A magyar társadalom mintegy harminc százaléka tekinthető valamilyen szempont szerint liberálisnak, ám ez a harminc százalék három, jobbára egymás mellett létező, ráadásul politikailag megosztott liberális tábort jelent – derül ki a Republikon Intézet legfrissebb elemzéséből, melyben a liberális szavazókat vizsgálta. Az elemzés a liberális önbevallású, valamint a válaszaik, értékválasztásaik alapján kapitalistaként, illetve emberi jogi liberálisként azonosított szavazókat vizsgálta.
Kit tekintünk liberálisnak?
Ha azt szeretnénk meghatározni, ki tekinthető liberálisnak, két utat követhetünk: egyrészt az önbevallást, tehát azt tekintjük liberálisnak, aki a kutatás során egy ezzel kapcsolatos kérdésre (nyolc különféle jellemzés közül: hívő ember, erős nemzeti érzésű, szociáldemokrata stb.) a liberális, szabad gondolkodású jelzőt választotta. A másik módszer, hogy bizonyos szakpolitikai kérdések és értékválasztás alapján csoportosítjuk a válaszadókat. Ez egy elemzői döntés: azokat számítjuk liberálisnak, akik bizonyos, hasonló témájú kérdések többségére – például a piaci megoldások támogatása az állammal szemben, a kisebbségek jogainak elismerése, helyzetük támogatása – liberális választ adtak. Itt mi magunk csoportosítjuk a válaszadókat, aszerint, hogy bizonyos releváns ügyekben liberális álláspontot foglalnak el – függetlenül attól, hogy ők maguk ezt annak tartják-e. A Republikon elemzése mind az önbevallás, mind a közpolitikai besorolás lehetőségét vizsgálja, feltérképezve, hogy a három féle liberális kategória mennyiben fedi le egymást.
12 százalék: akik liberálisnak tartják magukat
Az elemzés tanulsága szerint a liberális önbevallású választók – akik a társadalom 12 százalékát adják – egy fiatalos, magasan képzett és jól is kereső, aktív réteg, akik politikailag markánsan elkülönülő táborokba rendeződnek. Nagyjából negyedük következetes és tudatos Fidesz-szavazó, tizedük a Jobbikot támogatja, míg negyven százalékuk a baloldali-ellenzéki táborral szimpatizál. Utóbbiak egy része azonban pártválasztásában bizonytalan. A pártot is választó, ellenzékhez húzó liberális önbevallásúak elsősorban Együtt 2014 és MSZP-szavazók, de a parlamenten kívüli egyéb pártok felé is nyitottak.
4 százalék kapitalista: inkább az ellenzékiség, mint a szabadpiaci ideológia csoportja
A négyszázaléknyi kapitalista választó legfontosabb jellemzője, hogy valójában nem a szabadpiaci ideológia köti őket össze, sokkal inkább a pártpolitikai logika. A kutatás során számos ellentétpár-állítást kellett megítélniük a megkérdezetteknek, és egy hétfokú skála segítségével kiválasztani, melyik állítással értenek inkább egyet. Az elemzés során kapitalistának neveztük el azokat a választókat, akik a nyolc vonatkozó piaci kérdésben legalább öt esetben a piacpárti, kapitalista álláspontot képviselték. Ők azok, akik például elutasítják a közműcégek államosítását, a jelenlegi rossz gazdasági helyzetben a 13. havi nyugdíjat; a villany és gázárakat a piaci folyamatok eredményének tartják, ezért nem támogatják a rezsicsökkentést. Elfogadhatónak tartják továbbá a felsőoktatási tandíjat, támogatják a külföldi tőke bevonását a magyar gazdaságba és elutasítják a bankellenes retorikát is. Ezek a közpolitikai kérdések alapján piacpártinak kategorizált választók ugyanis leginkább a baloldali-balliberális pártokkal szimpatizáló, idős, magasan iskolázott, elsősorban fővárosi választók. Jól mutatja az ellenzék/kormánypárt logika működését, hogy a kapitalista szavazók a legkisebb arányban épp – az egyébként a középosztályban erős – Fidesz soraiban találhatók. A kapitalista választók így valójában nagyon erős ellenzéki szavazókat jelölnek.
18 százalék emberi jogi liberális
Az emberi jogi liberálisok jelentik a legnagyobb liberális tömböt: válaszaik alapján a lakosság 18 százalékát alkotják, ráadásul a magyar társadalom minden szegmensében jelen vannak. Emberi jogi liberálisnak hívjuk azokat a válaszadókat, akik a hat ilyen típusú kérdés közül legalább négyben foglaltak el liberális álláspontot: például kiállnak az egyház és állam szétválasztása mellett, a bűnelkövetők jogai és emberi méltósága mellett, továbbá fontosnak tartják a romák felzárkóztatását, és jobban hisznek az oktatás helyi irányításában, mint a centralizált állami megoldásban. Ez a fajta emberi jogi felfogás jellemző a magyarok 18 százalékára, ez tehát a liberalizmusnak az a megjelenési formája, ami a legszélesebb megszólításra alkalmas.
Egymillió „önbevalló” liberális, bő háromszázezer kapitalistaként azonosított, szűk másfélmillió emberi jogi liberális – lényegében egymás mellett
A közel nyolcmilliós választókorú népességre vetítve a fenti százalékokat azt mondhatjuk, hogy közel egymillió ember tartja magát liberális önbevallásúnak, bő háromszázezer fő tekinthető kapitalistának, míg szűk másfélmillió magyar képvisel emberi jogi ügyekben liberális álláspontot. Az elemzés legfontosabb megállapítása, hogy e három liberális tábor szinte párhuzamosan létezik a magyar társadalomban: míg összesen a felnőtt népesség közel 30 százaléka tekinthető valamilyen szempontból liberálisnak, még az öt százalékot sem éri el azok választók aránya, akik két – vagy akár mindhárom – szempontból liberálisnak tekinthetőek.
A liberális tábor újraszervezésének nehézségét is ez adja: a három tábor egyenként megosztott, politikailag igen heterogén, külön-külön nem lehet párttá szervezni őket.
A részletes elemzés letöltése (grafikonok, adatsorok) (pdf)