A Republikon Intézet az Európai Liberális Fórummal (ELF) együttműködve közös nemzetközi konferenciát szervezett a „Új technológiák az öreg kontinensen” címmel, melynek célja az volt, hogy bemutassa a pandémia okozta digitalizáció politikai következményeit. A konferencia két részből állt, az első kerekasztal-beszélgetésen a villámgyors digitalizáció következményeiről volt szó, valamint arról, hogy hogyan hat mindez a liberális gondolkodásra. A második beszélgetés (melyet az érdeklődők online és offline is követhettek) témájaként a meghívottak arról beszéltek, hogy a világjárvány miként változtatta meg a politikai kommunikációt.
A konferencia első részének résztvevői Patrizia Feletig (újságíró, Olaszország), Laura de Vries (kutatási aszisztens, Mr. Hans van Mierlo Foundation, Hollandia), Ricardo Silvestre (nemzetközi tisztviselő, Movimento Liberal Social, Portugália) és Schlanger Márton (kutató, Republikon Intézet, Magyarország) voltak, a beszélgetést Mikecz Dániel ( Republikon Intézet) vezette.
A konferenciát Virág Andrea (a Republikon Intézet stratégiai igazgatója) nyitotta meg Marco Marianival(igazgatósági tag, ELF), aki ismertette a digitalizáció különböző generációit.
Az első panelbeszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a covid-19 járvány rávilágított az európai társadalom mélyen gyökerező problémáira és egyenlőtlenségeire, melyek bár korábban is jelen voltak, a járvány hatására előtérbe kerültek.
Patrizia Feletig szerint Olaszországban az oktatás terén különösen láthatóvá vált a társadalmi egyenlőtlenség, mivel a távoktatás feltételei nem voltak adottak. Ezenkívül úgy vélte, hogy bár Olaszország már rengeteget fejlődött a digitalizáció terén, még mindig komoly ellentmondások léteznek, például az online aláírásgyűjtésben. A liberális gondolkodással kapcsolatban azt mondta, hogy fontos tisztában lenni azzal, hogy a digitalizáció hogyan hathat a demokráciára, mivel hasznossága mellett egy olyan veszélyt is magában hordoz, hogy az állam egy olyan rendszert épít ki a digitalizáció segítségével, mint amilyen Kínában van.
Laura de Vries kifejtette, hogy komoly problémát okozott Hollandiában az, hogy a hatóságok nem kezelték megfelelően az emberek adatait, bizonyos applikációkat nem rendeltetésszerűen használtak. Továbbá elmondta, hogy a home office miatt az emberek gyakran elhagyták a várost, így a jövőben tiszteletben kell tartani az emberek azon igényét, hogy eldöntsék, milyen munkakörülmények között akarnak dolgozni. Kiemelte továbbá a női egyenjogúság problémáját is, mivel a háztartások többségében a home office alatt is a nők foglalkoztak a gyerekekkel és a házimunkával.
Ezen álláspontot képviselte Ricardo Silvestre is, aki a női egyenjogúság kérdése mellett az állam kiemelt apa szerepét nevezte meg fő problémának. Szerinte szükséges lenne Portugáliában az államtól való túlzott függés csökkentése.
Schlanger Márton szerint a járvány lehetőséget adott a politikusoknak arra, hogy felelősségteljes magatartást mutassanak, de a két oldal egymást hibáztatta a problémák miatt. Továbbá elmondta, hogy Magyarországon az illiberalizmus nem a járvány következménye, bár a járványkezelés során is láthatóvá vált az erős központosítás, erőltetett digitalizáció kapcsán, illetve amiatt, hogy a kormány diktálta a járvány súlyosságát Magyarországon.
A konferencia ezen részében megfigyelhetőek voltak országokon átívelő motívumok, mint például az oktatásban érzékelhető egyenlőtlenség vagy a női egyenjogúság kérdése, de előfordultak eltérések is az országok között, ilyen például a munkahelyre történő személyes visszatérés kérdése Hollandiában és Portugáliában.
A második részben Bíró Marianna (újságíró, telex.hu), Murányi András (kommunikációs igazgató, Párbeszéd) és Tóth Csaba (politológus) beszélgettek Király Dávid (Republikon Budapest Műhely vezetője) moderálásával.
A második panelbeszélgetés során a résztvevők egyetértettek abban, hogy a járvány hatására megváltozott a politikai kommunikáció, mivel csökkentek a személyes sajtókonferenciák, interjúk száma. Bíró Marianna ezzel kapcsolatban elmondta, hogy bár a politikusok többnyire áttértek a közösségi médián történő kommunikációra, gyakran jóval több embert ér el az üzenet, ha a politikus egy újságírónak ad interjút, mivel általában a többi sajtóorgánum is átveszi a közölt interjút. Ezenkívül kiemelte, hogy az online sajtótájékoztató miatt az újságírók gyakran nem kaptak érdemi információt, nem válaszoltak a kérdéseikre az illetékes hatóságok, így nem tudták hiánytalanul ellátni a sajtó alap feladatát.
Murányi András kiemelte, hogy a sajtó ilyen járványügyi helyzetben, átáll „krízis működésbe”, hogy világos információt közöljön a helyzetről. Szerinte a politikusoknak is egyértelmű üzeneteket kell megosztani az emberekkel arról, hogy mi a teendő. Azt is elmondta, hogy az ellenzéknek minden platformon jelen kell lennie, hogy eljusson a választókhoz.
Tóth Csaba a formalitás előtörésében látta a legnagyobb változást a szakmájában, melynek hatására visszaszorult az a fajta informális kommunikáció, így megváltozott a politikusok közti viszonyrendszer dinamikája. Szerinte a magyar ellenzéknek két eszköze van, hogy eljusson a választókhoz: közösségi média és a közvetlen elérés, melyet a járvány most nem tesz lehetővé. Ezzel szemben a kormánynak lehetősége van minden platformon hirdetni.
