A Republikon Intézet és a Magvető Kiadó közös konferenciája Michael Houellebecq nagy port kavart, Behódolás című könyvének bemutatója apropóján került megrendezésre 2015. április 22-én szerdán, a Mozsár Kávézóban.
A nagyszámú érdeklődőt Horn Gábor a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke köszönötte.
A könyvet Nyáry Krisztián a Magvető Kiadó igazgatója, Tótfalusi Ágnes a könyv fordítója és Láng István a kötet szerkesztője mutatta be.
Ezt követően az első kerekasztal-beszélgetés egyfajta politikai, szakmai olvasatot próbált a könyvvel kapcsolatban kialakítani.
Tarjányi Péter, biztonságpolitikai szakértő
„A könyv témája mindenképp felkelti az ember érdeklődését, a szélsőséges iszlám nagyon izgalmas kérdés. Nem gondolom, hogy megjelenne egy kormányképes iszlám párt, az iszlám, mint kormányzó erő nem egy valós elképzelés Franciaországban. Mindenki hoz magával valamit, akárcsak mi, akik itt ülünk. Én nem az iszlám barátságos oldalát látom, ezért jó ez a beszélgetés, mert sok oldalról lehet megnézni a témát. Az európai ember mindennapjaiban a materiális értékek jobban megjelennek, mint a vallás, ezért nehezebb összehasonlítani a kereszténységet az iszlámmal. Bármi is történik, én hiszek abban, hogy az iszlám térnyerése ellenére az európai értékek megmaradnak. Habár a bevándorlók létbizonytalansága igazolható, az EU nincs felkészülve felkarolásukra.”
N. Rózsa Erzsébet, vezető kutató, Külügyi és Külgazdasági Intézet
„Interpretációink egybeesnek vagy sem mások interpretációival. Ezért gondolom, hogy meg kellett volna kérdezni valakit az iszlám közösségből a borítót illetően. A könyvben felmerülő európai központi intézmények áthelyezése egyfajta szimbolikával bír, emlékezzünk, hogy bár nem európai intézmények, a NATO vagy az ENSZ központjának kiválasztása hasonló, mélyebb értelmezéseket hordoztak. Érdemes egyébként is távolságot tartani, mert az új EU tagállamokban az iszlám terjedése nem jelenik meg, mint társadalmi probléma. A tág euro mediterrán térségnek együttműködést kell találnia, a 2004-ben indult szomszédságpolitika pedig erre az együttműködés-keresésre próbál reflektálni mind a keleti-, mind a déli szomszédságot figyelembe véve. Nem csak a vallásnak van közösségformáló ereje: a törődés, az odafigyelés is nagyon fontos általában, és ha valaki ezekben hiányt szenved, akkor érthető, hogy a vallási hovatartozása alapján kénytelen meghatároznia magát.”
Rostoványi Zsolt: iszlám szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora
„A könyv borítója egyértelműen provokatív, különösen, hogy Európa iszlamizációja valóban napirenden van. A negatív jelzők egyébként sem szerencsések, vagy jogosak az „iszlám” előtt, inkább az iszlamizmus használandó. Előfordul, hogy az iszlámot emberi jogokat sértő cselekedetekkel párosítják, hiszen e vallás nevében volt példa ilyesmire – akárcsak a többi vallás esetében. Nem szabad azonban elmenni a tény mellett, hogy óriási szerepe van az oktatásnak a muszlim hagyományban. A muszlim női munkavállalás szintén egy általánosan félreértelmezett kérdés, mivel számuk országonként eltérő, nem érdemes tehát általánosítani, ugyanis léteznek olyan szakmai területek egyes iszlám hitű országokban, ahol a nők magasan reprezentáltan jelen vannak. Az iszlám egy közösség, és az, hogy becslések alapján arányaiban növekszik az európai muszlimok száma, nem feltétlenül jelent problémát. A muszlim fiatalok integrációs nehézségei identitásválságot okoznak, szociális, kulturális, gazdasági problémák fokozottan érik őket. A jelenlétük nem probléma, csak az, ahogy Európa kezeli őket. Ahhoz, hogy a bevándorlók száma csökkenjen, az otthonukat, anyaországukban kialakult problémákat kell orvosolni, ebben pedig a Nyugatnak van felelőssége. Az, hogy normális életkörülmények között szeretnének élni, mindenki számára érthető kell, hogy legyen.”
