A Republikon Intézet március 25-ére, az első szabad „rendszerváltó” országgyűlésiképviselő-választás harmincadik évfordulójára konferenciát szervezett. A „Harminc év múlva: akkor és most” című rendezvényt koronavírus-járvány miatt ugyan nem tudtuk megtartani, az évfordulós megemlékezés azonban „nem maradhat el”. Ezért a tervezett konferencia résztvevőivel – „rendszerváltó” politikusokkal, illetve napjaink elemzőivel – videóbeszélgetéseket készítettünk, amelyeket a Republikon Facebook-oldalán tettünk közzé.
Ebben az összeállításban a politikai szakértőkkel készült beszélgetések összefoglalója olvasható. Szeretnénk ezzel azt is előmozdítani, hogy ma, holnap és holnapután ne csak a koronavírus-járványról szóljon az életünk.
A Harminc év múlva: akkor és most nevet hordozó konferenciánk második blokkjának első beszélgetésén Lakatos Júliával – a Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatójával - beszélgetett Hann Péter. Lakatos szerint hajlamunk van arra, hogy evidenciának tekintsük a rendszerváltást, pedig az nem volt teljesen látható és betervezett. Az, hogy nincs túl nagy felhajtás a rendszerváltás ünneplése körül, az részben annak a magyar sajátosságnak köszönhető, hogy csak nehezen tudunk reflektálni a közelmúlt történéseire. Sokan voltak érintettek az eseménysorozatban, így sokféle történet és vélemény is kialakult, nincs bennük feltétlen konszenzus. Annak szintén több oka lehet, hogy a rendszerváltáskor indult sok civil kezdeményezés mára mintha elhalt volna. Első sorban a politikai kultúrára és a hagyományra kell utalni, a mozgalmiságnak nem volt igazán hagyománya itthon, az előző rendszer pedig kifejezetten ellene dolgozott. Lakatos szerint az, hogy ez megvolt a rendszerváltás idején, az egy hatalmas dolog, de inkább kivételnek számít. Akkor ugyanis átmenetileg volt egy olyan élmény, hogy amit az emberek politikával kapcsoltban tesznek, az valóban beleszól a történelembe, formálhatja azt, mára azonban ez már nincs így. Nem érzik az emberek, hogy bele tudnak szólni az aktív politikába. A mai napig erős nosztalgikus hangulata van a szocializmus emlékének, sokaknak megszépült utólag az az idő, sok habitusbeli dolog velünk maradt. Az introvertáltság, azaz, hogy egyéni úton próbáljuk megoldani a problémáink, erősen megmaradt a Kádár- korból, de valószínűleg már jóval elöbbről is. Ezek ellenére rengeteg mindenben nagyon sokat fejlődtünk és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Következő beszélgető partner Mráz Sámuel Ágoston, a Nézőpont Csoport vezetője volt. A szokásos kérdésre, azaz, hogy miért nincs akkora felhajtás a rendszerváltás évfordulója kapcsán, gyorsan leszögezte, hogy az elmúlt másfél évben volt egy kormányprogram is a rendszerváltás megemlékezésére. Emellett az elmaradt ünneplés fő okának azt tartja, hogy a harminc évvel ezelőtti rendszerváltás igen elitista volt, nem pedig tömegélmény. Még a legnagyobb tömegrendezvényen - Nagy Imre temetésén is csupán 20-30 ezer ember vett részt, ezzel egyidőben a lengyeleknél, cseheknél több százezres tömegek vonultak az utcákra. Kevesen élnek közöttünk, akik részt vettek a rendszerváltásban, a posztkommunistákat nem ide számítva. Néhány FIDESZES politikust leszámítva, senki nem maradt a 90-es parlamentből. Az 1848-as szabadságharcot nem véletlenül ünnepeljük sokkal erőteljesebben, ugyanis akkor jóval többen involválódtak az eseményekbe, míg 90-ben ez nagyon hiányzott. A tömegélmény hiánya az egyik legnagyobb hibája a rendszerváltásnak. Mráz szerint a politikai bevonódás egy szűk réteg privilégiuma volt, nem pedig az össztársadalomé. Erre bizonyíték lehet, hogy az első szabad országgyűlési választások második fordulójában 50% alá esett a szavazók aránya, azaz már akkor sem voltak igazán bevonva az emberek. A magyar társadalom régi jellemvonása, a politikai kultúra része - a dualizmus és Horthy Magyarországára is jellemző volt - a távolságtartás és az aktív széles rétegek részvételi hiánya. Ez állandó eleme lett a magyar társadalomnak. Mráz szerint azonban ez egy általános jelenség a térségben. Végezetül Mráz azt is elmondta, hogy büszkének kell lennünk a rendszerváltásra, és az azt követő évekre/évtizedekre, ugyanis a magyar történelem egyik legszerencsésebb időszakáról beszélhetünk. Erős szuverenitást, jogvédelmet biztosító alkotmányos rendszer alakult ki, parlamentáris demokráciával és szabad választásokkal.
