Észak-Korea atomprogramja és a nemzetközi közösség címmel rendezett konferenciát a Republikon NextGen* és az ELTE Társadalomtudományi kara február 9-én, csütörtökön. A meghívott vendégek, Horváth Csaba Barnabás, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója Lengyel Miklós, Magyarország volt észak- és dél-koreai nagykövete és Tálas Péter, kül- és biztonságpolitikai szakértő, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója beszélgetett a témáról Peragovics Tamás, az ELTE TáTK Kína-kutatójának moderálásában.
A résztvevők között teljes egyetértés volt abban, hogy Észak-Korea atomprogramja csak akkor érthető meg igazán, ha a geopolitikában betöltött szerepét is alaposan megvizsgáljuk. Jelenleg Észak-Korea a szankcionálások ellenére is stabil országnak mondható, mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból. Mindez annak ellenére van így, hogy jelenleg is csak tűzszüneti megállapodás van érvényben közte és Dél-Korea között, hogy a határán van felhúzva a világ legnagyobb demarkációs vonala, és hogy szinte teljesen elzárkózik a külvilágtól a XXI. század globalizált világában.
Ennek legfőbb okait Tálas Péter fejtette ki, aki szerint jelen pillanatban senkinek sem áll igazán érdekében, hogy megdőljön az utolsó igazi kommunista diktatúra. Bár több szakértő gondolja úgy, hogy jobb lenne nélküle, egy egyesített Korea viszont akkora gazdasági erőt képviselne, ami veszélyes lehetne a térség több országára is. Ezen kívül Kínának mindig is fontos volt a határán húzódó ország, mint egy pufferzóna az amerikai befolyástól. Így viszont a rendszer stabilabbnak tűnik, mint egyes nyugati köztársaságok. Azt is hozzátette, úgy látja, hogy Észak-Korea számára az atombombának inkább egy elrettentő stratégiai szerepe van. Valójában azonban nekik sem áll érdekükben bevetni a nukleáris tölteteiket, mivel az azonnali válaszcsapást vonna maga után. A tény viszont, hogy rendelkeznek egy ilyen tömegpusztító fegyverrel megerősíti a pozíciójukat a térségben.
Horváth Csaba Barnabás ezt azzal egészítette ki, hogy Észak-Korea stabilitása annak is köszönhető, hogy eddig ügyesen manőverezett a nagyhatalmak között, és hogy a jelenlegi rezsim megdöntése vagy átalakítása akkora bizonytalansággal járna, amitől a régióban érdekelt összes ország egyaránt tart. Úgy gondolja ugyanis, hogy a kínaihoz hasonló óvatos reformok végrehajtása elképzelhetetlen Észak-Koreában a rendszer legitimitásának megőrzésével. A rezsim bukása – elmondása szerint - valószínűleg humanitárius krízishez, majd a két koreai állam egyesítéséhez vezetne, ami viszont nem áll Kína érdekében.
Lengyel Miklós hozzátette, szerinte a nemzetközi közösség nem jól áll a problémához, mivel elszigeteléssel próbál meg nyomást gyakorolni egy olyan rendszerre, melynek lételeme az. Ehelyett célravezetőbb lenne, ha a környező országok nyitnának Észak-Korea felé valamilyen módon, ez azonban elképzelhetetlen anélkül, hogy ne lenne köztük valamiféle megállapodás a félsziget jövőjét illetően.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői végső soron abban is egyetértettek, hogy minél tovább húzzák az érintett nagyhatalmak a probléma orvoslását, a megoldásnak annál nagyobb lesz az ára. Azonban úgy tűnik, hogy a status quo fenntartása jelenleg mindenkinek sokkal kényelmesebb, ugyanis a változás jelentős kockázatokat rejt magában. Mindez azt jelenti, hogy Észak-Korea feltehetően még jó ideig megőrzi stabilitását a régióban.
------------------------
*Republikon NextGen
A Republikon Intézet rendszeresen ismétlődő konferenciáin túl tavaly decemberben elindította a Republikon NextGen című rendezvénysorozatot, amit teljes egészében gyakornokaink rendeznek. A sorozat szakértők segítségével, több állomáson keresztül mutatja be azokat a közéleti és szakpolitikai kérdéseket, amelyek a leginkább felkeltették fiatal munkatársaink érdeklődését.
