Az Athenaeum Kiadó és a Republikon Intézet 2019. január 10-én közös konferenciát rendezett Anna Politkovszkaja Orosz napló című, nemrég megjelent könyve kapcsán; a rendezvény a média helyzetét elemezte a putyini Oroszországban és az orbáni Magyarországon.
A konferenciát Szabó Tibor Benjámin (az Athenaeum Kiadó vezetője) és Horn Gábor nyitotta meg, majd Filippov Gábor ismertette a könyvet. Ezután két panelbeszélgetés következett. Először Balázs Péter (korábbi külügyminiszter, a CEU-Center for European Neighbourhood Studies igazgatója), Győrffy Dóra (egyetemi tanár, PPKE, Corvinus), Jeszenszky Géza (korábbi külügyminiszter, történész, egyetemi tanár), Krekó Péter (ügyvezető igazgató, Political Capital), és Sz. Bíró Zoltán (történész, Oroszország-szakértő) a putyini hatalomgyakorlás eszközeit elemezte. Ezt követően György Zsombor (főszerkesztő, Magyar Hang), Kálmán Olga (újságíró), Lakner Zoltán (főszerkesztő-helyettes, 168 óra), Parászka Boróka (szerkesztő, Marosvásárhelyi Rádió), Pető Péter (főszerkesztő-helyettes, 24.hu), és Stumpf András (újságíró, valaszonline.hu) arról beszélgettek, milyen szerepei és lehetőségei vannak az újságíróknak egy illiberális rendszerben. Mindkét panelbeszélgetést Veiszer Alinda műsorvezető, újságíró moderálta.
A konferencia nyitányaként Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum Kiadó vezetője arról beszélt, hogy a Törökországban végbemenő politikai változások török könyvkiadó kollégáit is váratlanul érték. Horn Gábor, a Republikon Intézet vezetője ezután felidézte a média rendszerváltás előtti helyzetét, és kiemelte, hogy az akkori stratégiák (meghúzódás, szamizdat) kezdenek újra szükségessé válni.
Ezután Filippov Gábor politológus, a könyv szerkesztője tartott rövid könyvismertető előadást. Azzal kezdte: logikus kérdés, hogy miért jelenik meg egy, a kétezres évek Oroszországáról szóló könyv 2018-ban Magyarországon. Válasza erre az volt, hogy a könyvben rengeteg párhuzam figyelhető meg Oroszország és Magyarország között; a könyv aktualitását az adja, hogy Oroszország jelenlegi helyzete megmutathatja, merre halad Magyarország, noha a két rendszer között sok különbség is megfigyelhető. Végezetül megemlítette azt is, hogy a BBC-s standardok egy illiberális rendszerben értelmetlenné válnak.
Az első panelbeszélgetés a putyini hatalomgyakorlás eszközeiről szólt. Veiszer Alinda először az orosz és a magyar rendszer hasonlóságaira kérdezett rá. Balázs Péter óvott a felszínes összehasonlításoktól, kiemelve, hogy a fenyegető párhuzamok inkább a háttérben rejlenek. Győrffy Dóra hosszan részletezte, hogy a könyv olvasásakor milyen ismerős jelenségekkel találkozott szembe (például a megosztott ellenzék és a társadalmi közöny). Sz. Bíró Zoltán kifejtette, hogy a párhuzamok Magyarországon „fáziskéséssel” jelennek meg, majd végigvette, hogyan került hatalomra Putyin, és hogyan alakult ki a mai orosz politikai rendszer. Szó került az erőszak szerepére is. Jeszenszky Géza hangsúlyozta, hogy a történelem során a hatalom sokszor nyúlt az erőszakhoz, ha veszélyben érezte magát. A krími eseményeket is felidézte, és feltette a kérdést: lesz-e Magyarországnak „saját Krímje”. Krekó Péter az orosz és a magyar állami propaganda összehasonlításakor kiemelte, hogy az összeesküvés-elméletek Magyarországon magasabb szinten is legitimitást élveznek. Balázs Péter arról beszélt, hogy Putyin a konkurensek eltávolítása után olyan helyzetbe került, ahonnan már nem tud békésen lemondani a hatalomról, és egyelőre nincs is kihívója; amíg ez a rendszer kiépült, az elnök folyamatosan átlépett több „vörös vonalat” is. A résztvevők ezután az orosz rendszer jövőjén vitatkoztak. Többen egy közeli miniválságot vártak, noha kiemelték, hogy az orosz stabilitás nyugati érdek is. Végül nézői kérdésekre válaszolva a beszélgetés résztvevői elemezték az orosz-magyar kapcsolatokat, majd arról vitatkoztak, hogy Magyarország EU-tagsága jelent-e valamit, meg tudja-e az EU állítani az országot egy-egy „vörös vonalnál”. Legvégül a rendszer leváltásáról beszéltek: Sz. Bíró Zoltán szerint az elit tagjainak lesz majd nagy szerepük a változásban, míg Balázs Péter szerint alkalmas pártok és szakszervezetek is fontosak lennének.
