BEVEZETÉS
A 2018-as országgyűlési választások után nem érte olyan mértékű bénultság az ellenzéket, mint négy évvel korábban. 2014-ben az európai parlamenti, majd az önkormányzati választási vereség sokkolta az ellenzéki pártokat, majd a csalódott ellenzéki szavazók a netadós tüntetéseken fejezték ki elégedetlenségüket a kormánnyal és részben az ellenzékkel szemben is. A 2018-as újabb kétharmad után volt ideje az ellenzéknek, hogy felkészülhessen az európai parlamenti, majd a lényegesebb önkormányzati választásokra. Az alábbi évértékelőben ennek az izgalmas, fordulatos évnek az eseményeit elemezzük, így az ellenzéki egységet előkészítő rabszolgatörvény-ellenes tüntetéseket, az előválasztás két fordulóját, valamint az európai parlamenti és az önkormányzati választásokat. Végül kitérünk arra is, hogy mit hozhat az új, 2020-as év.
ÖSSZEGZÉS
• Míg 2014-ben a netadós tüntetéseken alulról szerveződő csoportok, mozgalmak vették át a politikai kezdeményezést, 2018-ban a rabszolgatörvény-ellenes tüntetéseken a pártoknak is fontos szerep jutott.
• A rabszolgatörvény-ellenes tüntetések előkészítették a későbbi széles ellenzéki együttműködést.
• Az előválasztás megfelelő eszköznek bizonyult az ellenzéki főpolgármester-jelölt kiválasztására, az ellenzéki szavazók mozgósítására, a média figyelmének felkeltésére.
• Az európai parlamenti választás átrendezte az ellenzéki erőviszonyokat, jól szerepeltek a nyugatos, liberális pártok (DK, Momentum) és rosszabbul a harmadik utas politikai erők (Jobbik, LMP).
• Az önkormányzati választáson sikeresnek bizonyult az egységes ellenzéki fellépés stratégiája.
• Az önkormányzati választásokon való ellenzéki együttműködést segítette a civil jelöltállítás lehetősége, így ugyanis egy-egy lokálpatrióta szervezet mögé beállva támogathatták a pártok a közös jelöltet.
• Maga azonban az ellenzéki siker arra ösztönözheti a pártokat, hogy hasonló csendes egyeztetési és nyilvános előválasztási folyamat kombinálásával állítsanak jelölteket 2022-re.
• Orbán Viktor 2020-ban a netadós tüntetések utáni helyzethez hasonlóan újra visszatérhet az általa „mozgalmi kormányzásnak” nevezett mozgósító politikához.
• A korábbiakhoz hasonlóan így újra a nemzetközi és néhány belföldi szereplővel való konfliktusok kiélezése várható.
• Miközben a mozgalmi kormányzás mobilizálná az elkötelezett fideszes szavazókat, tovább erősítené az antidemokratikus, autoriter kormányzásról és a megosztó kormányfő szóló választói meggyőződést.
A Republikon működését 2018-20 között az Európai Unió
„Europe for Citizens" programja támogatja.
Boritókép: ulleo / pixabay.com