A Republikon Intézet november 5-én megrendezte hagyományos őszi gazdasági konferenciáját a TRIP hajón „A magyar gazdaság: szabad piac vs. állami beavatkozás“ - címmel, amelyet Bucsky Péter, a g7.hu gazdasági újságírója moderált. A Konferencián előadások és kerekasztal-beszélgetések útján értékeltük az ország gazdasági helyzetét és lehetőségeit, az elmúlt évek gazdaságpolitikájának fényében.
Horn Gábor, Alapítványunk kuratóriumi elnökének üdvözlő beszéde után Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank korábbi alelnöke tartott bevezető előadást. Már a legelején leszögezte, hogy a piac és az állam funkcionális zavara okoz problémát a gazdaságban, mert a piac önszabályozása nem működik megfelelően, és ezt tetézi tovább a rossz szabályozás. A volt MNB alelnök hangsúlyozta, hogy a piaci szektor gyengeségét a fékek és ellensúlyok eltűnésének tulajdonítja a szabályozás tekintetében, melynek része a Gazdasági Verseny Hivatal, a Költségvetési Tanács, az Állami Számvevőszék és az Magyar Nemzeti Bank átalakulása és szerepfelfogásának megváltozása.
Király Júlia bevezető előadását a téma szakértőinek kerekasztal-beszélgetése követte, melyben „Tények és trendek” címmel jártuk körbe a magyar gazdaság helyzetét, szakértőink: Nagy Zoltán, (korábbi elnök, Gazdasági Versenyhivatal) Palócz Éva, (vezérigazgató, Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Zrt.), Török Zoltán, (vezető elemző, Raiffeisen Bank)
Nagy Zoltán blokkjában a közbeszerzések túlsúlyára- gondoljunk a tankönyvpiacra, a rezsicsökkentett piacokra, a fővárosi taxikra, a dohánykereskedelemre, a hirdetések piacára és a kaszinó – koncessziókra - és azok piacpótló szerepére irányította a figyelmet. Továbbá, hogy a jól kivitelezett uniós jogharmonizáció ellenére a korrupció eszközeként használja az állam a közbeszerzések rendszerét, mert ezen keresztül működik a vagyon-allokáció. Kifejtette továbbá, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak a kormányközeli oligarcha rendszer kusza tulajdonosi hálója ellenére is lenne lehetősége versenyfelügyeleti jogainak gyakorlására a korábbi a MATÁV döntés alapján az irányítási háló feltérképezésével. Ezúton alkalmazható lenne a kartell és fúziós jog. Ez csak akarat kérdése.
Palócz Éva agazdaság fejlődésének üteméről és ennek okairól beszélt előadásában. Szerinte a gazdaság fejlődésének gyors üteme az erőltetett gazdaságfejlesztésből, és az EU-s pénzek nagy arányából (GDP 3-3,5%-a évente) fakad, illetve az EU-s források felhasználásának kiegyenlített üteme is ezt erősíti. Egyúttal rossz gazdaságélénkítő eszköznek ítélte meg az EU-s pénzeket, versenytorzító hatásuk miatt, ami magát a termelést is torzítja, mert a cégek jó része nem piacra, hanem járadékra termel az EU-s pénzek minél nagyobb arányú lehívása érdekében. Ezenkívül beszélt még a lassuló világgazdasági környezetről, és ennek függvényében a magyar gazdaság kilátásairól. Gondolatai szerint: Csak egyes országokat átfogó recesszióra számit, ám nem utal nyomós ok arra, hogy az 1929-es- vagy 2008-ashoz hasonló általános válságba fordulna majd át.
Török Zoltán reflektálva az előző előadóra ő is a gazdaság hosszú felívelő szakasza utáni lassulásról és a recesszió esélyeiről - melyet az EU-s pénzek csökkenő mennyisége is növelni fog - beszélt. Pozitívumként látja a recesszió közeledtének ellenére, hogy a lakosági hitelállomány nagyon alacsony (15%), mert így a háztartásoknak a hitelfelvételi képesség miatt tartalékai vannak. Beszélt továbbá a gazdaság erőltetett fejlődéséről, aminek okát a pro ciklikus gazdaságpolitikában, illetve a rekordszintű foglalkoztatásban és az EU-s pénzek nagyarányú felhasználásában látja. Bemutatta, hogy a külföldi cégek aránya a magyar gazdaság által előállított hozzáadott értéket illetően 50% feletti, tehát az ő magyarországi jelenlétük is nagyban hozzájárult a fejlődés ütemének gyorsulásához, főleg, hogy a legmagasabb hozzáadott értékű munkákat ők biztosítják a piacon nagy számban.
A Konferencia első része visszanézhető ezen a linken:
Az második kerekasztal-beszélgetés során politikusok vitatták meg a magyar gazdaság legnagyobb problémáit, és az együttműködés lehetőségeit. Az beszélgetésen részt vett: Mellár Tamás (független országgyűlési képviselő, Párbeszéd frakció) Orosz Anna (önkormányzati képviselő, Momentum), Tóth Bertalan, (elnök, Magyar Szocialista Párt), Varju László, (országgyűlési képviselő, Demokratikus Koalíció), Ungár Péter (országgyűlési képviselő, Lehet Más a Politika), Varga-Damm Andrea (országgyűlési képviselő, Jobbik).