A konferencia egy napon volt Orbán Viktor hosszú évek óta első sajtótájékoztatójáról; a második, az újságírók szerepeiről és lehetőségeiről szóló beszélgetés először ezzel foglalkozott. Annak kapcsán, hogy a sajtótájékoztatóra több médiumot nem engedtek be, a résztvevők között élénk vita bontakozott ki annak kapcsán, hogy mennyire szükséges vagy érdemes „belemenni a játékba” és kérdezni (próbálni) a kormánytól, noha tudható, hogy úgysem érkezik érdemi válasz. Stumpf András szerint a szolidaritás jele, ha a beengedett újságírók komolyan veszik a szakmájukat és igyekeznek jól kérdezni, míg Lakner Zoltán szerint a hatalom olyan ritkán áll szóba a független médiával (még a közérdekű adatigénylésekkel sem foglalkoznak), hogy minden ilyen lehetőséget ki kell használni. Parászka Boróka elmondta, hogy Romániában a média nem hagyja, hogy politikai szereplők megtagadják a válaszadást. Pető Péter ugyanakkor rámutatott, hogy Magyarországon az újságírók túlnyomó többsége fideszes médiumoknál dolgozik, így a szakma nem egységes ebben a kérdésben. Kálmán Olga annak abszurditására hívta fel a figyelmet, hogy ma Magyarországon önmagában az kérdéses, hogy egy-egy médium egyáltalán kérdezhet-e. Miután Parászka Boróka felidézte, hogy tavaly ötvennél is több újságírót öltek meg világszerte, ami a független sajtóra nehezedő nyomás erősödését jelzi, az újságírás jövőjéről, szakmai fejlődéséről beszéltek röviden. György Zsombor szerint abban nincs szakmai vita, hogy egy újságnak le kell-e mennie vidékre, de a pénz hiánya akadályozó tényező.
A következő téma a sajtó és a propaganda kapcsolata volt. A résztvevők többsége egyetértett azzal, hogy a propaganda nem egyenértékű a sajtóval, és külön kell választani a propagandistákat az újságírókkal. Pető Péter viszont rámutatott, hogy amikor ő a HírTV-ben szerepel, akkor beszélhet ellenzéki témákról, amik így legalább néhány fideszes szavazót elérhetnek. Veiszer Alinda a végén még rákérdezett, hogy mi értelme az újságírásnak, ha úgysincs semmi következménye a tények napvilágra kerülésének, ám mind Pető Péter, mind Parászka Boróka leszögezte, hogy a felelősségre vonás az a politika, illetve a társadalom feladata, nem az újságíróé.
Beszámolók a konferenciáról:
Kálmán Olga: Már ott tartunk, hogy fideszes sem akar fideszessel vitatkozni
Index
Nem tehetünk úgy, mintha minden rendben lenne
Magyar Hang
Orbán egy krími tervet sző?
Index
Növekszik a független média nyomása
Alfahír
Lehet, hogy éhen halunk, de a videóinkat többen nézik, mint a propagandaműsorokat
Kreatív Online
Putyin 2013 végén emelkedett felül Orbán szavain - önös érdekből
HVG
Aki embernek születik, nem viselkedhet úgy, mint egy gomba
Új Szó
A konferencia felvételei:
1. Szekció
2. Szekció
A Republikon működését 2018-20 között az Európai Unió
„Europe for Citizens" programja támogatja.
