Összefoglalás
• Akár érvényes is lehet az október 2-án esedékes kvótareferendum közvélemény-kutatásunk alapján: a választókorú népesség 42 százaléka biztosra ígéri részvételét, további 27 százaléka pedig saját állítása szerint valószínűleg részt vesz majd a népszavazáson. Fontos azonban tudni, hogy a részvételt a kutatások – így a miénk is – hajlamos felülbecsülni. Kutatásunkban rákérdeztünk, a választók részt vennének-e az MSZP által kezdeményezett földreferendumon – amire végül sor sem kerül majd. A megkérdezettek 28 százaléka e – meg nem rendezendő – népszavazáson is „biztosra”, 26 százaléka „valószínűre” ígérte részvételét. Vagyis, a magas részvételi szándék nem feltétlenül eredményez majd ténylegesen érvényes népszavazást.
• Úgy tűnik, a választók szintjén nem képez érdemi törésvonalat a kérdés: miközben több hazai ellenzéki párt is nyilvánossá tette álláspontját a kérdésben és bojkottot javasolt, a baloldali szavazók jelentős része is úgy nyilatkozott, hogy elmenne szavazni, és a többi választótól az igen/nem szavazatok arányában sem különböznek érdemben.
• Ezzel együtt az érvényesség a baloldali pártok szavazóin múlhat: az MSZP és a DK távolmaradásra buzdító üzenete egyelőre nem jutott el választóikhoz: a két ellenzéki párt szimpatizánsainak abszolút többsége is részt venne a népszavazáson. Amennyiben e pártok sikerrel győznék meg szavazóikat a bojkottról, a népszavazás érvénytelen lenne.
• A Fidesz-KDNP kormányt preferáló megkérdezettek körében gyakorlatilag egyhangú a ’nem’ opciót választók aránya (92%), de a jobbikosok (86%) és a baloldali-liberálisok többsége (60%) is nemmel szavazna
• A teljes népességben és a szavazáson részvételüket ígérők között egyaránt 7 százalék azok aránya, akik az ’igen’ opciót választanák; az ilyen módon történő voksolásra mindezidáig csak a Fodor Gábor vezette MLP buzdított, az igenek lehetséges aránya így messze meghaladja a liberális párt támogatottságát.
• Az érvénytelen szavazat leadása gyakorlatilag csak a baloldali-liberális szavazók körében mérhető opció; 7% tervez így voksolni.
Eredmények [1]
A Republikon Intézet július végén készült közvélemény-kutatása alapján akár érvényes is lehet az október 2-i népszavazás. A megkérdezettek 42%-a biztosra ígéri részvételét, további 27% pedig valószínűnek tartja, hogy elmegy szavazni. Csupán 15 százalék válaszolta azt, hogy biztosan, további 9 százalék pedig azt, hogy valószínűleg nem vesz részt a referendumon. A megkérdezettek fennmaradó aránya nem tudott, vagy nem akart válaszolni a kérdésre.
Érdemes azonban az adatokat fenntartással kezelni: preferenciát (vagyis opciók közüli választást) sokkal könnyebb mérni, mint részvételi hajlandóságot. Míg előbbi nagyfokú stabilitást mutat, utóbbit befolyásolhatja számos előre nem látható történés, amelyek súlyával, költségével maga a választópolgár sem tud előre kalkulálni. Ráadásul a választók többsége számára a reflexió nélkülim bevett válasz a részvétel ígérete. E hatást kutatásunkban egy „kontroll” kérdéssel igyekeztünk felmérni: arról is megkérdeztük a mintába került személyeket, hogy részt vennének-e az MSZP által kezdeményezett, az állami termőföldek értékesítésének tilalmáról szóló népszavazáson. Jóllehet a földkérdésről szóló referendum a kvótaügyi népszavazásra irányuló médiafigyelem és kormányzati hirdetésekhez képest csak minimális publicitást kapott, ráadásul időközben az is kiderült, hogy a szocialisták nem tudták összegyűjteni a kiíráshoz szükséges számú érvényes aláírást –, pusztán a közvélemény-kutatási adatokból kiindulva könnyen az is érvényes népszavazás lenne, hiszen saját bevallásuk szerint a megkérdezettek 28%-a biztosan, 26%-a pedig valószínűleg részt venne azon. A magas részvételi hajlandóságot mutató számok mögött – mindkét esetben – nem csak tényleges elhatározás, hanem különböző torzító tényezők is állhatnak; a válaszadók egy része például állampolgári kötelességtudatból is ígérheti részvételét, még akkor is, ha amögött tényleges szándék nincsen.
Bár a részvétel – és ezzel az érvényesség – ingadozhat és nehezebben előrejelezhető, az eredmény egyértelműnek tűnik. Azok körében, akik részvételüket ígérték a népszavazáson, elsöprő támogatottságot élveznek a nemek: 85% így szavaz majd, míg 7% voksolna igennel, 1% pedig érvénytelenül. A mintába került választópolgárok további 7%-a megtagadta a válaszadást vagy jelenleg még nem tudja, miként fog szavazni október 2-án. Az eredmény nem fest sokkal másképpen akkor sem, ha a szavazástól biztosan vagy valószínűleg távolmaradókat is arra kérjük, hogy hipotetikusan nyilatkozzanak arról, miképpen szavaznának, ha mégis elmennének az őszi kvótareferendumra. Ebben az esetben az összesített értékek rendre így alakulnak: 74% (nem) – 7 % (igen) – 3% (érvénytelen) – 16% (NT / NV). Úgy tűnik tehát, hogy azok sem az ’igen’ opció elkötelezett hívei, akik egyébként nem mozgósíthatóak a népszavazáson való részvételre: kisebb mértékben érvénytelenül szavaznának, illetve nincsen kialakult véleményük a kérdésről. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy miközben az igen voksok leadására mindezidáig csak a Fodor Gábor vezette MLP buzdított, az opciót támogatók számaránya messze meghaladja a liberális párt támogatottságát.