Sulyok Zoltán Szabolcs, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke
„A nyugati muszlim közösségek kisebbségiként máshogy értékelik a könyvet, mivel alkalmas az uszításra, nem örültek a megjelenésének, ráadásul a borító nem reprezentálja az iszlámot. Mi a tulajdonképpeni célja egy ilyen könyvnek? Az oktatásra fektetett hangsúly hagyományosan jelen van a muszlim nevelésben és hitvilágban évszázadok óta. Tudni kell: a nőknek nincs megtiltva sem az oktatás, sem a munkavállalás, de megilleti őket az eltartás joga. Az európába érkező muszlimok nem jó szántukból érkeznek, hanem a kialakuló hatalmi vákuum miatt nincsenek biztonságban ott, ahonnan jöttek. Mivel más körülmények közül érkeztek, más problémákkal kell szembenézniük. Ahol évtizedek óta tartó polgárháború van, onnan sokkal nehezebb a munkaerőpiacra integrálódni. Kinek a felelőssége a sorsukat alakítani? Ha kijelentjük a multikulturalizmus kudarcát, akkor mi lesz azokkal, akik itt vannak?”
Szőnyi Szilárd, újságíró, Heti Válasz
„A könyvet negatív utópiának lehet tartani, hiszen jelenünkről szól, saját félelmeinkről. A hívő európai kereszténységnek nehéz kérdés ez különösen, mert kihívást intéz a kereszténységgel szemben, a könyv hitelesen mutatja a hitnélküli Európa problémáit. Az iszlám azt vallja, hogy tökélyre vitte a kereszténységet, napjainkban pedig úgy működik, mint a kereszténység a középkorban. Az európai értelmiség szerepe meghatározó ebben a kérdésben. Magyarországon nincs annyi muszlim, hogy uszítani lehessen ellene, nálunk a mainstream nem illeszkedik a könyv értelmezői által tévesen sugalmazott rasszizmussal, kirekesztéssel.”
A második kerekasztal-beszélgetés általános értékeket, személyes tapasztalatokat vegyítve reflektált a könyv nyomán felvetődő kérdésekről.
Derdák Tibor szociológus, a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola igazgatója
„A buddhista gimnázium igazgatójaként számos provokációval szembesülök nap, mint nap. Ezek mellett egy idő után már el lehet menni, nem ez a legfontosabb. Fontos tudatosítani, hogy Indiában a muszlimok a teljes lakosság mintegy 15%-val képviseltetik magukat, és tudni kell hogy az ottani vallási kisebbségek igenis meg tudnak élni egymás mellett, bár itt is szükség volt kompromisszumokra. Nem a ködös kulturális értékekre kell a hangsúlyt fektetni, hanem az emberi jogok, jogállam, demokrácia értékeire mindenféle vallási szörnyűségekkel szemben.”
György Péter, esztéta, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója
„Az a fajta provokáció, amit a könyv képvisel, Franciaország esetében nem kivételes. Mi az iszlamizáció? Mi az europaizáció? Léteznek ezek a gyakorlatban egyáltalán? Észre kell venni a párhuzamot kisebbség és kisebbség között, nem lehet azt sem előre tudni, hogy az iszlám számszerű terjedése valóban kulturális expanziót van maga után. Mit jelent az, hogy „Európa elveszíti önmagát”? Sírógörcsöt kapok ettől. Racionális megállapítás ez egyáltalán?”
Soós Eszter Petronella, politológus, a Francia politika blog szerkesztője
„A könyv a mai Franciaország legfontosabb kérdéseit veti föl. Van egyáltalán működőképes modell? Fontos leszögezni, hogy a francia társadalomban nem működik az angolszász „egymás mellett élő kisebbségek” modellje. Nem látom azonban annak lehetőségét sem a közeljövőben, hogy a muszlim közösség politikai értelemben megszervezi magát Franciaországban.”
Seres László, újságíró, hvg.hu, a Kapitalizmus blog szerkesztője
„Szeretném leszögezni, hogy iszalmofób vagyok. Félek, sőt rettegek az iszlám terjedésétől Európában. Ez nem amiatt lenne rossz, mert én másnak tartanám őket, hanem azért, mert az iszlám nem ment át a modernizáción, olyan kulturális értékeket hordoz, ami Európában nem való. Nem ismeri el az emberi jogokat, sőt sérti őket, nem tűri meg a hitetleneket, fasiszta ideológiát képvisel. Nem lehet kijelenteni, hogy „minden relatív”. A józan ész nem engedheti meg az irracionális mérlegelgetést, mert az az öntudatos csoportok táptalaja lehet. Mi fontosabb: az invidualizmus vagy a korrektség, a racionalitás? Nem a kirekesztést propagálom, hanem az intolerancia intoleranciáját.”
A kerekasztal-beszélgetések moderátora Szederkényi Olga volt.
Rendezvényünkről a Magyar Narancs internetes oldalán Lakner Dávid számolt be. Írása itt olvasható.
