A Republikon 2023. október 17-én a Friedrich Naumann Alapítvány támogatásával konferenciát tartott Közép-Kelet Európa családpolitikai irányzatairól. Magyar, illetve a V4 országokból meghívott elemzők és szakértők vettek részt két panelbeszélgetésen, amelyeken a családpolitika jelenlegi állását és jövőbeli lehetőségeit vitatták meg.
A konferenciát Virág Andrea, a Republikon Intézet Stratégiai Igazgatója nyitotta meg, aki kiemelte, fontosnak tartja, hogy a családpolitika kérdéseit liberális szemlélettel közelítsük meg, mivel az utóbbi években a konzervatív jobboldali pártok igyekeztek valamelyest kisajátítani ezt a területet, csak a saját értékeik érvényesítésére koncentrálva.
Ezt követően Daniela Matousová, a Friedrich Naumann Alapítvány projektmenedzsere kiemelte, mennyire fontos a családpolitika témája annak ellenére, hogy gyakran háttérbe szorul. Továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy önmagában a születési ráta növelése nem elegendő a társadalom problémáinak megoldására, ehhez első körben egy olyan környezetet kell biztosítani, ahol az oktatás szabad, a munkaerőpiac pedig több lehetőséget és támogatást biztosít a szülőknek, attól függetlenül, hogy hagyományos, egyszülős vagy esetleg szivárványcsaládról van szó.
Első panelbeszélgetés: Liberális családpolitikák Közép-Kelet Európában
Radovan Durana, az INESS elemzője (SK) azzal kezdte, Szlovákiában a családpolitika az elmúlt tíz évben vezető politikai témává nőtte ki magát, ezt többek között Szlovákia konzervatív beállítottságának tudta be. Kitért arra, hogy országában bár hatalmas támogatást kapnak a családok az államtól, ez más szociális támogatásra szoruló csoportoktól vonja el az erőforrást. Hozzátette, szerinte a családpolitika nagyon komoly összegeket emészt fel, viszont nem feltétlenül hatékony, így érdemes lenne átgondolni az újraelosztás rendszerét.
Jana Paloncyová, a RILSA osztályvezetője (CZ) beszámolt arról, hogy a frissen elfogadott cseh Családpolitikai Stratégia kifejezetten liberálisnak mondható, előkészítése kutatók és civil szervezetek bevonásával történt. Kiemelte, az új stratégiában nincsen konkrétan definiálva a „család”, mint entitás, így az értelmezés kiterjeszthető a nem házasságban élő párokra, az egyedülálló szülőkre, illetve szivárványcsaládokra is.
Milosz Hodun, a Nowoczesna szakértője (PL) arról beszélt, a lengyel kormánypárt számára a családpolitika nem több egy hangzatos szlogennél, amit a PiS kampányának egyik fő elemévé tett 2015-től kezdődően. Kiemelte továbbá, hogy az elmúlt években a családpolitika Lengyelországban kizárólag a születési számok növelésére fókuszált, figyelmen kívül hagyva számos fontos tényezőt, illetve a kormánypárt fő célja nem távlati célok megvalósítása volt, csupán a szavazók bevonzása juttatásokkal.
Szalma Ivett, MTA TK Lendület Reprodukciós Döntéseket Vizsgáló Kutatócsoport vezetője és tudományos főmunkatársa (HU) szerint a magyar kormány intézkedései nem nevezhetőek családpolitikának, sokkal inkább „lakosságpolitikának”, mivel egyetlen céljuk a népességnövekedés elérése. Azonban a magyar kormány a lakosságpolitikának is kizárólag egy vetületére koncentrál, nevezetesen a születési arányra, teljesen figyelmen kívül hagyva a halálozási ráta, illetve a ki- és bevándorlók számait.
Második panelbeszélgetés: A magyar családpolitikai rendszer céljai, teljesítménye, irányzatok
Kramarics Szandra, szociálpolitikus arról beszélt, hogy Magyarországon a családpolitikának leginkább népesedéspolitikai célja van, ami mindig is jellemző volt. Ennek okai között említette az olyan történelmi tényezőket, mint a Trianon vagy háborúk által előidézett népességveszteség. Hozzátette, bár egy családpolitikának lehetnének egyéb céljai is - mint a gyermekszegénység megszüntetése vagy a nemek közötti egyenlőség promotálása – a jelenlegi a hazai retorika a magyar családok fenntartására és a „hagyományos” családmodellre fókuszál.
Krémer Balázs szociológus, szociálpolitológus, egyetemi docens (OR-ZSE) kitért arra, hogy maga a ’Family policy’ kifejezés mennyi jelentést hordoz magában: értelmezhetjük pronatalista népesedéspolitikaként, gyermeksegélyezési politikaként (kiterjesztve az értelmezést többek között a gender-kérdésre). Hozzátette, ő Kelet-Európában nem beszél családpolitikáról, hiszen ebben a régióban valójában egy kirekesztő, a maga módján rasszista házasságpolitikát értenek ezalatt. Felvetette továbbá a kérdést: az állam tudja-e befolyásolni a születések számát? Ő maga nemmel válaszolta meg a kérdést, kitérve arra, hogy az adatok szerint a pénzbeli juttatásoknak nincs komoly hatásuk erre. Szerinte a születéseknek inkább az időbeli eloszlása befolyásolható, hiszen a jelenlegi trendek hatással lesznek a későbbi generációkra is.
Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija beszélt az állam és a család kapcsolatáról, az emberi életre gyakorolt hatásaikról. Míg előbbit nem tekinti létszükségletnek az emberi léthez, utóbbit igen. Kitért arra is, hogy Izraelben a születési ráta napjainkban kiemelkedően magas. Szerinte a gyermekvállalás témájának sok lehetésges megközelítése van, többek között a gazdasági aspektus: milyen költsége van ma egy gyermek felnevelésének? Úgy véli, az államnak lenne felelőssége abban, hogy a gyermekvállalás költségeiből adódó társadalmi egyenlőtlenséget kiegyenlítse. 
A Republikon működését az Európai Unió támogatja. Az eseményen kifejtett nézetek és vélemények nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szervezet nem tehető felelőssé.
