A Republikon Intézet kerekasztal-beszélgetést tartott „Új seprű jól seper?! - A Tisza-kormány első hónapjai” címmel, amelyen politikai elemzők értékelték az új kormány első hónapjainak teljesítményét. A rendezvény célja az volt, hogy feltérképezze, miként keresik az utat a politikusok és a választók a megváltozott erőviszonyok között, illetve hogyan tanulja meg az egész ország a valódi belpolitika visszatérését.
A beszélgetés során a meghívott előadók elemezték Magyar Péter májusban megalakult kormányának eddigi intézkedéseit, a kormány kommunikációs stratégiáját, a közjogi átalakításokat és a nyári krízishelyzetek kezelését, valamint a konszolidáció és a konfliktus dilemmáját. A résztvevők azt is megvitatták, hogy miként találja meg a helyét a kisebbségbe szorult Fidesz, és milyen lehetőségei maradtak a többi ellenzéki erőnek a Tisza-párti kétharmad árnyékában.
Panel résztvevői:
Dull Szabolcs: újságíró, elemző, jogász, az Ötpontban alapítója
Hoppál Hunor: Politikai kommentátor, a Különutas lapigazgatója
Mikecz Dániel: tudományos főmunkatárs, ELTE TK Politikatudományi Intézet
Virág Andrea: a Republikon Intézet stratégiai igazgatója
A beszélgetést Király Dávid moderálta.
Dull Szabolcs újságíró, elemző a politikai narratívák harcára hívta fel a figyelmet, rámutatva, hogy míg az új hatalom rendszerváltásként keretezi az intézkedéseit, a Fidesz igyekszik mindezt egy átmeneti vereségként, a kizökkent idő állapotaként beállítani. Ebbe a helyzetbe illeszkedik a sokat bírált Facebook-kormányzás is, amelyet ő egyáltalán nem feltűnési viszketegségnek, hanem magának az új kormányzási modellnek tart. Meglátása szerint ezeknek a közösségi médiás posztoknak és nyilvános találkozóknak valós döntéselőkészítő funkciójuk van, mert ezeken keresztül vonják be a közönséget a folyamatokba, bár kockázatként felmerülhet a miniszterelnöki és az influenszer szerep ütközése. A politikát egy színházi előadáshoz hasonlította, ahol a színpadon látványos konfliktusok zajlanak, a színfalak mögött azonban például komoly gazdasági bizonytalanság és kivárás tapasztalható a beruházók részéről. Kiemelte, hogy Orbán Viktor a kötcsei találkozó tanúsága szerint felismerte ezt a kettősséget, és tudja, hogy a politikai iszapbirkózás helyett a gazdasági kérdésekre kellene koncentrálniuk, miközben a múlt ügyletei miatt folyamatos magyarázkodásra kényszerül. A társadalmi elvárásokat elemezve Dull arra jutott, hogy az emberek többsége egy tiszta lapot, azaz teljes tabula rasát követel az állami intézményekben. A választók rendkívül türelmetlenek, a választáson kvázi teljhatalmat adtak az új vezetésnek az elszámoltatásra, de ezt a tempót az államigazgatás alig tudja lekövetni. Éppen emiatt határozottan ellentmondott annak a felvetésnek, miszerint a társadalomnak békés konszolidációra lenne szüksége. Kifejtette, hogy a Tisza Párt számára egyenesen politikai öngyilkossággal érne fel a konszolidáció vagy bármilyen együttműködés a Fidesszel. Ha ugyanis Magyar Péter békülékeny hangot ütne meg egy esetleges közös válságkezelés során, azzal éppen a párt elveszítené lendületét a szavazói szemében.
Hoppál Hunor, a Különutas lapigazgatója kettős értékelést adott az új politikai helyzetről. A felálló kormány kommunikációs képességét és hatékonyságát jelesre osztályozta, de élesen kritizálta a gyors, strukturális intézkedések valódi tartalmát. Bár elismerte, hogy a Fidesz kormányzása idején is történtek visszaélések a hatalommal, közjogi és morális aggályait fejezte ki a legitim köztársasági elnök eltávolításával, valamint a 12 éves parlamenti ciklus visszamenőleges hatályú korlátozásával kapcsolatban. Bár Baka András korábbi eltávolítása a Legfelsőbb Bíróság éléről egy strukturális átalakítás eredménye volt, ami szintén véleményes lépése volt a fideszes kétharmadnak, szerinte ez az eset nem hasonlítható össze Sulyok Tamás menesztésével. A parlamenti ciklus korlátozása kapcsán megjegyezte, ez a döntés mind az aktív, mind a passzív választójogot csorbítja, hiszen elveszi a lehetőséget a szavazópolgároktól, hogy az általuk kedvelt képviselőt egy következő ciklusra is megválasszák. Emellett felvetette, hogy az utolsó ciklusát töltő képviselő elveszítheti a motivációját a minőségi munkavégzésre, ha tudja, hogy már nem lesz újraválasztható. A nyári krízishelyzetek kormányzati kezelését szintén felemásnak ítélte, míg a paksi atomerőmű ügyét a folyamatos kommunikáció révén jól menedzselte az állam, addig a szombathelyi azbesztszennyezést nem oldották meg, hiába kért segítséget a város vezetése. Számonkérte a kormányon a konszolidáció hiányát és az eldurvuló retorikát, amelyek szerinte nem tükrözik a választók elvárásait. Bár egyetértett azzal, hogy a közpénzek hűtlen kezelőit meg kell büntetni, a jelenlegi kommunikációs stílus szerinte egy az egyben az orbáni retorikát idézi, amely folyamatos azonosulást vár el a választóktól. Kifogásolta, hogy Magyar Péter is folyamatosan új kommunikációs frontokat nyit, példaként említve a vitnyédi migránstábor ügyét vagy az ukránoknak szóló X-üzenetet, miközben a független sajtónak, így a Telexnek és a 444-nek is gond nélkül nekimegy. A politikai erőtér és az ellenzék jövője szerinte egyelőre kérdéses, ami nagyban függ a formálódó új választási rendszertől is. Még nem lejátszott meccs, hogy a Fidesz radikális vagy mérsékelt irányba indul-e el a jövőben, utóbbira példaként Navracsics Tibor kezdeményezését hozta fel, ugyanakkor leszögezte: érdemi belső megújulás nélkül a párt nem számíthat a Tiszából esetlegesen kiábránduló szavazókra.
