Az Index-ügy címen fél-online konferenciát tartott a Republikon Intézet a Magvető Kávéházban. A beszélgetés moderátora Király Dávid volt, a Republikon Intézet munkatársa. A konferenciát nyáron tartották- nem megszokott módon- , melynek apropója egy fontos, közéletet meghatározó történés volt, az Index jelenlegi formában való megszűnése. Ennek lehetséges okairól, társadalmi vetületeiről, a kormány motivációiról, az Index jövőjéről és általánosságban a magyar szabad sajtó helyzetéről volt szó. A nézők személyesen ugyan nem, de online részt tudtak venni a beszélgetésben. A meghívott vendégek Stumpf András, a Válasz Online társalapítója és Veiszer Alinda, újságíró voltak.
Stumpf András elmondta, hogy az Index egy népújság volt, amely összekötötte a nemzetet, ideológiától függetlenül. Megszűnése azért is tragikus számára, hiszen a kisebb szerkesztőségeknek (mint a Válasz Online is) volt ez egy „mikrofon funkció”. Ez azt jelenti, hogy, mint a legnagyobb újság, ki tudta hangosítani a kisebbek szavát és jobban felfigyeltek a mondanivalójukra emiatt. Megemlítette az Index egy negatív hatását is, mégpedig, hogy hozzászoktatta az embereket a minőségi, ingyenes újságolvasáshoz. Ezzel a fizetős, kisebb lapoknak nehezebb dolguk volt és úgy általánosságban is, nem ivódott be a köztudatba a fizettet tartalom olvasása. Ellentmondást vélt felfedezni abban, hogy igaz piacilag minden megéri, csak a piacvezető státusz nem, amellyel az Index is rendelkezett. Az Index megszűnéséről azt mondta, hogy szerinte nem akarták, hogy minden szerkesztő elhagyja az Indexet, nem ez volt a motiváció. Inkább egy szép, lassú átállás a főszerkesztő (Dull Szabolcs) lecserélésével. Arra a kérdésre, hogy a kormány miért állt bele a legolvasottabb sajtóorgánumba, azt válaszolta, hogy talán pont ez a kihangosító funkciója zavarta őket annyira. A másik indokként a félelmet jelölte meg, amelyet a kormány a hatalom elvesztése miatt érez, ezért akar minél több dolgot kontroll alá vonni. Az Index jövőjét illetően úgy gondolja, hogy nem fog tudni egy ekkora ( 80-90 fős) szerkesztőség együtt maradni, hisz ahhoz rengeteg pénzre lenne szükség. Furcsa volt számára ezzel összefüggésben, hogy a legelején, amikor pénzt tudtak volna már gyűjteni, ezt nem tették meg. Így szerinte elestek sok támogatástól és talán más ígéret miatt nem szorulnak rá annyira a segítségre. Továbbá felhozta a brand-építés nehézségét, amellyel az új szerkesztőségnek meg kell küzdenie és amely kihívás lehet. Érdekes kérdés, hogy vajon melyik újsághoz mennek át ezután azok a kormánypárti szavazók (az Index olvasóinak kb. a 30%a), akik nem akarnak Origót olvasni. A válasza az volt, hogy talán a 24.hu-hoz. Végezetül az újonnan megalakuló Index vezetéséről és az újságírókhoz való hozzáállásáról kérdezték, mely szerint el tudja fogadni, ha valaki ezek után az Indexhez megy dolgozni, de ő maga sosem tenne ilyet.
Veiszer Alinda azzal kezdte, hogy számára az Index mindig is egy viszonyítási pont volt a magyar közéletben. Ő is kiemelte azt a felhangosító funkcióját, amely a kisebb lapoknak kedvezett. A bezárás körülményeiről elmondta, hogy mindig ezekben a helyzetekben gazdasági, pénzügyi indokokra hivatkoznak, amelyek nem a valóságot tükrözik. Szerinte sem volt az az eredeti cél, hogy felmondjon a szerkesztőség egésze, de úgy gondolja, hogy lassabban sem tudták volna átnyomni az akarataikat egy ilyen önreflexív lapnál. Az, hogy a kormánynak miért állt szándékában az Index átreformálása, a mögött a Borkai-ügy (Borkai Zsolt szexbotránya) lehetett. Abból a szempontból, hogy az Index miatt lett nagy ügy belőle és talán ez befolyásolhatta az önkormányzati választások eredményét, amely kedvezőtlenül alakult a kormánypárt számára. Szerinte nem erre a reakcióra számított a hatalom, hisz ehhez fogható közös felállás még nem történt. Ez azt szimbolizálta, hogy előrébb való a szakma iránti reprutáció, mint a megélhetés. Azt a viselkedését a Fidesznek, hogy mindent el akar foglalni, kevésbé a félelemmel, mint inkább a politikai racionalitással magyarázta. A jövőben a felmondott szerkesztőség fennmaradását anyagi kérdésnek ítéli meg. Ami valószínűsíthető, hogy nem lesz már olyan elérése, mint az Indexnek volt. Ebből az következik, hogy az emberekhez való eljutás csatornái sérülnek, azaz a teljes sajtószabadság sérülni fog szerinte. Ám a kis szerkesztőségek beszüntetésére nem lesz szükség, hiszen azok a demokrácia kirakatát tartják fent ebben a hibrid rezsimben. Ő a szakmai szolidaritás hiányának tartja azt, ha valaki ezek után belép a régi Indexbe, ő maga soha nem tenne ilyet és ezt másoktól is elvárja.
A közönség kérdések közül egyre jutott idő, melyben a kérdező arra volt kíváncsi, hogy a magyar sajtószabadság fennmaradásához nem lehetne-e uniós támogatásokhoz is hozzájutni és segítséget kérni. Stumpf András szerint, ha az állampolgároknak szükségük van a szabad sajtóra, akkor tesznek érte, például támogatásokkal. Amennyiben ez nem történik meg, úgy nincs rá szükség. Ezt a kérdést szerinte az ország határokon belül kell megoldani. Veiszer Alinda úgy gondolja, hogy egyrészt vannak uniós pályázati lehetőségek, másrészt ennek a kérdésnek fel sem kéne vetődnie, ha az állami pénzek igazságosan lennének elosztva. Mind a ketten hangsúlyozták, hogy az állami támogatásokat a lapoknak az elérés arányában kellene biztosítani, nem önkényes politikai szempontok szerint.
