárt az ellenzékkel közösen módosított törvényt. Úgy véli, hogy a két legnagyobb rendszerváltó párt eltűnése részben annak köszönhető, hogy az akkori szerepükből kifolyólag sok ellenérzést keltettek az emberekben.
A sorozat következő vendége Lendvai Ildikó, MSZP volt elnöke volt, aki saját elmondása szerint a pártközpontból járt a reformkörökbe. Meglátása szerint a rendszerváltás nem esett ki az emlékezetből, csak csalódottság állt be az országban. Nem hozta meg az emberek által várt előretörést főleg a gazdaságban, ezért sincsenek jobban ünnepelve az események évfordulói. Ennek ellenére nagyon büszkének kéne lennünk, mivel pillanatok alatt óriásit építettünk. Lendvai elmondása szerint a különbség az akkori parlament és a mostani között, ég és föld. Abban az időben volt formális és informális párbeszéd is ellenzék és a kormány között. Közös büféasztalhoz álltak ellenzéki és kormánypárti képviselők egészen 2002-ig. Meglátása szerint szépre csiszolták a demokrácia minden apró tégláját, apró részletét, viszont arra nem figyeltek, hogy nagy épületet építsenek belőle. Ezért ma ez inkább az elit, az értelmiség demokráciája lett. A közvetlen demokrácia több elemét kellett volna beépíteni, folyamatos beleszólás és népszavazási lehetőségek biztosításával. Az MDF és az SZDSZ megszűnésével, nagy hiánya van ma Magyarországon egy konzervatív demokratikus pártnak, illetve egy nagyobb liberális tömegpártnak is.
Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselője szerint nem igaz, hogy a jelenkor mindig rosszabb, mint a korábbi. Minden más lett, de nem lett rosszabb. Benne van a közös emlékezetben, hogy sikerült közös erővel megváltoztatni az elnyomó rendszert. Úgy véli, hogy a rendszerváltoztatásban az igazi súlyt a magyar nép aktív közreműködése jelentette, a demonstrációk. Sok millió magyar ember közös vállalkozásának eredménye. Az SZDSZ megszűnésének legfőbb okát abban látja, hogy 1994-ben kormánykoalícióra lépett a posztkommunista MSZP-vel. Ez egy olyan törés volt, ami az SZDSZ alapvető – antikommunista irányvonalával szembe ment. Feladta az önazonosságát, ami a megszűnéséhez vezetett. Úgy véli, hogy az MDF -által vallott nézetek viszont megmaradtak/ tovább élnek, a szavazóik javarészt csatlakoztak a FIDESZ-hez. Az akkori tudás, felkészültség, módszerek a mai töredékét jelentették, mindannyian pályakezdők voltak, kortól függetlenük. Ezzel szemben ma sokkal felkészültebben lehet a politikai pálya elé állni.
Pető Iván az SZDSZ volt elnöke szerint, hogy a Kádár-rendszer nem működik gazdasági értelemben, az már a 70-es 80-as évek fordulójától látszott. Az, hogy ez egy véges történet gazdasági értelemben előbb látszódott, mint a politikaiban. Pető mindvégig szoros kapcsolatban állt az ellenzékkel, álnéven írt a szamizdat sajtóba. Kezdetektől szerves résztvevője volt a rendszerváltásnak. Arra, hogy miben volt más az akkori politikai közhangulat, mi sem lehet jobb bizonyíték, mint, hogy elmondása szerint az ellenzék éles kerekasztalviták mellett sokan, párthovatartozástól függetlenül gyakorlatilag baráti kapcsolatot ápoltak. Pető negatív emléke, hogy az SZDSZ-el szemben gyűlölködés volt az MDF részéről, ami véleménye szerint, részben joggal történt - egyes SZDSZ-es képviselők megnyilvánulásaiból kifolyólag. Voltak magas színvonalú képviselők, akik bármelyik országban megállták volna a helyüket, de olyanok is voltak, akik egyáltalán nem voltak felkészülve. Pető szerint a magyar társadalom nem volt kommunista és diktatúra barát, de azt sem érezte, hogy teljesen folytathatatlan a rendszer. A többség szocialista rendszert képzelt kommunisták nélkül, ahol van egy gondoskodó állam, aki társadalmi juttatásokban részesíti az embereket és nincs túl nagy egyéni felelőség. Ez egy mentalitássá alakult itthon, nem igazán polgári szuverén emberekre mutató dolog. Szerinte ezért nincs igazi, mai napig kitartó és továbbadható élmény a rendszerváltás kapcsán.
A Republikon működését 2018-20 között az Európai Unió
„Europe for Citizens" programja támogatja.