A Európai Liberális Fórum és a Republikon Intézet június 14-én, szerdán, a menekültkérdés nemzetállami és európai megközelítéséről, valamint a civil szervezetek és a kormány menekültkérdésben betöltött szerepéről tartott konferenciát „A kerítés után: a menekültkérdés politikai következményei” címmel az A38 hajón.
A meghívott szakértők Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatójának rövid bevezetője után két szekcióban fejtették ki véleményüket a fenti témákban. Az első beszélgetés során Nagy Boldizsár, a CEU nemzetközi jogásza, Nizák Péter, az OSF közép-európai programjának vezetője, Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, és Sík Endre, a TÁRKI kutatója és a Debreceni Egyetem tanára a migráció Magyarországot befolyásoló társadalmi-politikai események következményeit vitatta meg. A második szekció során a menekültkérdés politikai hatását és várható következményeit elemezték az előadók: Gallai Sándor, a Migrációkutató Intézet tudományos igazgatója, Juhász Attila, a Political Capital igazgatója, Lakatos Júlia, a Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatója, és a Republikon Intézet részéről Tóth Csaba. A beszélgetések moderátora mindkét alkalommal Király Dávid, a Republikon Intézet kommunikációs szakembere volt.
A program első felében résztvevő szakértők véleménye megegyezett abban, hogy a kormány a menekültkérdést hosszú távon a szakmai kérdés mellett egy nagyon fontos közéleti témabirtokló lehetőségként kezeli. Az elmúlt két év kormányzati retorikája, a kommunikációs tér beszűkítése az átlagos középosztálybeli választópolgárok megszólítását célozta, akik a legnagyobb arányát teszik ki a szavazótábornak, és könnyen tudnak azonosulni a kormány üzeneteivel. A szakértők kiemelték, hogy a menekültkérdés jelenlegi megoldása szükségszerűen nem egy végleges megoldás, a kerítés nem megállítója, hanem elterelője volt a Magyarország felé érkező menekültek számára. Az elterelés mellett pedig a magyar kormány a menekültkérelemre jogosultak nehéz helyzetbe hozásával elrettenteni és ellehetetleníteni akarja az ide érkezőket. A folyamatos jogsértések, a menekültek státuszának megkérdőjelezése és az önkéntes civil szervezetek vegzálása mind a menekültkérdés komoly kezelésének csak ideig-óráig fenntartható módja.
A kormány kommunikációjának, a szavazók megszólításának és a közvéleményre gyakorolt hatásnak összefüggésében Sík Endre fejtette ki, hogy a menekültek elleni hangulat fenntartása tulajdonképpen nem a szélsőségesek véleményének kiszolgálása, hanem az átlagos magatartású választók érzelmeinek befolyásolása. A beszűkített magyarázatú média általi közvetítés gyakran egy egyszerű üzenettel képes döntően befolyásolni az egyébként körültekintő polgár véleményét is.
A civil szervezetek munkájának összefüggésében Pardavi Márta mutatta be legjobban, hogy az általános közellenségként beállított szervezetek tulajdonképpen csak a kormány elmulasztott integrációs és jogi segítségnyújtó feladatait látja el. A civilek segítsége kiterjed a tranzitzónákban tartózkodók informálására, a jogellenesen fogvatartottak képviseletére, az ide érkező gyerekek oktatásának elősegítésére, és a már menekült státuszt szerzők beilleszkedésének gyorsítása. Pardavi Márta úgy gondolja, hogy ezen feladatok elmulasztása, az embertelen határ menti körülmények és a jogi eljárásbeli hiányosságok miatt többszörösen (az EU és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által) elmarasztalt magyar kormány csak időlegesen gondolhatja megoldásnak a jelenlegi menekültügyi rendszert.
A Nyílt Társadalom Alapítványokat képviselő Nizák Péter szerint a kormány közvéleményt uraló kommunikációja szándékosan próbálja a civil szervezeteket ellenségként beállítani, és a helyzetért való felelősséget velük elvitetni. Mindezt annak ellenére teszik, hogy sem a magyar, sem a nemzetközi színtéren tevékenykedő szervezeteknek nem a menekültkérdés kezelése a fő profilja. Ezek a szervezetek számos társadalmi üggyel foglalkoznak, a menekültek helyzetének felkarolása pedig csak a válságos helyzet 2015-ös kialakulása után vált kiemelten fontossá.
