Szeptember 23-án, szerdán 17 órakor került sor a Republikon Intézet által megszervezett „Együttélés a COVID-dal Közép-Európában" című online kerekasztal-beszélgetésre, melynek résztvevői Kékesi Márk Zoltán, szociológus, Köteles László, a CSEMADOK országos alelnöke és Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója voltak. A konferencián többek között szó esett a járvány politikai hatásáról, a második hullámra való felkészültségről, a határok helyzetéről, és az egyes országokban megfigyelhető társadalmi reakciókról is. Virág Andrea jellemzően a magyarországi helyzetet elemezte, Kékesi Márk Zoltántól a szerbiai, Köteles Lászlótól pedig az említett kérdések szlovákiai kontextusáról tudhattunk meg többet. A beszélgetést, az esemény moderátora Hann Péter volt.
Annak ellenére, hogy mindkét országban 2020-ban került sor a parlamenti választásokra mind Köteles László, mind Kékesi Márk Zoltán arról számolt be, hogy sem Szlovákiában, sem Szerbiában nem tematizálta a koronavírus a politikai közéletet olyan mértékben, mint ahogy ez Magyarországon volt megfigyelhető. Virág Andrea szerint a kormánypárt az októberi önkormányzati választás viszonylagos veresége után láthatóan kereste a témákat, amit aztán a vírus megjelenése elég egyértelműen kijelölt. A vezetés igyekezett magát egyedüli cselekvőként feltüntetni, amire az ellenzéki pártok ezúttal úgy tűnt, nem tudnak olyan egységesen reagálni. A második hullám Szlovákia és Magyarország esetében is változást hozhat. Szlovákiában a vírus első szakasza viszonylag alacsony esetszámmal járt, amennyiben a második hullámnál ez nagymértékben nő, Köteles László szerint elképzelhető, hogy veszélyhelyzet komolyabb politikai feszültségeket fog szülni. A magyar kormány oldalán pedig valamivel kisebb kontroll figyelhető meg mint az első hullám esetében, és ezzel párhuzamosan jóval több szakmai-tartalmi kritika fogalmazódik meg az intézkedésekkel szemben.
Kékesi Márk Zoltán szerint Szerbiában az emberek (főleg vidéken, kisebb városokban) nem annyira tartják be az intézkedéseket, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a két hullám közti völgy jóval kisebb, mint Magyarországon vagy Szlovákiában, az egészségügyi rendszerbe vetett bizalom pedig minden bizonnyal joggal alacsony. A második hullámra való magyarországi felkészültség ehhez hasonlóan hagy maga után kívánnivalót: az oktatási protokollok nem tűnnek kidolgozottnak, leginkább az iskolákra és tanárokra hárítják a felelősséget, az egészségügyben pedig szinte az összes hangsúly a lélegeztetőgépek számán van, a tesztelési kapacitás vagy épp a szakemberek hiánya helyett. Köteles László elmondta, hogy Szlovákiában viszonylag keveset lehetett tanulni az első hullámból, azonban a vezetés hetente újabb rendelkezésekkel, szigorításokkal reagál az aktuális helyzetre. Az iskolák elindultak (a felsőbb évfolyamokon kötelező a maszkviselés), ami azért is fontos, mert a távoktatásból a hátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok szinte teljeskörűen kimaradtak.
A határokkal kapcsolatban Kékesi Márk Zoltán és Köteles László is elmondták, hogy fontos, hogy amíg lehetséges, a kölcsönös átjárás – bizonyos feltételek mentén – fennmaradhasson, hiszen rengeteg határkörnyéki embert érint munkavállalás, tanulmányi okok, rokoni, baráti kapcsolatok miatt ez a kérdéskör. A résztvevők mind megemlítették az országok fertőzöttség alapján való besorolásának önkényességét: a politikai viszonyok feltehetően sok esetben felülírták a járványügyi szempontokat. Virág Andrea szerint emellett azért az is megfigyelhető volt, hogy a kormány igyekezett a határ menti közösségekre tekintettel lenni, illetve a magyar lakosság utazási szokásait figyelembe venni. Az augusztus végi beutazási korlátozás inkább tekinthető politikai lépésnek, ami azt hivatott demonstrálni, hogy a vezetés ura a helyzetnek, mint átgondolt intézkedésnek. A társadalmi reakciók megvitatása kapcsán mindenki elmondta, hogy látszik, hogy az embereknek elegük van a korlátozásokból és a témából, azonban a vírusszkepticizmus egyik országban sem mutatkozik irányadó álláspontnak. Míg Szlovákiában az emberek többsége igyekszik betartani például a maszkviselésre vonatkozó szabályokat, Szerbiában egyfajta virtus kifejezőeszközévé nőtte ki magát egyes szabályok megtagadása. Virág Andrea ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy többek között a vírusszkepticizmusnak is az egyik legnagyobb ellenszere a tiszta, világos kommunikáció lehetne, ami minden bizonnyal segítene annak megértésében, hogy egyes szabályok betartása miért olyan fontos.