A miniszteri panelben Csillag István azt mondta, hogy az adórendszer elsődleges feladata a gazdasági növekedés ösztönzése, ezért a vállalkozásokat terhelő adók kiszámíthatósága kulcskérdés. A túl gyakori adópolitikai irányváltások rombolják a beruházási kedvet és hosszú távon versenyképességi hátrányt okoznak.
Draskovics Tibor szerint az adózás nem önmagában igazságos vagy igazságtalan, hanem attól függ, milyen közszolgáltatásokat finanszíroz és mennyire hatékony az állam működése. A jogbiztonság és az átlátható szabályozás legalább olyan fontos, mint az adókulcsok mértéke.
Veres János arról beszélt, hogy a magyar társadalom teherbíró képessége korlátozott, ezért minden adóátalakításnál figyelembe kell venni a jövedelmi különbségeket és a vidéki térségek sajátosságait. Az adórendszernek egyszerre kell stabil bevételt biztosítania és mérsékelnie a társadalmi egyenlőtlenségeket.
A konferencia második, közgazdász paneljének résztvevői: Mihályi Péter, Büttl Ferenc és Horn Gábor, átfogó képet festettek a magyar gazdaság szerkezeti torzulásairól, az adórendszer ellentmondásairól és a társadalmi attitűdök gazdaságra gyakorolt hatásáról. A beszélgetés egyik központi eleme a jelenlegi adórendszer kritikája volt: a szakértők egyetértettek abban, hogy a rendszer átláthatatlan és túlbonyolított. Mihályi Péter rámutatott, hogy abszurd módon 56-féle adónem létezik, és a rendszer tele van indokolatlan kivételekkel, például az olimpikonok adómentességével, miközben az adóbevételek nem fedezik a kiadásokat. Horn Gábor ezzel összhangban hangsúlyozta, hogy a Fidesz által hirdetett „egykulcsos” rendszer a rengeteg kivétel miatt valójában nem létezik, és bár a Tisza Párt elképzeléseit burkoltan többkulcsosnak látja, ő maga, Csillag Istvánnal egyetértve, egy valóban átlátható, átjárható egykulcsos rendszer híve lenne. Ezzel szemben Büttl Ferenc a progresszív adózás bevezetése mellett érvelt, de hozzátette: a legfontosabb kérdés nem is a kulcsok száma, hanem az intézményekbe vetett bizalom helyreállítása.
A gazdaságpolitikai környezet elemzése során éles bírálat érte az állami beavatkozás mértékét és módját. Büttl Ferenc szerint a magyar gazdaság túlszabályozott, ezért deregulációra lenne szükség, míg a szektorális különadókat károsnak ítélte. Horn Gábor ezt azzal egészítette ki, hogy a NER-vállalatok mesterségesen vannak fenntartva: nem állnák meg a helyüket a szabad piacon, ezért szándékosan kizárják a versenyt. Az uniós források felhasználását is kudarcként értékelték, Horn szerint a látványberuházások (pl. térkövezés) sokszor több kárt okoztak, mint hasznot. Mihályi Péter drasztikus kiadáscsökkentést sürgetett, figyelmeztetve arra az illúzióra, hogy az államháztartási lyukak pusztán adóemelés nélkül, ígéretekkel eltüntethetők. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a jövőre nézve borús a kép: Büttl Ferenc szerint bármilyen „új” kormánynak elkerülhetetlenül fájdalmas megszorító lépéseket kell majd tennie a gazdaság stabilizálása érdekében.
A panel talán legmélyrehatóbb része a társadalom és a gazdaság kapcsolatának boncolgatása volt. A szakértők szerint Magyarországon hiányzik a polgári öntudat: az emberek nem érzik az összefüggést a befizetett adójuk és a kapott közszolgáltatások minősége között. Mihályi Péter szkeptikusan nyilatkozott az edukáció mindenhatóságáról: a dohányosok példájával illusztrálta, hogy a racionális tudás (hogy valami káros vagy gazdaságilag ésszerűtlen) nem írja felül az otthonról hozott mintákat és szokásokat. Horn Gábor szerint az iskolarendszernek a kockázatvállalásra kellene nevelnie, ám jelenleg ez hiányzik, a választók döntéseit pedig nem a gazdasági tények, hanem a biztonságérzet és a politikai percepciók vezérlik. A vagyonadó kérdésében is óvatosságra intettek: Horn szerint a társadalom erre még nem érett meg, helyette az elszámoltatás lenne az elsődleges feladat, miközben az olyan intézkedések, mint az első lakáshoz jutás támogatása, jelen formájukban nem érik el a célzott fiatal rétegeket.
A Republikon működését az Európai Unió támogatja. Az eseményen kifejtett nézetek és vélemények nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szervezet nem tehető felelőssé.