Nemzetközi jogi szempontból Nagy Boldizsár arra világított rá, hogy a menekültválság azért tűnt kaotikusnak és kezelhetetlennek, mert az EU kvótarendszere szintén aránytalan és méltánytalan volt egyes országokkal szemben. Véleménye szerint egyes országok kiemelten magas terheket viseltek, míg a közép-kelet-európai régió országai mindennemű együttműködést elutasítottak a kérdésben. A magyar kormány maga is elutasította a menekültek elosztását a tagállamok között. Magyarország a menekülteket illegális bevándorlóknak kezeli, a védelmüket megpróbálja megtagadni, elrettentő bánásmódot propagál, fogva tartja a menekültkérelemért folyamodottakat, és más tagállamokra próbálja hárítani a befogadás kötelezettségét.
A rendezvény második felének meghívott szakértői hasonlóan gondolkodtak arról, hogy a kormány jövőbeli kommunikációjának, a 2018-as választások alkalmával is valószínűleg fontos eleme lesz a menekültkérdés napirenden tartása. Ez egy olyan politikai érdek, amelyet a közmédia napi szinten tematizálni tud, a nemzetközi biztonságpolitikai események szintén a kormány álláspontját erősítik. A jövőbeli irányt a menekültkérdés kezelését illetően erősen meghatározó az, hogy az ellenzék miként foglal állást, vagy egyáltalán képes lesz-e koherens álláspont kialakítására az ügyben.
Az ellenzék nehéz pozíciójáról Juhász Attila beszélt. Szerinte nagy hibát követtek el a baloldali pártok, mikor 2015-ben, a menekültválság mindenki számára fizikai közelségbe kerülésének idején azt nyilatkozták, hogy az eseményeket nem kell problémaként kezelni. Az ekkor közzétett nyilatkozatok komoly támadási felületet jelentenek, ezeket a véleményeket pedig nagyon nehéz megváltoztatni a közvélemény körében. Ennek ellenére a migráció kérdésének átkeretezése, munkapiaci megközelítése és egy hatásosabb bevándorlási rendszer terve nehéz helyzetbe tudná hozni a Fideszt.
Lakatos Júlia ezt azzal egészítette ki, hogy az ellenzék nem támaszt ellenpéldát jelenleg a kormánnyal szemben. Nem tudnak és mintha nem is akarnának érdemben alternatívát adni a kormány megoldására. Az évekkel ezelőtti tanulmányok és előrejelzések ellenére is nagyon meglepte a helyzet a kormányt és az ellenzéket egyaránt, viszont a politikailag népszerűbb és támogatottabb választ a Fidesz adta. Mivel a közvéleményt a továbbiakban is ez a téma fogja dominálni, így csak egy komoly stratégia kiépítésével lehet felvenni a versenyt.
Gallai Sándor szerint a kormány egy értékelvű politikát képvisel, ezért számára egy elvi kérdés, hogy a magyarországi demográfiai problémákra ne bevándorlással, hanem megfelelő családpolitikával tudjon válaszolni. Nem akarja felvállalni a kormány azt a kockázatot, hogy ne tudja kezelni az esetleges migráció által okozott biztonságpolitikai problémákat, valamint az integrálhatatlanságukat, a szakmai átképzéseket, a munkanélküliséget és a jelenlévő multikulturális problémákat.
Az elhangzottakat Tóth Csaba azzal egészítette ki, hogy véleménye szerint a kormány komolyan rá is játszik a magyar társadalom alapvetően idegenellenes magatartására. Hozzátette, hogy ugyanakkor a baloldali-liberális pártoknak kiemelt feladata lesz 2018-ig, hogy hiteles és meggyőző alternatívát tudjanak ajánlani. Egy következetes médiastratégiával még az eddigi túlerőben lévő kormányvélemény is kikezdhető.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői összességében egyetértettek abban, hogy a kormány menekültpolitikai állásfoglalása, valamint a helyzet kezelésének módja egy szakmai vetület nélküli eljárás, ami szinte csak a közvélemény témabirtoklását szolgálja. Ez a külön út és a felelősség áthárítása azonban nem folytatható a végtelenségig: vagy a nemzetközi nyomás, vagy egy esetleges magyar ellenzéki stratégiaváltás képes lehet komoly változást is előidézni. Abban is egyetértés volt, hogy a mostani magyar menekültpolitikai intézkedések komoly átalakításra szorulnak, különösen abban az esetben, ha a nemzetközi kötelességeinknek és a jogállamiság által támasztott követelményeknek is meg akarunk felelni.
