Október huszonharmadikán nekem úgy tűnt, hogy a legtöbb ellenálló a budai hegyekben volt fellelhető...
Ahogy mi is, úgy rengeteg család gondolta úgy, a leghelyesebb és legértelmesebb kiélvezni az ősz gyönyörű színeit, a szép időt az ünnepnapon. Valaha úgy hittük: lesznek olyan közösen megélhető, nemzeti napok, mint például az ’56-os forradalom évfordulója, amikor együtt ünnepelhetünk, az öröm közös. Nem így, másként alakult. Legkésőbb akkor, amikor a kokárda kisajátíttatott, és kiderült: a haza nem lehet ellenzékben.
Mindenesetre, aki mégis elment a baloldali formációk megemlékezésére, csalódottan távozott, egy illúzióval kevesebb, gondolhatta – okkal. Eközben egy jóval jelentősebb tömeg előtt Orbán katonák sorfala előtt a rezsiháborúról és egyéb háborúkról beszélt. (Új világ, új nyelv: a katonai indulók harcba hívó lendületét sugárzó szöveg hallgatói: a békemenet képviselői…)
A teljes cikk a Népszabadság 2013. 11.18. számára, illetve ide kattintva olvasható.
