Öt különböző csoportra osztható a baloldali, liberális pártok szavazótábora: törzs MSZP-szavazó, klasszikus balliberális, nemzeti baloldali, kritikus baloldali középosztálybeli és csapódó liberális választókat különítettünk el azáltal, hogy értékválasztásaik alapján kategorizáltuk e szavazókat – derül ki a Republikon Intézet legújabb elemzéséből, amely a baloldali és liberális pártok szavazóit vizsgálta egy összevont, 3000 fős adatbázison. Az érték alapú elkülönítés nem jár élesen eltérő pártpreferencia különbséggel: mind az öt csoportban az MSZP támogatottsága a legnagyobb és egy kivétellel a DK áll a második helyen. A csoportosítás alapján kijelenthetjük, hogy a sokszor egységesnek kezelt baloldali, liberális tábor politikai véleménye és attitűdje alapján erősen heterogén.
A Republikon Intézet ezúttal a baloldali, liberális pártok szavazóinak értékelvű csoportosítását végezte el: kizárólag társadalmi-politikai attitűdjeik alapján elemeztük az igen heterogén tábort. A vizsgálat alapján öt, egymástól elkülönülő csoportot azonosítottunk, akiket összeköt a Fidesz-ellenesség és a kormányváltás iránti egyértelmű igény, számos közpolitikai ügyben és értékválasztásban azonban jelentősen különböznek.
Az elemzés legfontosabb tanulsága, hogy csakis értékalapon a baloldali, liberális szavazók nem kerülnek „automatikusan” egy párthoz: noha bizonyos kategóriában egy-egy párt felülreprezentált lehet, de összességében a különböző értékválasztású választók vegyesen alkotják a szavazótáborokat. Ezzel együtt jár, hogy mind az öt kategóriában az MSZP a legtámogatottabb párt, illetve hogy egy kivétellel a Demokratikus Koalíció áll a második helyen. Kijelenthető továbbá, hogy a tábor kifelé zárt: sem a Fidesz, sem más ellenzéki pártok felé nem valószínűsíthető szavazói átvándorlás, ám a baloldali, liberális pártok választói egymás között – éppen azért, mert nincsenek merev határok – mozoghatnak.
A csoportosítás alapján azt látjuk, hogy az a klasszikus balliberális attitűd, amivel ma jellemzően azonosítják a baloldalt és a szavazókat, csak a teljes tábor kisebb részét, mintegy negyedét teszi ki. Ez a fajta egyenlőségpárti, emberi jogi és kulturális ügyekben kifejezetten liberális álláspontot és értéket képviselő szavazó korántsem tekinthető tehát az általános baloldali szavazónak, hiszen számos esetben az ő véleményük eltér a teljes tábor választásától. Ugyanakkor a klasszikus balliberális szavazó politikai érdeklődése és státusza miatt azonban jobban jelen tud lenni a politikai térben, ráadásul értük a legnagyobb a verseny a jelenlegi baloldali, liberális pártok között.
Az elemzés másik kulcskategóriája a törzs MSZP-szavazó, mely értékei alapján karakteresen különbözik az előbbi, klasszikus balliberálistól: egy kifejezetten konzervatív, tradicionális értékeket valló szavazói csoportról van szó, akik stabilan kitartanak a baloldal – és elsősorban az MSZP – mellett. Az értékkülönbözőség okán e szavazókról kevesebb szó esik a baloldal jellemzése kapcsán, pedig ők azok, akik méretük okán – mivel ők adják a szavazótábor legnagyobb szeletét – a mai napig biztosítják az MSZP előnyét és elsőségét a baloldalon.
Az öt szavazói csoport
A legnagyobb csoportot a törzs MSZP-szavazók jelentik – mintegy 450 ezer választót. Ők a baloldali, liberális tábor leginkább konzervatív, tradicionális része, akik nagyon erősen elutasítják a társadalmi és jövedelmi egyenlőtlenségeket. Ők az MSZP, illetve a baloldal legstabilabb szavazói, akár a jelenlegi, akár a korábbi választásokról van szó, részvételi hajlandóságuk és pártelkötelezettségük is erős. Jellemzően idős, vallásos, alacsonyabb végzettségű szavazókról van szó, akik minden településszinten jelen vannak. Pártpreferenciájuk alapján az MSZP felülreprezentált közöttük.
A második legnagyobb szavazói tömböt, valamivel több mint 400 ezer embert, a klasszikus balliberális szavazók jelentenek. Számukra a kulturális, ideológiai kérdések kiemelten fontosak és ezekben rendre szabadelvű, liberális álláspontot képviselnek: támogatják az etnikai és szexuális kisebbségeket, a helyi közösségeket preferálják a központi irányítással szemben és ők jelenítik meg a baloldali, liberális tábor menekültbarát, befogadó-párti részét. A klasszikus baloldaliakat az erős kormányellenesség mellett a legerősebb Jobbik-ellenesség is jellemzi. Jelenlegi pártpreferenciájuk alapján köztük a legerősebb a Demokratikus Koalíció, ám a relatív gyengesége mellett is az MSZP-t támogatják a leginkább.
A nemzeti baloldaliak bő 350 ezer választója lazábban kötődik a baloldalhoz, mint az előbbi két kategória: jelentős részben olyan szavazókról van szó, akik 2006 után a Fidesz felé fordultak, mára azonban csalódtak a kormánypártban és visszatértek a baloldalra. A nemzeti baloldaliak stabil anyagi körülmények között élnek és ennek megőrzése fontos számukra, megfigyelhető közöttük egyfajta jóléti sovinizmus – a hátrányos csoportokkal kevésbé szolidárisak, de az őket is kedvezően érintő állami segítséget inkább támogatják. Pártválasztásuk nagyjából megegyezik a tábor egészével, bár az Együtt, PM és Liberálisok szavazói valamivel nagyobb arányban vannak jelen.
A kritikus baloldali középosztály mintegy 220 ezer választója úgy kritikus mindegyik baloldali párttal, hogy 2014-ben szinte egyöntetűen szavazott az ötpárti baloldali szövetségre. Esetükben tehát egyfajta általános politika és pártellenességről is beszámolhatunk, annak ellenére, hogy egyébként vállaltan baloldali szavazókról van szó: köztük a legmagasabb a magukat szocialistának tartók aránya. A kritikus baloldali középosztály szavazói aránya megegyeznek a tábor egészével.
A legkisebb, 180 ezer választót adó csapódó liberálisok értékválasztásuk alapján egy karakteresen szabadelvű, a társadalmi-jövedelmi egyenlőtlenségeket elfogadó szavazói csoport, akiknek politikai preferenciája már jóval kevésbé kötött és stabil. Az öt csoport közül ők „vándoroltak” a legtöbbet az évek során: egy jelentős részük 2006-ban az SZDSZ, 2010-ben az LMP és az MDF szavazója volt, mára pedig leginkább az MSZP-t támogatják. A baloldali szavazók közül ők azok, akik a leginkább kritikusak a 2010 előtti kormányzással, a Gyurcsány és Bajnai kormányokkal egyaránt. Leginkább ezzel magyarázható, hogy a DK ebben a szavazói csoportban lényegesen gyengébb, mint a többiben.