Závecz Tibor, a Závecz Research Cég Alapító-Ügyvezetőigazgatója szerint csalódottság érzése alakult ki a rendszerváltás gazdasági kimenetelével kapcsolatban. Az emberek nem voltak felkészülve az ilyen gyors változásra. Illúziórikus elvárások voltak a gazdasági kimenetelekkel kapcsolatba, ugyanis a többség jóléti társadalmat várt nagyon rövid időn belül. A nagytöbbség vesztesnek érezte magát, mivel nem teljesültek a jóléthez fűződő elvárásai. Azt, hogy az emberek nem voltak felkészülve az ilyen gyors változásokra, jól mutatja, hogy felmérések szerint az emberek 40%-a csak az utolsó két hétben döntötte el, hogy kire szavazzon az első szabad országgyűlési választásokon, még az MDF és SZDSZ szavazói között is volt átjárás a két forduló között. Závech szerint az éllovas-sereghajtó kategorizálás helyett érdemesebb a nyertes és vesztes dimenzióban gondolkodni. A rendszerváltás az alapvető követelményeit megvalósította. Diktatúrából demokráciába való átmenet megtörtént, a szocializmusból kapitalizmusba való átmenet – bár sokak szerint nem – véleménye szerint szintén megtörtént. Összeségében jelentős változások történtek. Az emberek viszont egy olyan sajátos kapitalizmust szerettek volna, ami a lecsúszó rétegeknek is védőhálót nyújt, illetve a létfeltételeket biztosítja minden ember számára. Az állami szerepvállalás fontossága erősen megmaradt, ehhez mintha a mai napig ragaszkodnánk, a mostani kormány pedig extrán igyekszik is ennek megfelelni. Azzal, hogy ez a mai napig így maradt, mindenképp adós maradt a rendszerváltás.
Mikecz Dániel Republikon Intézet vezető elemzője szerint a többi posztszocialista országban sem ünneplik a rendszerváltás évfordulóit. Külön érdekes, hogy míg az elbukott forradalmakat ünnepeljük, addig a rendszerváltást nem. Ez annak is köszönhető, hogy nem volt egy konkrét esemény, amihez lehetne kapcsolódni a rendszerváltáshoz, jóval inkább egy folyamatról beszélhetünk. Emellett a demokratizálódás gazdasági válságot is okozott, nagy munkanélküliséggel. Ebből kifolyólag sokan nem ünnepelve emlékeznek vissza, hanem épp ellenkezőleg, traumaként élték meg a változásokat. A tüntetésekben, rendszerváltó mozgalmakban inkább a középosztály vett részt már akkor is. Mikecz állítása szerint ebből az időszakból nem rendelkezünk adatokkal, de feltételezhető, hogy nem fedték le az egyes társadalmi rétegeket a mozgalmak részvevői. Mikecz véleménye szerint olyan makrogazdasági problémákkal küszködtönk, amik a rendszer alapjait kérdőjelezték meg. Ha meg is maradt volna egy félautoriter rendszer, a gazdasági okok miatt kénytelen lett volna a Szovjetunió kivonni a csapatait Magyarországról, ami szintén a rendszer fellazulásához vezethetett volna, csak valamivel később. Kutatások azt mutatják, hogy itthon még a térséghez képest is alacsonyabb a társadalmi részvétel mértéke a politikában. Ennek a legfőbb oka maga a kádári örökség. Melynek egyik tétele egy olyan szerződés volt a nép és Kádár között, hogy a többi országhoz képest magasabb életszínvonal biztosításáért cserébe az emberek nem foglalkoznak a közéleti kérdésekkel, nem politizálnak. Ekkor szilárdulhatott meg az a szokás, hogy egyéni szinten keressük a problémáink megoldását, nem pedig mozgalmakban. Manapság bár nyitott a lehetőség a szervezetek létrehozására, mégsem alakul olyan sok. A Kádár-rendszer hosszú árnyékának tehát, a demobilizáció az egyik negatív hozadéka, a másik pedig a magyar társadalomra jellemző sajátos individualizálódás. Erről már problémaként a 1980-as években is beszéltek a társadalomkutatók. Statisztikák szerint a magyar egy elmagányosodó társadalom. Az individualizáció olyan sajátos formája alakult ki nálunk, ami nem kapcsolódott össze az egyéni kreativitás és vállalkozó kedvel, hanem jóval inkább a magába zárkózó társadalom képében nyilvánult meg.
A Republikon működését 2018-20 között az Európai Unió
„Europe for Citizens" programja támogatja.