Konferencia Szabó Miklós születésének 80. évfordulóján
- A hatalomváltás kritikai hagyománya -
Intézetünk 2015. május 6-ai konferenciáján a Szabó Miklós történészi, kutatói munkásságára emlékeztünk születésének 80. évfordulóján.
A rendezvényt Horn Gábor, a Republikon Alapítvány elnöke nyitotta meg. Ezt követően Kovács András Szabó Miklós történészi, kutatói munkásságáról, Jankó Attila pedig a rendszerváltásban betöltött közéleti, politikai szerepéről beszélt.
A konferencia második részében Szabó Miklós barátai, politikustársai - Hodosán Róza, Kőszeg Ferenc, Ludassy Mária és Pető Iván - mlékeztek a magyar liberalizmus egyik meghatározó szereplőjére és a rendszerváltás korára. A beszélgetést Révész Sándor vezette.
Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy Szabó Miklós kiváló tanár volt, aki rendkívül színvonalas előadásokat, szemináriumokat tartott. Ez egyaránt köszönhető volt széleskörű ismeretanyagának és előadói tehetségének. Tanítványainak, a hagyományos, szokásos egyetemi képzésen túl, olyan ismereteket, tudást és élményeket adott, amelyekre sokan életük meghatározó pillanataként emlékeznek.
Előadások
Kovács András: Szabó Miklós történészi, kutatói munkássága
„Milyen megközelítési mód jellemezte Szabó Miklóst? Cikkek, anekdoták és pletykák szolgáltak forrásként, melyekhez a hozzáférés szinte lehetetlen volt akkoriban. Tudta, hogy kutatásai rengeteg akadályba ütközhetnek, de a kommunista írástörténet hazugságainak leleplezése megmutatta: lehet ez másképp is. A szovjet rendszer történeti kutatásának új szakasza kezdődött a rendszerváltás után, a korábban biztosra vett dolgok felülíródtak. Például, mi a magyar holokauszt valódi okozója, hogyan történhetett ez meg: a Horthy rendszer miatt, ahol a politikai antiszemitizmus mérvadó volt. Egyes országok modern történetben az antiszemitizmus eszméi képesek voltak korszakformáló politikai erőkké válni és politikai folyamatokat irányítani, máshol azonban csak marginálisak voltak. Ezen különbség okát az individualizmusban kell keresni. Magyarországon a 19. Században az antiszemitizmus politikai irányokba integrálódott, és erre Szabó Miklós könyve adja meg a legátfogóbb történeti magyarázatot: az antiliberális közegben nem kellett volna mindenképp antiszemita választ adni az első világháborúban. Ehhez kellettek antiszemiták is. Felismerték, hogy modern politikai tömegpártokra van szükség: létrejött a pártok saját apparátusa, elitje és propagandája. Szabó Miklós szerint Magyarországon az antiszemitizmussal összefonódott az antiliberális közeg. Habár nem tekintette történészi munkáját élete fő küldetésének, mégis van egy nyugtalanító, rendszereken átívelő nyugtalanság a magyar történelemben, ennek megsértéséhez pedig az ő munkássága nélkülözhetetlen.”
Jankó Attila: Szabó Miklós közéleti, politikai szerepe a rendszerváltásban
„Mit jelenthetett Szabó Miklós számára a „politika” szó? Természetesen már akkor sem azt, hogy hatalmi pozíciót akart volna szerezni, beépülni a rendszerbe, mint sok kortársa. Az ő feladata a fordulat előkészítése volt, rendkívüli tehetséggel bírt a hiányos és ellentmondásos források értelmezésére, a jelenségek lényegét megragadó modellek alkotására. Nyolvannyolcban még csak 53 éves volt és a jelentős részben általa alapított Szabad Demokraták Szövetsége egyik vezetője lett. Az akkor elfogadott elvi nyilatkozat utolsó tétele Szabó Miklós személyes hitvallása is: „politikailag cselekedni, (…) együttműködni, kompromisszumokat kötni csak világos elvek alapján lehet, amelyeknek elkötelezzük magunkat. Mikós sokszor beszélt a fejlődés, fejlesztés alternatíváiról, arról, hogy a spontán piaci folyamatok vagy valamilyen „modernizációs stratégiák” az eredményesebbek. Az általa felvetett és elemzett kérdések döntő többsége ma is alapvetően fontos, róluk gondolkodva célszerű Szabó Miklós véleményét is megismernünk. Talán kimondhatjuk: ugyan már nincs köztünk, de életműve – amelynek nagyon jelentős része a politikusi tevékenysége – maradandó érték.”
Jankó Attila előadása itt olvasható.
Kerekasztal-beszélgetés
Hodosán Róza
„Messziről figyeltem fel Szabó Miklósra az Országgyűlési Könyvtárban. Minden olyan „titkot” megtanított, amit az egyetem nem. Közel 2 évig tartott a szemináriumszerű kedd esti összejövetelünk, ahol Szabó Miklós ismereteit terjesztette és erre én a mai napig, mint a tanulási folyamat legmeghatározóbb szakaszaként emlékszem vissza. Számunkra Szabó Miklós iskola volt, amit sehol máshol nem találtunk meg. A demokratikus ellenzék soha nem működött olyan szervezetten, mint Szabó Miklós idején.”
Ludassy Mária
„Az ’56-os előadássorozatán találkoztam először Szabó Miklóssal. Emlékszem arra az időszakra, amikor választókerületi képviselőjelöltként vett részt vitákon, többek között Orbán Viktorral vagy Donáth Ferenccel. Sosem tartott a klasszikus liberalizmus eszméit terjeszteni, bárhol, bárkivel is kellett erről beszélni.”
Kőszeg Ferenc
„Nem tudom biztosan, hogy mikor találkoztam először Szabó Miklóssal. Talán 1971-ben, Bence György lakásszemináriumán, ahol Miklós a két világháború közötti helyzetről tartott előadást. Ő a szocialistákhoz való közeledést szorgalmazta, amivel a mai napig nem tudok egyetérteni. Akkoriban ugyanis általános egyetértés volt arról, hogy az ellenzék nem követelhet gazdaságilag nem megalapozott életszínvonal-emelést.”
Pető Iván
„Első találkozásom Szabó Miklóssal viszonylag szokványos volt: valamikor a 70-es évek második felében lehetett az Országgyűlési Könyvtárban, ahol Miklós az eszméit terjesztette. Pont ezért sokan is jártak oda, hogy meghallgathassák őt. A szellemi és politikai elitben nem volt más ember, akivel ilyen mértékű szellemi kontaktus lett volna, pedig jelentéktelen „hivatalos státusza” volt. 3 fontos kérdésben tudott leginkább hatással lenni az emberekre: a titkos történetek a szovjet Kommunista Pártról, az ebből adódó összefüggések megvilágítása és az ehhez megteremtett társas együttlét-forma, a szemináriumai.”
