Az Athenaeum Kiadó és a Republikon Intézet 2020 január 15-én közös konferenciát rendezett Marcia Mitchell és Thomas Mitchell ’Egy kém az iraki háború ellen’ című, nemrég megjelent könyvük kapcsán. A konferenciát Szabó Tibor Benjámin (az Athenaeum Kiadó vezetője) és Horn Gábor (a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke) nyitotta meg, majd Bartha Dániel (Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy, ügyvezető igazgatója) ismertette a könyvet. Ezután két panelbeszélgetés következett. Először Dobrovits Mihály (a BCE Nemzetközi Tanulmányok Doktori Iskola tagja, habilitált doktor), Magyarics Tamás (az ELTE egyetemi tanára, Amerika-szakértő), Rostoványi Zsolt (a Corvinus egyetemi tanára) és Spät Eszter (a CEU Kulturális Örökség Tanulmányok munkatársa, PhD) beszélgetett a Közel-Kelet jelenleg konfliktusairól, különös tekintettel az amerikai beavatkozások hatásait vizsgálva a régió stabilitására. Ezt követően Balázs Péter (2009-2010 között Magyarország külügyminisztere), Jeszenszky Géza (1990-1994 között Magyarország külügyminisztere), Szent-Iványi István (1994-1997 között Magyarország külügyi államtitkára) és Kovács Imre (1994-1998 és 2002-2004 között Magyarország külügyminiszter) beszélgett Magyarország NATO tagságáról, annak minden előnyével és hátrányával. Mindkét panelbeszélgetést Veiszer Alinda műsorvezető, újságíró moderálta.
A konferencia nyitányaként Szabó Tibor Benjámin arról beszélt, hogy az közel-keleti intervenció, különösképpen Trump Iránnal szembeni agressziója arra világít rá, hogy végső soron talán a demokrácia-exportőr is csak erővel tud érvényt szerezni akaratának, mivel „a morál csak a jóllakot gyomor filozófiája”.
Ezután Horn Gábor mondta el, hogy sajnos mennyire aktuális a téma, hisz alig pár hete ölette meg Trump az iráni hadsereg egyik prominens tábornokát. Azt is kiemelte, hogy 2020-ban nagyon sok esemény lesz a nagyvilágban és a régióban, amely elemien fogja befolyásolni a magyar mozgásteret.
A bevezető gondolatok után Bartha Dániel mondott pár szót a konferencia alapját adó könyvről. Az előadás elején Bartha elmondta, hogy a Katharine Gun történetét elmondó könyv az iraki háború kirobbanásának hajnalán játszódik. Gun, aki brit hírszerzésnél dolgozott ekkoriban elemzőként, rájött, hogy az amerikaiak hamis bizonyítékok alapján akarnak háborút indítani. Bár, a könyv Gun helyzetéből írja le a történetet, amely ennek folytán egyoldalú, Bartha szerint vitaindítónak kiváló olvasmány, amely rávilágít a konfliktus során felvetett komplex kérdésekre, mint a moralitás, az ENSZ szerepe vagy a demokrácia-export jogosságának szükségessége.
A könyvbemutató után, az első szekcióan külpolitikai szakértők beszélgettek az iraki intervenció fontosságáról, annak körülményeiről. Dobrovits Mihály azt emelte ki, hogy bár valóban hamis bizonyítékokkal indították meg a háborút, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy Szaddam Husszein egy tömeggyilkos volt, bizonyítottan háborús bűnöket követett el. Bár ez nem legitimálja Dobrovits szerint sem a beavatkozást, de árnyalja a képet.
Spät Eszter arra világított rá, hogy ugyan tudjuk mamár, hogy Iraknak nem volt tömegpusztító fegyvere, azonban ez nem volt ennyire biztos a 2000-es évek elején. Ekkoriban sokan féltek ettől az opciótól, és sokan menekültek a nagyobb városokból. Az akkori állapotok pedig nem voltak fenntarthatók.