Kormány- és pártpreferencia alapján inkább a részvételi hajlandóságban, mintsem a válaszopciók támogatottságában van érdemi különbség[2]. Azok közül, akik 2018 után is a Fidesz-KDNP pártszövetséget látnák legszívesebben kormányon, 59 százalék biztosan, 24 százalék pedig valószínűleg részt venne, míg 13 százalék e csoporton belül azok aránya, akik jelenleg úgy látják, nem fognak elmenni az urnákhoz október első hétvégéjén. Azok körében, akik leginkább egy baloldali és liberális pártok alkotta kormányt látnának szívesen a jelenlegi helyett, alacsonyabb értéket mutat a részvételről pozitívan nyilatkozók számaránya: 37% biztosan, míg 29% nyilatkozott úgy, hogy valószínűleg elmegy majd szavazni. Markánsabb ugyanakkor azok aránya, akik biztosan nem vesznek részt (17%), további 11 százalék pedig valószínűnek tartja, hogy távol marad a voksolástól. A Jobbik kormányzását óhajtó válaszadók a fenti két tábor között helyezkednek el részvételi hajlandóságban, vagyis a kormánnyal szimpatizálóknál kevesebben, a baloldali-liberális kormányzást preferálóknál valamivel többen vennének részt biztosan vagy valószínűleg a népszavazáson (46% ill. 30%), és hasonlóképpen a köztes értéket képviselnek a biztosan vagy valószínűleg távolmaradók (11% ill. 10%) esetén is.
Mindez azt jelenti, hogy a baloldali pártok többségének bojkottfelhívása egyelőre nem jutott el saját választóikhoz: párpreferencia szerinti bontást tekintve az MSZP-szavazók több mint háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy biztosan (33%) vagy valószínűleg (44%) részt vesz majd az októberi referendumon, de a DK-t támogató szavazók körében is egyértelmű többségben vannak azok, akik szavazni terveznek október 2-án (49% ill. 14% a biztos és valószínű szavazók aránya). A Demokratikus Koalíció esetén a részvételüket biztosra ígérők relatíve magas aránya elsősorban annak köszönhető, hogy a párt szavazói figyelemreméltó arányban (29%) terveznek érvényes, ’igen’ szavazatot leadni Ha a baloldali pártok szavazói esetén a részvételi szándék csökkenne, a népszavazás érvénytelen lenne – míg ha e pártok nem tudják több szavazóhoz eljuttatni bojkottfelhívásukat, a voksolás érvényes lehet. Ezért mondhatjuk, hogy az érvényesség kérdése a baloldali választókon múlik majd: a Fidesz saját szavazótábora már most is rendkívül aktív, és a Jobbik választói esetén is kevés már a mozgósítható plusz szavazó.
A nemek mindhárom, kormányzati preferencia szerint bontott csoportban abszolút többségben vannak. A Fidesz-KDNP kormánnyal szimpatizálók 92%-a, a Jobbikot kormányon látni óhajtók 86%-a, míg baloldali-liberális pártok általi kormányváltást preferálók 60%-a szavazna nemmel a referendumon, függetlenül attól, hogy egyébként tervez-e azon részt venni. Az igenek aránya ugyanebben a sorrendben 4%, 7% és 17%, vagyis azon megkérdezettek, akik egy Jobbik általi kormányváltást favorizálnak, ismét medián pozíciót foglalnak el a kérdésben. Az érvénytelen szavazat leadása egyedül a baloldali-liberális szavazói blokkban rendelkezik számottevő támogatottsággal, e csoportban a megkérdezettek 7 százaléka választotta ezt az opciót; körükben továbbá magas azok aránya is, akik nem tudják, miként szavazzanak (16%), bár ez részben annak is következménye. A Jobbik esetében az érvénytelen szavazat leadására való szándék 2 százalék körüli, míg a Fidesz-KDNP kormány újraválasztását preferáló válaszadók körében gyakorlatilag mérhetetlen. 
[1] A kutatás 1000 fő személyes megkérdezésével készült, nem, életkor, végzettség és településtípus szerint reprezentatív az ország egészére nézve.
[2] Ahogyan korábbi kutatásinkban, úgy most is rákérdeztünk a pártpreferencia mellett arra is kutattuk, hogy a választók milyen kormányt szeretnének a következő választás után: korábbi méréseink alapján a választók attitűdje és kormányhoz való viszonya sok szempontból pontosabban mérhető, ha azt kell eldönteni, Fidesz-KDNP, Jobbik-, vagy baloldali-liberális kormányt szeretne 2018 után, mintha csak pártpreferenciájára kérdezünk rá.