Mikecz Dániel, a Politikatudományi Intézet munkatársa történelmi és politikatudományi kontextusba helyezte az elmúlt időszakot, rámutatva a rendszerváltás és a konszolidáció közötti feszültségekre. Kiemelte azt a belső ellentmondást, miszerint a társadalom egyszerre várja el a korábbi vezetőkkel szembeni személyi konzekvenciák levonását és egy depolitizált, békés közélet megteremtését. A gyors intézkedéseket és a politikai napirendhez igazított alkotmányozást közjogi barkácsolásnak nevezte, hiányolva a széleskörű társadalmi egyeztetéseket és a valós szakpolitikai tartalmat ezen lépések mögött. Ezzel összefüggésben bírálta a túlzott online jelenlétet is, mivel szerinte a közösségi média és az éjszakai kommentelés csupán az elérhetőség hamis érzetét kelti a választókban. Mikecz figyelmeztetett arra, hogy a kommentszekció nem azonos a közakarattal, hiszen a kutatások szerint csak a választók egy nagyon szűk, politikailag aktív rétege posztol rendszeresen az interneten. A szakértő a békevágyat és a konfliktusok nélküli közéletet mítosznak tartja, hiszen a konfliktus a politika elkerülhetetlen alaptermészete, amit hiába próbálnak meg eldugni a választók elől. Úgy véli, a legfontosabb feladat most az állami hivatalok iránti közbizalom visszaszerzése, aminek nemcsak a győztes párt szavazóira, hanem a teljes társadalomra ki kell terjednie. Az átalakuló politikai erőtér kapcsán izgalmas folyamatnak nevezte, ahogy a Fidesz jelenleg próbálja megtanulni az új ellenzéki szerepét. Bár a jelenlegi ellenzéki térfél sokkal kevésbé tagolt, mint a korábbi ciklusokban, a pártrendszer további alakulása még rengeteg nyitott kérdést tartogat. Ilyen kérdés például egy új baloldali ellenzék jövőbeli felbukkanása a jelentős választói igénnyel bíró radikális jobboldal mellett, hiszen a baloldali gondolkodás jelenleg javarészt csak látensen, értelmiségi körökben létezik.
Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója szerint a választás óta eltelt időszak átfogó motívuma, hogy a politikai térfél minden szereplője, akár az ellenzékbe szorult Fidesz, akár a politikába újonnan belépő Tisza-képviselők még csak tanulja az új rendszert és a megváltozott hatásköröket. Ebbe az új működésbe szervesen illeszkedik a közösségi médiás jelenlét is, amelyet Magyar Péter kifejezetten jól használ, hiszen az online kommunikációhoz valós kormányzati tartalom és tájékoztatás párosul. A NER lebontása három fő pillér - a politikai intézményrendszer, a gazdaság és a média területe - mentén egyértelműen halad előre. Bár a leginkább konfliktusos pontokat a személyi kérdések jelentik, a választók határozott felhatalmazást adtak a köztisztviselők leváltására. a Republikon mérése szerint például a társadalom több mint 70 százaléka egyetértett a köztársasági elnök távozásával. Ennek ellenére a lakosságban óriási a türelmetlenség az elszámoltatást illetően, a többség kritikus, és még a Tisza-szavazók 61 százaléka is elégedetlen, ami komoly elvárásmenedzsmentet követel meg az új vezetéstől. Emellett kiemelte, hogy a társadalom békességre vágyása csupán mítosz, a politika alaptermészete ugyanis a konfliktus, amely most egyértelműen a Fidesz elleni küzdelemben összpontosul. A jövőbeli kilátásokat elemezve Orbán Viktor lehetőségeit sötétnek látja, mivel a volt miniszterelnök olyan radikális kényszerpályára szorult, ahonnan már nem tud visszatérni a mérsékelt polgári középre. A Tisza Párt útja ugyanakkor szintén tele van kérdőjelekkel, legfőképpen azért, mert kétséges, hogy hosszú távon egyben tudják-e tartani a rendkívül heterogén szavazóbázisukat. A legnagyobb kihívást az jelenti majd számukra, amikor az intézményi harcok után újra előtérbe kerülnek a megosztó szakpolitikai kérdések. Mindezt pedig egyelőre az is tetézi, hogy a jövőbeli politikai küzdelmeket és indulókat alapvetően befolyásolja majd az egyelőre még ismeretlen új választási rendszer is.