A 2014-es Európai Parlamenti választások eredményeképp érezhetően erősödött az euroszkeptikus pártok parlamenti jelenléte: az euroszkeptikus frakció maga is több fővel alakult meg, mint az előző ciklusban működött, de a frakción kívül is számos, az európai unióval kritikus képviselők ülnek a függetlenek között. A frakcióalapítás körüli viták – illetve a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája képviselőcsoportjának megszűnése majd újjáalakulása egyértelműen rámutatott: az euroszkeptikus pártok korántsem egységesen ítélik meg az EU helyzetét és a megoldási javaslataik is különböznek. Nem csak a pártok felől közelítve tűnik bonyolult és összetett jelenségnek az Európai Unióval kapcsolatos kritikus attitűd: a választók politikai véleményei legalább ilyen sokszínű, olykor látszólag nehezen összeegyeztethető mozaikból áll össze. A Republikon Intézet kutatásának a célja, hogy empirikus adatelemzés segítségével, módszertani megalapozottsággal írja le és magyarázza meg az euroszekpticizmust, mint politikai attitűdöt. Elemzésünk során bemutatjuk, hogy milyen aspektusai vannak az Európai Unióval szembeni érzéseknek, melyek mind-mind összetevői az erősödő euroszkepticizmusnak. A Republikon Intézet által létrehozott Euroszkepticizmus-index segítségével egyrészt leíró módon jellemezzük az Európai Unió tagországinak társadalmát, ezt követően pedig magyarázómodellek segítségével megválaszoljuk, mely demográfiai szempontok és politikai vélemények vezetnek erősebb euroszkepticizmushoz és melyek járnak együtt az Uniót támogató attitűddel.
Mindenhez az Eurobarométer kutatásait vettük alapul: ez egyedülálló lehetőséget teremt arra, hogy több éves időtávlatból tudjunk tekinteni az adatokra és ne csak pillanatképet kapjunk az EU-ról alkotott vélemény kapcsán. Az elemzésben elsősorban a 2010 és 2013 közötti időszakot vizsgáltuk, de a válság hatásának értelmezése miatt kitekintő jelleggel egészen 2006-ig visszamenőleg használtunk fel adatokat. Az elemzés során külön megvizsgáltuk az EU jelenlegi megítélését, a jövőbeli kilátásokat, az EU iránti bizalmat, valamint néhány konkrét, szakpolitikai területtel kapcsolatos vélekedést – majd ezen indikátorok bevonásával alkottuk meg az euroszkepticizmust mérő változónkat. E szempontok önálló elemzése rámutat az euroszkepticizmus rétegeire: a leginkább euroszkeptikus országok esetén a társadalom jelentős része minden szempontból kritikus az EU-val – ez jellemző például az Egyesült Királyságra vagy a görög és portugál társadalomra. Más országok – így a balti államok vagy Románia – jellemzően több szempontból is kedvezően és optimistán tekint az Európai Unióra. Számos országban ugyanakkor kettősségeket látunk: az alapvetően elégedett és optimista dán társadalom kevésbé támogatja a további együttműködéseket, az EU-ban kifejezetten bízó magyar társadalom viszont messze az átlag felett borúlátó az Unió jövőjét illetően. Az adatok tanulsága szerint EU-val kapcsolatos negatív érzések 2009-2010 körül erősödtek meg – ekkor ugrásszerűen nőtt a pesszimisták és bizalmatlanok aránya. Az azóta eltelt időszakban a bizalom enyhén csökkent, ám az EU jövőjét illetően enyhe korrekciót látunk, ám az euroszkeptikus attitűd továbbra is az európai társadalom közel harmadára jellemző. A 2013-as adatok alapján a legnagyobb arányban az angol, a svéd és a portugál társadalomban találhatóak euroszkeptikusok, míg az észt, litván és román társadalomban a legkisebb az arányuk. A közép-kelet-európai országok esetén Csehország a kiugró kivétel, ahol a negyedik legmagasabb euroszkeptikus-arányt látjuk. Ami Magyarországot illeti, a 2013-as adatok szerint hazánk továbbra is a régió második leginkább euroszkeptikus országa. Az euroszkeptikus attitűd magyarázatát lineáris regresszió segítségével magyaráztuk: ez a módszer alkalmas arra, hogy több hatást egyszerre, egymás figyelembevételével teszteljen.
Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a rendszeres anyagi gondokkal küzdők, az idősebbek, az EU demokratikusságával elégedetlenek számottevően vallanak az EU-val szkeptikus attitűdöt. A magas végzettség, a magasabb társadalmi státusz, a politikai intézményekben bízók ugyanakkor inkább kedvezően tekintenek az EU-ra. A magyarázó modell szerint azok, akik tájékozottabbak az EU-val kapcsolatban, azok szintén kevésbé az euroszkeptikus álláspont felé tendálnak – ez a hatás ráadásul az oktatáson „felül” jelentkezik, azaz nem a magas végzettséggel jár együtt, hanem attól függetlenül is van hatása. Végül a modell szerint támogatóbbak lesznek az EU-val kapcsolatban azok az állampolgárok, akik saját országukban elégedetlenek a demokráciával – vélhetően körükben érvényesül az a hatás, hogy Brüsszeltől várják a segítséget azokra a problémákra, amiről a hazai környezetben nem bírnak változtatni. Mindezek alapján az euroszkeptikus attitűd fő oka az EU demokratikus deficitje, az uniós demokráciával való elégedetlenség az egyik legerősebb hatás. Ezen túlmenően a gazdaságpolitikai együttműködésekre – azaz a szabályozottabb tagállami politikára – vonatkozó javaslatok elutasítása is szorosan együtt jár az euroszkeptikus állásponttal, ami egyfajta szuverenitással összefüggő euroszekpszist jelenít meg. A legfontosabb egyéni hatás ugyanakkor a jövedelmi helyzettel függ össze: a rossz anyagi helyzetben lévő állampolgárokra jellemző euroszkeptikus attitűd vélhetően a gazdasági válság következménye is: míg van, aki számára a kiutat a szorosabb együttműködés jelentené, az állampolgáros többségének erős élménye lett, hogy az EU nem volt képes megvédeni őket a válság hatásaitól.
The whole publication is available HERE.