Rostoványi Zsolt a morál kérdését vette fel a konfliktus során: mennyire lehetett a 2003-as intervenció morálisan védhető, ha ugyanazt a Szaddam Husszeint az USA szövetségesként támogatott a 80-as években Iránnal szemben? Ezek a kérdések szerinte a demokrácia-paradoxonhoz vezet: nem lehet eldönteni, hogy egy stabil, de diktatórikus rezsim-e a jobb vagy annak a megdöntése, létrehozva egy instabil, önmagát megvédeni képtelen demokráciát.
Magyarics Tamás azzal egészítette ki Rostoványi gondolatát, hogy a demokrácia-paradoxon egy hosszú folyamaton ment keresztül, amely évtizedekkel ezelőtt kezdődött el. Régebben, a hidegháború idején, úgy gondolták, hogy a stabil állam létrehozása a demokráciák egyik feltétele, tehát előbb egy erős vezetőre van szükség, aki megteremti a feltételeket a demokratikus alapoknak. Viszont a Szovjetunió összeomlása után az amerikaiaknak lehetősége volt „elvarrni” a diktatórikus szálakat, demokratizálni a régiót, akár stabilizáció nélkül is.
A konferencia első részét itt nézhetik vissza:
A második szekcióban a NATO lényegét és értelmét járta körbe a kerekasztal-beszélgetés. Kovács László azt emelte ki a beszélgetés során, hogy Magyarországnak nem csak katonai, hanem politikai érdeke is volt a NATO-tagság: Ausztriával ellentétben Magyarország tagja volt a Varsói Szerződésnek, így a rendszerváltás után nem volt elég az Európai Unióhoz csatlakoznia, hogy megmutassa az euróatlanti elköteleződését. Fontos volt, hogy katonai értelemben is beálljon a nyugati szövetségesek körébe.
Szent-Iványi István a katonai önállóság kérdése kapcsán azt mondta, hogy jelenleg túlzottan az USA haderejére hagyatkozik az NATO. Ha az amerikaiak elvesztik az érdeklődésük a NATO iránt, nagy bajban lesznek a tagállamok. Éppen ezért fontos Szent-Iványi szerint, hogy most több európai hang is azt sürgeti, hogy minél jobban meg kell erősíteni a tagállami és az Uniós védelempolitikát is.
Jeszenszky Géza szerint a NATO még mindig magyar érdek, többek között azért, mert hozzájárul a jó kapcsoltatáshoz a szomszédos államokkal. A felvételi követelmények között ugyanis van olyan rész, amely kifejezetten előírja, hogy a tagoknak jó kapcsolatot kell ápolnia a szomszédjaival, illetve figyelnie kell a kisebbségi jogok szigorú betartására is. Ezeknek köszönhetően pedig egyre kevésbé él az a kép a magyarokról a Kárpát-medencén, hogy irredenta mozgalmat fognak létrehozni, ha eljön az ideje.
Balázs Péter arra az elfedett tényre világított rá, hogy a bipoláris világrend megszűnésekor, senki nem hirdette ki, hogy a nyugati tömb győzött, emiatt nem volt semmilyen konfliktus utáni rendezés. Nem volt béketárgyalás, nem húztak határokat és nem építettek új rendet. Többek között emiatt sokan voltak, aki némi habozás után nem fogadták el az új status quot. Emiatt vannak ma az orosz, török vagy kínai konfliktusok, amelyekre megoldásokat kell találnia a Nyugatnak.
A konferencia második részét itt nézhetik vissza:
Beszámolók a konferenciáról:
Aki nem látja az orosz fenyegetést, az vak vagy orosz ügynök
Index.hu
Katasztrófába torkollott a nagy amerikai demokráciaexport
Magyarhang.org
Mire jó ma a NATO? – korábbi magyar külügyminiszterek vitatkoztak
Mandiner.hu
Melyik a jobb: egy véreskezű diktátor vagy a káosz?
Alfahír.hu
A Republikon működését 2018-20 között az Európai Unió
„Europe for Citizens" programja támogatja.
