A Republikon Intézet október 29-én tartotta az “Eltitkolt múlt, kibeszéletlen traumák – az ügynökakták nyilvánossága” panelbeszélgetését a Magvetőben.
Nyitóbeszéd: Horn Gábor (a Republikon Intézet kuratóriumi elnöke): Ki gondolta volna, hogy a mi életünkben már lehet arról beszélni, hogy mi is volt ezekben az aktákban, és hogy tényleg nyilvánosságra hozták őket. Mi fog történni november 4.-én? Tudjuk-e kezelni ezeket az információkat?
Szakértői panel
B. Kádár Zsuzsanna (törtémész és történetszociológus): Két ütemről van szó a nyilvánosságra hozásnál; az egyik elhalasztódott november 4.-ére. Ekkor a hatos beszervezésű kartonokról lesz szó; ez az állambiztonsági levéltárnak a honlapján lesz elérhető. A második ütem jövő évre várható,a beszerzési dossziék, azaz a bdossziék várhatóak február 25-én. Nincs olyan, hogy teljes ügynöklista. Ezeket az adatokat helyesen kell kezelni, oktatni kell az embereket arról, hogy amikor ezek az információk kikerülnek, akkor az adott kornak a kontextusában kell nézni őket, emellett azt, hogy az embereknek mi okuk volt, és mennyi ideig voltak hálózati személyek, azaz ügynökök. A listák nyilvánosságra tétele nem fog társadalmi katarzist eredményezni, hanem legfeljebb a családokon belül egy nehezebb időszakot eredményezhet. A dossziék teljességében egészen szkeptikusan vélekedhetünk, mivel több adat nem eredeti, és nem teljes, kiemeltek belőle (Kenedi János).
Az ügynök alapvetően egy áldozat, a gazemberségi létet a másik oldalon kéne keresni a tartótisztek és a pártitkárok valamint a főtitkárok személyében. Az adatok feldolgozásában és a morális vonzatának kialakításában a levéltár munkatársaihoz lenne jó elsősorban fordulni, és a segítségükkel megérteni. Mindig a történet a fontos, a kontextus az, hogy egy nevet látsz, azt nem lehet értelmezni, ezért nem szerencsés a két ütemes nyilvánosságra hozatal. És ennek a hatása egy családokon belüli megéléstörténet lesz, és valószínűleg nem ilyen média által is felkapható kiemelt személykről fog szólni.
Eörsi László (történész, az 1956-os Intézet Alapítvány munkatársa): Attól függ, hogy mennyi információ lesz kutatható, hogy az egyes titkosszolgálatok mennyi információt adtak át az állambiztonsági szolgálatok történelmi levéltárának. 30 év után a titkosított anyagokat fel kell oldani azonban, még most is lesznek olyan adatok, amikhez nem férhetünk hozzá, és az a legnagyobb talány, hogy a különböző szolgálatoknak hogy lehet ennyi anyag még minding a saját kezükben. A rendszer működéséről is fontos anyagok lesznek, és az információk főként az 80-as évek végéről fognak származni. A 150 ezer anyagból csak 50/60 ezer van meg, ezért csak egy részletét lehet kutatni a történelemről, de ezt is érdemes. Azért is érdekesek ezek az adatok, hogy ebből talán rájöhetünk, hogy a Fidesz vajon miért akarta meggátolni ezeknek a nyilvánosságra kerülését?
Először csak a nevek jönnek ki aztán február 25-én; számíthatunk ezeknek az adatoknak a pontosítására, és a be szerveztetésnek a körülményaire vonatkoznak. Emiatt, hogy nem egyszerre jönnek ki az információk, egy 4 hónapos tépelődés és találgatás várható. Nagy káoszra nem lehet számítani, mivel az elmúlt 36 évben soha nem történt semmilyen nagy katarzis, amikor kikerültek adatok, akár közkedvelt személyekről is. Az adatokat fontos emberekről valószínűleg kimazsolták azok, akiknek érdekeiben állt és volt eddig hozzáférésük. Politikailag meghatározó személyek valószínűleg már nem lesznek benne. Az, hogy eddig nem lettek nyilvánosságra hozva ezek az információk, az azért lehetett, mert szembe ment az adott hatalom politikai érdekelségével.
Moderátor: Ónody-Molnár Dóra
Az iratnyilvánosságért való küzdelem már lassan egy 36 éves projekt. Az előző rendszerváltás tartozását most törleszti a Tiszakormány. Milyen jelentősége van annak, hogy a nyilvánosságra hozatal megtörténik?
Az esemény az alábbi linken tekinthető meg:
https://www.youtube.com/watch?v=tNjqFjk0BXc&t=7s