A 2017-es köztársaságielnök-választás apropóján rendezett konferenciát a Republikon intézet március 9-én, csütörtökön.
A program során a résztvevők egy összefoglaló előadást hallhattak a köztársasági elnöki szerepről az MTA tagjától, Bragyova András jogtudóstól, majd elemzői vitán vehettek részt, melynek fő témája a köztársasági intézmény változása és az elnöki szerepfelfogás volt. A vitatkozó felek Böcskei Balázs, politikai elemző, az ELTE tanára, Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke, Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézmény vezető elemzője, valamint Stumpf András a Mandiner főmunkatársa voltak. A vitát Király Dávid, a Republikon Intézet munkatársa moderálta. Az esemény második felében Tóth Csaba, a Republikon stratégiai igazgatója kérdezte a köztársasági elnökségre jelölt Majtényi Lászlót.
Bevezetésképpen Bragyova András a köztársasági elnöki poszt kialakulásáról és aktuális helyzetéről tartott előadást. Ennek során kifejtette, hogy ugyan a szerepkör ma bizonyos szempontból egy történelmi emlék, mégis minden országnak szüksége van a pozícióra. Hangsúlyozta, hogy egy köztársasági elnök legfontosabb megkülönböztető jele az az „elmozdíthatatlanság és a politikai felelősség hiánya”, de azt is kijelentette, hogy ez az egyetlen politikai szerv, amely az állam egészét képes képviselni.
Az elemzői vita részvetői is egyetértettek azzal a kijelentéssel, hogy a köztársasági elnöki szerep egy politikailag gyenge pozíció. Stumpf András az alkotmányos vétót jelölte meg a köztársasági elnök egyetlen „fél-erős jogosítványának”, Horn Gábor pedig később hozzátette, hogy egy rossz politikai irányt a köztársasági elnök nem tudna megakadályozni. Abban azonban, hogy hogyan mérhetjük egy elnök sikerét eltértek a vélemények, így a múltbéli köztársasági elnökök és a jelenlegi elnök értékelésekor is láthatóak voltak a nézetkülönbségek. Stumpf András szerint Áder János megtartotta kezdeti célját, amelyet Deák Ferenc örökségének életben tartásával fejezett ki nyitóbeszédében és sikeres elnök volt, hiszen többször élt vétójogával, mint bármelyik elődje. Böcskei Balázs megkérdőjelezte a Stumpf András állításai mögötti logikát és kijelentette, hogy „szilveszteri köszöntőből a köztársasági elnök politikai gondolkodását nem lehet rekonstruálni”. Horn Gábor szintén nem értett egyet Stumpf állításával, véleménye szerint Áder János teljesen elvesztette azt az arculatot, amelyet kezdetben ki akart építeni magának. Mráz Ágoston Sámuel is megjegyezte, hogy sajnálja, hogy Áder János a ciklusa első felében meghirdetett gondolatokat már kevésbé hangoztatja.
Böcskei Balázs szerint Majtényi „győzelme esetén mindenki győzne, míg vereség esetén senki nem lenne vesztes”. Azt is hozzátette viszont, hogy „Majtényi Lászó jobb jelölt annál, mint akik jelölik”. Stumpf András szerint mivel a demokrácia lényege a versengés, „üdvös az, hogy két köztársasági jelölt van.” Hozzátette, hogy szerinte Majtényi László tökéletes jelölt arra, hogy ne válasszák meg hétfőn. Mráz Ágoston Sámuel szerint „Majtényi László esélytelenségének nagy szerepe van abban, hogy jelölték. Egy esélytelen jelölt mögött könnyű a baloldalnak felsorakoznia.” Horn Gábor pedig kihangsúlyozta, hogy hálás lehet az ellenzék, amiért Majtényi László elvállalta a jelölést, amelyből most biztosan nem lesz elnökség. Azt is hozzátette, hogy az ő értékei szerint Majtényi László felelne meg a köztársasági elnöki pozícióra.
Az esemény második felében Majtényi László reagált a korábban elhangzottakra és válaszolta meg Tóth Csaba és a közönség kérdéseit. Elmondta, hogy a konkrét politikai hatalom hiányának ellenére az ő szemében a köztársasági elnöki pozíció egy komoly erkölcsi tekintély. Arra is a kijelentésre is reagált, hogy az esemény során elhangzott vélemények szerint jelölése nem lesz sikertörténet: Kifejtette, hogy a cél nem is igazán az, hogy ő elnök legyen, hanem hogy a Jobbik és Fidesz vitáira fókuszáló politikai diskurzus inkább a Fidesz és az alkotmányos oldal vitáiról szóljon, így jelölése már önmagában sikertörténet. A felkérést, semmiképpen sem önös vagy hatalmi érdekből vállalta, hanem egyféle kötelességtudatból. Azoknak a pártoknak a támogatását várta, amelyek egyet tudtak érteni alapprogramjának pontjaival és büszke arra, hogy az ügyben olyan ellenzéki összefogás született, amelyre még nem volt példa.
Arra a kérdésre, hogy mit tenne, ha elnökké választanák többek közt a sajtószabadság jelölte meg célként. Azt válaszolta, hogy első dolga lenne egy sajtószabadságról szóló törvényjavaslatot benyújtani. Valamint céljának tartaná a szegénység témájának centralizását, hiszen „egy olyan országban, ahol 2 millió ember harmadik világbeli szegénységben él, ott a politika legfontosabb céljának a szegénység megszüntetésének kell lennie”.
Válaszai során Majtényi László végig középpontban tartotta az alkotmányosság problémáját Magyarországon. Állította, hogy a legfőbb szempontnak annak kell lennie, hogy „mi viszi előre az alkotmányosság ügyét”. Kijelentette, hogy a jelenlegi rendszer csak nyomokban tartalmaz alkotmányosságot. Felhívta a figyelmet annak a fontosságára, hogy a különböző politikai pártokkal együtt ne utáljuk meg az alkotmányos parlamentáris demokrácia rendszerét. Csak így lehet majd az alkotmányosságot visszaállítani Magyarországon, amely a tévhitek ellenére nem egy baloldali projekt, hanem a bal és jobboldal közös ügye.