Varju László felszólalásában az általa „birodalminak” nevezett, állam által meghatározott és befolyásolt gazdasági rendszer kritikáját fogalmazta meg. Véleménye szerint a NER által kiépített gazdasági környezetben a vállalkozóknak, beszállítóknak számolniuk kell azzal a ténnyel, hogy a jogállam lebontásával párhuzamosan a piacgazdaság szabályai sem érvényesülhetnek, amely helyzetet mihamarabb meg kell szüntetni. A globalizációt alapvetően pozitív jelenségnek tartja, amelyet nem is lehet és nem is kell megállítani. De emellett szükség lenne a KKV szektor szereplői számára megkönnyíteni a gazdasági körforgásba való belépést és fennmaradást.
Mellár Tamás beszédében megemlítette, hogy megszorításokkal, de a jelenlegi kormány gazdaság politikájában is felfedezhetőek pozitív elemek. Ilyenek szerint az államháztartási hiány 3 százalék alatt tartása, tehát a költségvetési egyensúly fenntartása, illetve a gazdaság „kifehérítése” az adózás tekintetében. Azonban azt is megjegyzi, hogy ez a korrupció esetében nem igaz, sőt a korrupció ipari méreteket ölt, illetve, hogy az egykulcsos adó bevezetése a jövedelmi egyenlőtlenség növekedése révén társadalmi igazságtalanságot okozott. Megjegyezte, hogy a kormány jelenleg prociklikus gazdaságpolitikát folytat, vagyis recesszió hiányában is élénkíti a gazdaságot, ezzel egy mesterséges, a valós növekedést eltorzító gazdasági bővülést idéz elő.
Orosz Anna szerint a teljesítményelvűség abszolút hiánya figyelhető meg a jelenlegi gazdasági környezetben. A piacba történő állami beavatkozások célja kizárólag a hatalom bebetonozását szolgálja. Kiemelte, hogy az ellenzéki pártoknak a gazdasági tevékenységüket önkormányzati szinten az átláthatóság megteremtésével kell kezdeniük. A multinacionális vállalatok hazai jelenlétét alapvetően pozitívnak tartja, de esetükben a transzparencia meglétének hiányát emeli ki. A KKV szektornál azt hangsúlyozta, hogy esetükben a források elkötését kellene jobban monitorozni és nyomon követni a hatékonyabb felhasználás érdekében.
Tóth Bertalan kiemelte, hogy a jelenlegi kormány számára a gazdasági növekedés nem a vagyoni különbségből következő társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésének az eszköze – aminek valójában lennie kéne -, hanem a minél jobb makro számok elérését szolgáló cél. Meglátása szerint a kormány gazdaság politikájában egy szűkebb vagyonos réteg további tőkésítésének céljából az alacsonyabb jövedelmű rétegek kezét elengedte, elzárva őket a társadalmi mobilitás lehetőségétől. Kijelentette, hogy a társadalmi igazságtalanság mérséklése érdekében kiáll a progresszív, több kulcsos adórendszer bevezetése mellett, illetve megszüntetné azt az állapotot, hogy a munka- és a tőkejövedelmekre ugyanaz az adókulcs vonatkozik.
Ungár Péter egyetértett azzal az irányvonallal, miszerint stratégiai ágazatokban az államnak jelentős tulajdoni hányaddal kell rendelkeznie, de nem úgy, hogy a nyereségessé váló vállalatok a nemzeti oligarchák egyikének kezébe kerüljön. Kritizálta azt a jelenséget, hogy miközben multinacionális vállalatok Magyarországra helyezték át a termelésüket, addig a közteherviselésből a kedvező adózási környezett miatt nem vesznek részt. Szerinte tarthatatlan az a helyzet, hogy a szennyezés nagyrészéért felelős vállalatokra nem vetnek ki környezetvédelmi adót. A mezőgazdaság esetében fontosnak tartja az állami beavatkozást, mert az ágazati szereplők tisztán piaci viszonyok között nem tudnák tevékenységüket veszteség nélkül végezni, és kiállt a szektorspecifikus támogatási rendszer mellett, külön kiemelve a hazai fogyatékos személye részére készülő orvostechnikai eszközök fejlesztésére szánt K+F források emelését.
Varga – Damm Andrea úgy vélte, hogy a gazdaság politika nem egy a társadalom érdekeitől független, szintetikus rendszer, hanem annak a szociális háló kiépítését és fenntartását kell szolgálnia. Véleménye szerint a gazdasági növekedés hosszútávú fenntartására a magyar állam gazdasági, szociális eszközökkel nem rendelkezik, illetve a multinacionális cégek piaci változásokra való érzékenysége következtében történő tőkekivonása is kiszolgáltatottá teszi a magyar gazdaságot. Hibának tartja, hogy a kormány intézkedései nem javították a hazai kis – és közepes vállalkozások rész arányát a külföldi nagyvállaltok beszállítójaként. A magyar állam által birtokolt hazai nagyvállalatok a manipulált és számokra kedvező közbeszerzési eljárásokon keresztül megszerzett profitot szintén kivitték külföldre, így jelentős pénzeket tüntettek el és vonta ki a piaci körforgásból. A magyar társadalmat jövedelmi különbségek alapján ketté osztottnak látja. A vidéki kistelepülések népességmegtartó képességét adó és járulék kedvezmények bevezetésével lehetne növelni.
A második részt visszanézhetik a következő linken:
Beszámolók a konferenciánkról:
Birodalmi gazdaság épül Magyarországon extra kedvezményekkel, rájuk szabott jogszabályokkal
Népszava
„Többet költ magára a Fidesz mint az önkormányzatokra”
Alfahír
A Republikon működését 2018-20 között az Európai Unió
„Europe for Citizens" programja támogatja.
